Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 2. kötet (Budapest,1887)

348 A nemzeti színház régi jelesei. S ez a zagyva beszédmód annyira megfelelt egyéniségének, hogy a közönségnél egész fú­vósét idézett elő, annyival inkább sikerült ez neki, mert kiejtése a nélkül is valami sajátságos keverék volt, valami extra nyelv, mely daczára annak, hogy Benza magyar volt s csak magyarul tudott, idegenszerüleg hangzott. Első föllépése megvetette további pályája alap­ját — Benza énekes lett, mire terjedelmes hangja is képesité s rövid időn nem volt a vidéki színé­szetnek szívesebben fogadott alakja. Tetszett komikus, eredeti hanghordozása, nevettető arcza, igazi élénk temperamentuma, mely a­nélkül, hogy tulajdonképen alakító tehetség lett volna, játékának pezsgő életet és színt tudott kölcsö­nözni. Ekkor történt, hogy a nemzeti színház je­les buffo-énekese, Szerdahelyi Kálmán atyja, Szerdahelyi József az igazgatósággal összeütkö­zésbe jőve elhagyta a színházat, s szakmája megüresedvén, helyébe Benzát hívták meg. Nagy feladat volt Benzának ezt a kitűnő komi­kai tehetséget pótolni, de sikerült neki, bár több túlzással, vastagabb színezéssel és nem oly finom ízléssel. A­ki a «Sevillai borbély» Don Bartolójában, a nőtlen agg Don Pasqualé­­ban, «Észak csillaga» Gricenkójában, a «Bájital» Dulcamara­­­ában, Doppler«Ilkáj­ának»Miskáj­ában látta, az soha sem feledte többé k­omeri kaczajt előidéző alakját. Nem kevesebb mulatságos élczelődés tárgyául szolgált fösvénysége, a mi azonban neki csinos kis nyári lakot szerzett be a Svábhegyen. Ide járt ki minden előadás után s innen járt be sza­márfogatú kis talyigáján, feje fölé a nap tűzése és az eső ellen nagy esernyőt feszítve. Nyugalomba vonulása után a tej- és vajtermelésnek, karaláb­és karfiol ültetésnek élt, s vevőinek ezeket min­den reggel maga hordozta szét szamártaliga­ SZILÁGYI PÁL.

Next