Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 21. kötet (Budapest,1897)
A KÉT TURUL.* (Vonatkozással a beszkidi ezredévi emlék leleplezésére.) I. Régi ős Ilonából hogy fölkerekedő Honkereső kedvvel Álmos hős serege: Harczos apáinknak daliás hadával Fenn a levegőben két szép Turul szárnyal . . . Lengedező szárnya, mintha áldást szórna ; Mintha csak Hadúrnak áldó karja volna, Az lebegne ott fenn, népét védve, áldva! . . . S messzelátó szemmel néz az új hazába. Lenn baj edzett hősök törtetnek előre, S zárt sorokban hölgyek, a kinek lánya, nője : Majd daliás ifjak, kiséretnek adva ; így tör elő Álmos honkereső hadja . . . A beszkidi ormon hogy határhoz értek, Leteszik a fegyvert, leteszik a vértet; És legott Hadúrnak oltárkőt emelve : Felcsap az oltárláng szép pirosló nyelve. Vele száll Hadúrhoz keblekből a hála . . . Áhítattal néznek az égő oltárra . . . S hogy kicsordul vére a hófehér ménnek : Dalos apák ajkán felzendül az ének. Már tűz is elhamvadt... a dal is elzengett, a daliák népe mégis ott merengett, Mint a kit lekötve tart varázsigézet. . . . . . Egy a múltba, más meg a jövőbe nézett. Ez alatt a Turul, — magyarok barátja — Hová lett, hová tűnt ? ki tudja, ki látja ? Látatlan iramlott el a láthatárral. . . Tán Hadúrhoz szállott hirt vinni hadárul Nagy mese országba?! Vájjon visszatér-e? Kérdezgetik egyre . . . H. Rég volt! — ezredéve, Hogy bejött a nemzet a magyar hazába, S összeforrt a hét nagy nemzetségnek ága! Mennyi harczot vívtak! hány diadalt értek! Dicsőség fájáról mennyi babért téptek ! S mily sokat szenvedtek ?! Isten a tudója! . . . Szivem elszorul rá . . . nem dalolok róla! . . . Sok baj és viszály közt im’ fölért a nemzet Ezredév ormára, — s rajta zászlót lenget: Zászlóját az idén nyert nagy diadalnak . . . S érzi lelkében az új erőt, hatalmat! Ott ragyog arczán a honszeretet fénye, S a szabadság lángja,gyújtva szebb reményre... Büszke, nyilt kebellel néz be a jövőbe ; Régi dicsőségét látja abba szőve ! Megnépesül újra Beszkid bérezés orma . . . Jön az új nemzedék zászlók alatt sorba . . . Tán honfoglalásra?... Nem! — az ezredévnek Szentel itt ünnepet. . . emel itt emléket ! . . . S ez új oltáránál a honszerelemnek, Megifjodott nyelven új énekek zengnek . . . Mily varázsos ige! . . . mily bűbájos ének! . . . . . . S mintha megnyilnának kapui az égnek: Lecsap a két Turul, s szárnyait kitárva, Kéjelegve néz az ünneplők sorára . . . ** Ott lebeg felettök, ép’ mint ezredéve; S eltűnik azonkép’ messzeség ködébe ... Se hire, sem hamva! . . . De Hadúr szavára, Őrködik felettünk láthatatlan szárnya; És ha látja népét a hazának élve: Visszatér bizonynyal — másik ezredévre! Illyés Bálint. * A Turul a régi magyarok szent madara volt. ** Két Turul (saskesely) megjelenése valóságos tény. I. B.