Vasárnap - Vasárnapi Ujság, 1923 (1. évfolyam, 2-3. szám - 3. évfolyam, 1-34. szám)
1923-01-14 / 2. szám
VASÁRNI A VILÁGVÁLSÁG TETŐPONTJÁN Azok, akik a nagy háborús összeomlásból békekötésekkel, területnyirbálásokkal és jóvátételekkel akarták újra összedrótozni a világ nyugalmát, talán maguk is tisztában voltak, hogy munkájuk toldottfoldott fércmű csupán. Tisztában lehettek ezzel talán már a békeszerződések aláírásának pillanatában, de mégis meg kellett tenniök, amit tettek. S ha mindenünnen, „győztes” és „legyőzött“ népek alakéról most, alig pár esztendő múltán, áldás helyett csak átok száll is feléjük, el kell hinnünk, hogy ezek a világkormányzó nagy urak nem sokat csinálhattak volna másképpen, mint ahogyan csináltak. Nem a béke megkötésében főbűnösök ezek az urak, hanem a háború alatt kifejtett lelketlen izgatásban, mellyel népeik lelkébe beoltották a boszu és gyűlölet csiráit és azután kénytelenek voltak a felidézett boszu és gyűlölet nyomásának engedni, ha csak önmaguk ellen nem fordítják a népek felgerjedt dühének egész áradatát. Gyűlöletnek, haragnak, boszunak légkörében születtek a világra azok a szerződések, melyek a nagy öldöklés befejezésére lettek volna hivatottak. Franciaország a háború folyamán szenvedett vereségekért hetedszigleni büntetést akart volna mérni Németországra. Az angol is olyan súlyos csapást akart mérni a hatalmas német erőre, hogy soha versenytársává ne fejlődhessen ismét. Az olaszok régi szenvedésekért akartak boszut állani Ausztrián, csehekkel és szerbekkel együtt. Románia egy századok óta húzódó nagy pörben marasztaltatta el Magyarországot. És a boszura való szomjazás elhomályosította a népek értelmét. Az európai békét jórészt az indulatok kötötték és nem a józan ész, mert az okos előrelátás nem mert ellenkezni a saját felizgatott tömegeivel. Íme így született a béke, mely tulajdonképpen nem elpihentetője, hanem folytatása a világháborúnak, csak éppen más módon. Európa olyan, mint az ostromlott vár, melyet ostromlói kiéheztetéssel akarnak bevenni. Ebben a „békében“ másután zuhannak alá az egyes orségok, amíg valóban nem marad Európáb „győztes“, csak legyőzött. Ausztria, Lengyel- és Oroszország pénze már esek nem többe kerül, mint a papiros, amek nyomtatják, Németország is ezen az út van s nyomban utána Magyarország ! Románia következnek. Csak Amerika s néhány kisebb semleges európai álbeik tudják még tartani magukat, de ezek i| országok viszont saját zsírjukban kényeslennek megfulladni, mert a drága pénz!! miatt a lerongyosodott valutájú ország képtelenek vásárolni tőlük. Vannak ezen felül olyan javuló pénzű országok amelyek éppen a pénzük javulásáért tették lehetetlenné a termelést saját terülétükön, így a jópénzű Csehországba egymás után mentek csődbe a nagy ipt üzemek s Rasin pénzügyminisztert iprénylő golyója terítette le, mert a per megjavította ugyan, de a munkanélküliséget eddig nem tapasztalt mértékre n verte Csehországban. Az sem jó tehát, tuh jó a pénze valamely államnak, de az sem, jó, ha értéktelen. És így van az mindenre ezen az átokkal vert világon. Valahol eg 4szög hiányzik a nagy masinából, vajy túlfeszítettek egy rugót s most az égésszerkezet bomlottan dolgozik, a józan ésszel, a természetes renddel éppen ellenkező irányba. És nem lehet megállita I sem ezt az őrült masinát. Franciaországnak például jóval több katonája ver fegyver alatt, mint békében és nem meri leszerelni őket, mert ezzel a munkánkövüliek százezrei, mint a nyomor katona jelentkeznének és felborítanák azt a bünt és őrült kormányzást, mely országukban az életet igy megrontotta. Jól tudják ezt I Poincarék és Foch tábornagyok és inkább uj háborút kezdenek, mintsem lámpevason végezzék a saját „dicsőséges“ életüket.