Vasárnapi Ujság – 1854
1854-07-02 / 18. szám - A légkör gazdászati fontossága 152. oldal / Ipar-; müvészet-; gazdászat-; természettudomány
töltenie. S ha belép a sydenhami palotába s egy ideig szorgalmas látogatója volt, úgy fogja találni, hogy a legnemesebb mulatságban vett részt, bepillantott az ó világ históriájába, megismerkedett a természettudományok ezernyi érdekes tárgyaival, lelke felvidámult, ismeretei mindinkább gyarapodtak. A sydenhami palota maradandó emléke lesz a mostani század uralkodó irányának, mert — mint az angolok irják — nem törékeny játékszer az, mellyet ha egyszer használtunk, félredobunk, hanem ollyaü, melly talán a pyramisok tartósságával fog vetekedni. Figyelem ébresztésül legyen elég ennyi. Máskor benézünk a palota belsejébe is, s elmondjuk, mi az, amin ott annyira lehet gyönyörködni és okulni. 52 A légkör gazdászati fontossága. Gazdászatnak azon munkásságot mondjuk, melly azon czélra van irányozva, hogy bizonyos határozott földterület, műveltetése által lehető legnagyobb hasznot adóvá tetessék, és pedig nem átmenőleg rövid időre, tán épen kimerítés folytán, hanem állandóan. E czért a gazdászat, a növény- és állatvilág hasznos, azaz az emberi szükségek kielégítésére közvetlen vagy közvetve fordítható szülöttjeinek lehető kevés áldozattali tenyésztése, tehát előhozása, ápolása s szaporítása által valósítja. Miután a légkör, melly földünket körül övezi, minden, tehát ugy a növényi, mint az állati életnek is alapföltétele , nyilván van, hogy az roppant jelentőségű a gazdára nézve, minek tanulmányozása épen azért egyáltalában szükséges és jutalmazó. A légkör gazdászati fontosságának oka az, hogy a lég egyszerü elemei, u . m. az éleny, köneny, légeny és szegény a növényi és állati életnek is fötényezői, mellyek mint szükséges tápanyagok, általuk részben épen a légkörből sajátíttatnak. Megjegyzendő azonban, hogy e tápszereket a növények, — mellyekhezi viszonylatában akarjuk itt a légkört főleg vizsgálni — nem elemi egyszerűségükben, hanem a víz, szénsavany és ammoniák formáiban sajátítják, és pedig részint közvetlenül, részint pedig a föld általi közvetítés folytán. De alapszik ugy a növényi, mint az állati életrel fontossága még azon is, hogy ezek általa világosságban, melegben s villanyosságban részesíttetnek, mik pedig életükre általában szükségesek. Az, hogy milly mértékben leljék föl növényeink mondott táplálékaikat a légkörben, csupán a meleg és nedv mennyiségre nézve, függ legalább egy kis részben tőlünk, minden egyéb tekintetben teljesen kivüle esvén a légkör, alakítási képességünknek. Azért általános törvényekül állíthatni föl : 1. Hogy a tenyésztendő növények s állatok megválasztásánál, légkörünk minőségét, a hozzá alkalmazkodhatás tekintetéből figyelembe vegyük, továbbá 2. Hogy mindent elkövessünk, mi által légkörünk hő- és nedvmennyiségét hasznunkkal változtathatjuk, vagy végre 3. Mi által azt eszközölhetjük, hogy növényeink minél nagyobb mértékben részesülhessenek, közvetlen vagy közvetett sajátítás által azon tápszerekben, mellyekkel a légkör akár min munkásságunk folytán, akár a nélkül bír. 1. A légkör, különösen melegségi fokozata által, korlátolja a gazdát a tenyészthető növények választásában, a mennyiben t. i. a meleg fogyatkozásával párhuzamosan fogy a tenyészthető növények száma is, a melegségnek a légkör szárazzá tétele nélküli emelése azért igen kívánatos. A légkör melege függ : a) attól, hogy a hely, mellynek melegéről van szó, a szélességi fokok mellyike alatt esik, vagy más szóval, hogy milly távol van az egyenlítőtől, vagyis azon képzelt vonaltól, melly földgömbünket két, t. i. éjszaki és déli egyenlő félre osztóul gondoltatik, s pedig ugy, hogy minden pontja egyenlően távol álljon a földtengely végponjaitól, vagy mint mondani szokás sarkaitól. — A növényzetnek szélesség által határozott elterjedtségére nézve jegyezzük meg hogy : a 45-ik fokig tenyésznek : kávé, czukornád, pamut, indigó, czitrom, narancs, fige, olajfa stb. 47-ig gesztenye; 50-ig kukoricza, szőlő; 58-ig dohány; C0-ig a buza s a legtöbb fanemek; 67-ig rozs és zab; 71-ig árpa, burgonya, répa, s még némelly fanemek is. b) A tenger szine fölötti magasságtól. A földszin egyes pontjainak magasságát ugyanis a tenger szinéhez szokás mérni, a mi kis különbségekkel általában mindenütt egyforma. Mennél magasabb valamelly hely a tengerszinnél, annak légköre annál hidegebb s pedig ugy, hogy minden 725 lábnyi emelkedéssel R. szerinti 1 ° (foknyi) hidegbülés jár együtt; ezért födi örökös hó a magas hegyek tetőit, még a meleg vidékeken is. c) A helynek vizgazdagságától, mi egyébiránt a közép meleget kevéssé változtatja, miután nyáron a meleget, télen a hideget szeliditi, s igy mennyit nyárban a közép meleg szállítására tesz, ugyanannyit télen annak emelésére. d) A vidéknek sik vagy hegyes voltától, s utóbbi esetben attól, ha a hegyek az egyenlítő, vagy az illető földsark vidékétől zárnak-e el. Első esetben hidegebb, az utolsóban pedig melegebbé teszik az általuk övezett tájt s annak légkörét; ha ugyan első esetben a melegebb, utolsóban pedig a hidegebb légkörnek szelek folytáni átömlését akadályozzák. Maguk a szelek az által, hogy a párolgást előmozdítják, mindig hüsitnek, hanem ez oldalróli hatásuknál nagyobb s így ezt látszólag lerontó lehet az, mit az általuk ömlesztett légréteg hősége által ellentett irányban okoznak. Miután a szél erejét gyengíteni s irányát változtatni fá s cserjeültetvények által is lehet , látni való, hogy ez után a légkör hömérsékét is változtathatni, a forroságoknak az egyenlítő oldaláni erdők telepítése, a hidegnek pedig ezek kiirtása által dolgozván ellene. e) A körülövezett föld falától s színétől. Igy a homok s mész melegebbek mint az agyag, a fekete szinü föld mint az egyéb, miért ezek a fölöttöki légréteget is inkább átmelegítik. f) A növényzet hatalmas vagy gyönge voltától, ha ugyan a növények erős párolgásuk által a légkört hüvösitik, miben hát ismét egy eszközt bírunk hévmérsékünk emelésére. Főleg az erdők kiirtása, tehát az erősen párolgó növényzet korlátozása folytán szelídült meg a Tacitus által olly zordonnak rajzolt Germania légköre. g. A növényzet dús volta egyébiránt ép olly hatalmasan befoly légkörünk nedvbőségének emelésére is, mint annak hűvösbé tételére, sőt még inkább, miután ez utolsó irányba hatása csak származott, mig az elsőben egyenes; ha ugyan a kipárolgás nagyobb volta egyenesen emeli a légkör nedvességét, míg melegét csak mellékesen csökkenti a melegnek épen a párolgás közbeni megköttetése. Más eszközünk a légkör nedvbőségének fokozására a vízvezetésekben áll, mellyek szinte tetemes párolgásuk által szolgálnak azon czélra. Innen láthatni, hogy a Duna s Tisza közt tervezett csatornáknak megvalósítása nemcsak azért volna óhajtható, mivel azok hatalmas és olcsó utakul szolgálhatnának, hanem főleg azért is, mivel nagy vidék légkörét páratelibbé s igy táplálóbbá változtatnák. Ugyan e czél elérésére az által is sikerrel működünk, ha erdők s élő gyepek telepitése által a forró s száraz vidék légömléseit akadályozzuk, ellenben a nedvesét lehetőleg előmozdítjuk. 3) Hogy növényeink minél nagyobb mértékben táplálkozhassanak a légkörből, arra kiváló gonddal kell lennünk, mert ellenkező esetben önként szalasztjuk el a kínálkozó hasznot. E táplálkozás mint már föntebb érintem, vagy közvetlenül, vagy közvetve történik, tehát ugy hogy a tápszerek a légkörből előbb a föld által sajátíttatnak, s csak ez által adatnak át a növényeknek. A közvetlenül minél nagyobb mértékben táplálkozhatás függ, a tenyésztett növények felszínének nagyságától, mellyel egyenes, s minőségétől, tehát például simaságától, mellyel visszás arányban áll. Innen van, hogy a durva felületü lombdús növények különösen légből táplálkozóknak neveztetnek. A közvetett táplálkozás nagysága pedig függ :