Vasárnapi Ujság – 1854
1854-12-10 / 41. szám - Éhség a cserkeszeknél. P. Szatmáry Károly 365. oldal / Elbeszélesek - Napoleon herczeg 41. szám / Fametszvények. (Magyarázó leirásokkal.)
366 a déli tartományokat az ubichok földét és Imeretit sujtá, s ezért gond volt reá, hogy Samyl figyelme keletre fordíttatván, ez elkeseredett népeknek segédül ne lehessen. Hetek multak el és kétségbe esett nyugalommal tűrtek a hegyek lakói. Végre megszakadt a türelem fonala s mig a muridák hatalmas hada Samyllal Voronzoff herczeg csapatait törte keresztül, az otthon maradtak ínség és éhhaláltól űzetve, gyűlést hirdettek Dargóba hogy ott a teendők felett tanácskozzanak. Irtózatos volt látni az éhség miatt kiaszott anyákat kebleiken tartott összeaszott csecsemőikkel s körülfogva a gyermekek rajától, melly szüntelen kenyér és eledel után ordítozott. A férfiak arcza nyugodt volt, de e nyugalom a síréhoz hasonlított, melly inti a halandót, hogy alatta halott van. Egykedvűen emlité némellyik, hogy már napok óta nem evett. Éhség miatt összeroskadt csoportok minden borzadály nélkül beszéltek az emberhús élvezetéről és a figyelmes hallgató, testvér-és gyermekgyilkolásról hallott szólani. A zaj növekedőben volt, a békétlenség gyermekeikről a nőkre is ráragadt, csak a férfiak néztek büszkén és vészteljes nyugalommal a közeledő Bersek bey felé, ki méltósággal haladt ama mecset tornya felé, mellyről a próféta szokta osztogatni parancsait. Bersek bey, Samyl tanítványa, s az ubich nép herczege, arczra, termetre igen hasonlít a cserkeszek prófétájához, de gyémánt kemény jelleme és hasonlíthatatlan harczi bátorsága tették őt a Chán kegyenczévé, a cserkeszföld egyik legszeretettebb vezérévé. Most is szavára elcsendesült a zaj , elhallgatott a fájdalom s az élet szikrája visszatért a szemekbe. — Hegyek lakói! — szólt a vezér — tudva van előttünk, hogy mig a próféta a halál mezején arat, a ti mereitek kopáran maradtak , s nincs rajtuk az Isten áldása. A cánt moszkók ezrei foglalkoztatják, s mig hozzátok jöhetne, ugy lehet nem lennétek az élet fiai többé. Azért maga helyett engem külde, hogy harczi vagy békés uton, ész vagy fegyver által számotokra eleséget szerezzek . . . — Harcz, harcz! — kiáltá a férfitömeg kivont szablyák és lángra gyúlt arczokkal — halál a moszkónak! — Csillapuljatok — szólt méltósággal Bersek bey — a dühösség utja nem az, melly jó tanácshoz vezet. A csaták sorsát Allah keze vezeti, s e kéz, melly büntetésül semmivé tevé kezeitek munkáját, megfoszta barmaitoktól — ki tudja nem házni e akadályt kardjaitok elé , mig itthon összerogyó nejeitek sírba fektetik éhen holt gyermekeiteket. A veszély közel; százakat látok itt e téren, kik éhség miatt nem képesek felemelni karjaikat, s kiknek a holnap késő. Ismeritek Samylama mondását : „hogy a föld melly ételünket és ruházatunkat adja, nem teszi a hazát, hanem teszi a férfiak ama serge, melly azt, ha szükségből perezre az ellennek átengedte is , akár mikor vissza foglalni képes." Győzzétek le a jelen büszkeségét a jövő reményéért. Az oroszlán is leguggol mielőtt martalékát megragadja. Több ezer életet menthetünk meg, mint mennyi hazánk védelmében évekig elesnék, s a mód melly által ezt tesszük, nem hoz gyalázatot a cserkeszek nemzetére. Van jogunk követelni az ellentől, hogy midőn minket vadaknak, s magát kereszténynek nevezi, legyen ember. Van jogunk követelni a moszkótól, Istenünk és az ö Istene nevében, hogy ez embertelen, gyalázatos eszközzel ne éljen, s az a hatalmas czár, kinek birodalma déltől északig terjed, győzzön le katonái ezreivel, s ne tartsa dicsőségnek lábaihoz csúszott ebeket veretni főbe. — Én tehát elmegyek a moszkók parancsnokához, s elmondom neki azt, mit itt elmondék. Ha szive nem hyenáé, melly a sírok ásásában gyönyörködik, vagy nem a rókáé, melly ravaszságnál egyebet nem ismer — szóval — ha ember, meg fogja engedni hogy a tengerparti városokból eleséget szállíthassunk, — ha nem . . . akkor legyen meg Allah akarata! . . . * * * Az akkori anapai kormányzó nem tartozott a kegyetlen emberek közé. Szigorú és pontos mint a halál, s mint minden orosz katona , azonban birtokában azon lovagias és emberies érzelmeknek, mellyek az orosz tábornokok nagy részét jellemzik. A cserkesz küldöttet rögtön maga elé bocsátá. Bersek bey a muridák teljes diszöltönyében s férfias méltósággal álla eléje. Fejét kerek ellenzetlen sisak födte, melly férfiasan szép arczát egészen látni engedé; hajfürtei elül kilógtak, de hátul födve valának a sisak farkától, melly a nyakon lenyúlva , azt csaknem a lapoczkákig fedezé. A finom szövetű burkán*) és bő ujjú cserkeszkán(**) felül vas hálót viselt, melly termetének tömör, de nem idomtalan kifejezést adott. Az orosz tábornok első látásra alig titkolható azon benyomást, mellyet reá a vitéz cserkesz látása tett. Mintegy atyáskodó leereszkedéssel kérdé : — Mi kivánságuk van a mi cserkeszeinknek ? Mi jót hozasz Bersek bey, disze fajodnak ? — Mi nem vagyunk senki cserkeszei, hanem szabad lakói a hegyeknek, mint a sas, melly tetszése szerint választja a bérczen lakását. Ti megirigyeltétek azon földet, melly nekünk életet ad, s bár országtok, — mint annyiszor büszkén említitek — százszor nagyobb a miénknél, nem hagytok nekünk békét itt e parányi földön sem. De nem jöttem hozzád panaszkodni sem koldulni; azért jöttem, hogy tudtodra adjam azon embertelenséget, melly velünk elkövettetik, még pedig bizonyosan tudtotokon kivül. . . Tudd meg tehát, hogy Kaukázus népeit isten csapásai érték; a föld semmit sem termett, s az ég semmi áldást sem hozott számukra. A kiáradt folyók magukkal ragadák még nyájainkat is. A mink ezen felül maradt, katonáitok dúlták fel, s a békés cserkesz, ki éhségétől űzetve, öltönyein sőt fegyverein eledelt cserélni a hegyekről alá jön, katonáitok puskatüze által fogadtatik. A tengeri városok piaczaira nem bocsáttatunk többé. — Igen — szólt a tábornok — ez az én uram, a minden oroszok czárjának akarata. — De a ti uratok ember — szólt emelkedettebb hangon Bersek bey — és ha ember, nem akarhatja ezt . Előtte bizonyosan nincs tudva, hogy a hegyek lakói az éhhalál kínaival küszködnek; hogy a csecsemő szájában elfonnyad a tápla nélküli annyai kebel s hogy irtózatos önfentartási ösztöntől kínoztatva, a testvér árul ejti el testvérét. . . Ellenségeink vagytok, s ám legyetek azok, de ne éljetek olly fegyverrel, mellyet Isten csak maga számára tartott fenn. A lovag, hogy lovát megzabolázza, nem fogja éhhel ölni meg; s alábbvalók vagyunk-e mi az állatoknál? Mi nem kívánjuk a ti kenyereiteket, csak az engedélyt, hogy a magunkéból vásárolhassunk. Az ártatlanok halálhörgése , s a haldoklók kinai a ti álmaitokat fogják háborgatni, s bár mit higyjetek, az emberi vér, legyen az bár ellensége, ha nem fegyver által ontatott ki, ott fog száradni kezeiteken, s be kell mutatnotok azt az örökkévaló Istennek. Győzzetek le, konczoljatok fel; de féljetek lelkekkel vivni, mellyek már elhagyták a testet, s mellyek nem válnak szolgáitokká a halál után sem soha! ***) — Szavaid — szólt a tábornok — meghatottak, s bár az én felséges uram akarata ellen semmit sem tehetek, hatalmamban van hazafiaidnak egy módot nyújtanom, melly őket a beállt veszélytől megmentheti. — S miben áll e mód? — kérdésersek bey. — Országtok szélein — szólt a tábornok — több rendű váraink és erősítéseink vannak készülőben. Ki a halál elöl menekülni akar, annak verejték után is nyereség a kenyér. Mond társaidnak, gyűljenek e munkákhoz, s éltek bizonynyal csillapítva lesz. A cserkesz vezér megrázkódott, s arcza az utálat kifejezését ölte fel. — Allahra mondom, játék ez, melly hasonlít a macskáéhoz, midőn az ragadományát el-el ereszti csak azért, hogy kínjaiban gyönyörködjék. A tábornok megütődve hallá a cserkesz vezér szavait. *) Bárkának hívják a cserkeszek selyem szövetű alöltönyeiket. **) Köpeny forma öltözet, melly a mellen két felöl töltényekkel van ellátva. ***) Cserkeszek hite [szerint a megölt ellenség szelleme a győztest más világon szolgálni tartozik.