Vasárnapi Ujság – 1855
1855-05-13 / 19. szám - Az alföld rejtett kincsei. Hegedűs 150. oldal / Szózatok
150 — Nem jó helyre jöttetek, derék férfiak. Valóban nem jó helyre. — De uram — viszonta a küldöttség főnöke — igen jó helyre jöttünk mi. — Való, hogy e hely Allahé — mondá Hasszán — s ahol Allah van, jó hely az; de épen azért, minthogy ti is , én is igazhivők vagyunk, ne hagyjuk a tanácskozást mostanra. — A nap leszállt, beáll az éj, és az éjet azért adta Allah, hogy megnyugodjék test és lélek. Holnap jelenjetek meg. A követség távozott. — Az éjen át megfogja Hasszán szöktetni Ismailt—monda magában a főnök — vigyázni fogok, hogy ne történjék az. És az előrelátó férfiú Landsan minden nyilásához katonákat külde, hogy állják el az utat, s ha Ismail menekülni akar, csak fogják el. A jövő hajnallal a férfiak visszaérkeztek mind,egyik sem látott az éjen valakit eltávozni Landsanból. Ismail ott volt még bizonyosan. A nap jól felhozta már az égre tűzgolyóját, midőn a küldöttség Hasszán elé bocsátaték. Mindenki feszülten várta, hogy mi fog történni. — És én ma is azt mondom — szóla az ősz fejedelem — hogy balvéleményben vagytok felőlem. — És én ma is azt mondom, uram — viszonzá Mirza küldötte — hogy nem csalódtam tegnap. Mert porfelleget láttam közeledni városod felé.— Nem jól következtettél, derék férfiú. — A szél verhette azt. — De, uram, midőn a gyásztűz lombjai mozdulatlanul állanak , nincs akkor szél, sem nem alszom én akkor, midőn lovon ülök; már pedig lovon ültemben láttam a lovagokat feléd jönni, s a lovagok közt egy gyermeket, ki senki más nem volt mint Ismail. — És te újra ezt mondod? — És én újra ezt mondom. Hasszán egy szót sem szólt többet, hanem inte szolgáinak, kik egy gyönyörű kötésű könyvet hoztak elő. — A könyv táblái szintúgy villogtak a rajtlevő rubintoktól , gyémántoktól. — E könyv a muzulmánok szent könyve, az Alkorán. — Mit jelent az — kérdé Hasszán — midőn az igazhivő megesküszik Allahra és a prófétára , és megesküszik az Alkoránra ? — Azt jelenti — viszonza a követ — hogy az ügy, melly mellett megesküdött szent és tiszta és jó. Átkozott az, a ki nem hisz ez eskünek. A fejedelem helyeslőleg inte fejével. — Te mondád. Allah legjelesebb teremtménye az ember; de az Isten szivesebben nézzen le a hyénára, melly ártó és ártatlan állatokat szaggat szét, mint azon emberre, a ki hamisan esküszik. Nincs ennél iszonyuabb vétek. — De a milly átkozott a hamisan esküvő, olly átkozott az is, a ki nem hisz az igaz esküben. E szavak után Hasszán melle fölött keresztbe foná karjait, az Alkoránt alázatosan illetvén ajkaival és homlokával, e szókat mondá ki ünnepélyes komolysággal : — Esküszöm a világ urának, Allahnak szent nevére, esküszöm a próféta megdicsőült árnyékára, esküszöm ősz szakállamra, hogy Ismail nincsen az én földemen. Ugy jussak be a paradicsomba holtom után, a miként szavaim igazak. De ha hazugságot szólt ajkam, akkor ne tudjak átjutni az Alsiráton, a beretva élénél keskenyebb, mellyen át a paradicsomba jutni, hanem essem le az Al-Havijátba a hetedik pokolba, és kínlódjam ott örökké, és szenvedjek és átkozzam magamat. — Allah ekber, egy az Isten, ez történjék velem ! E szavak után újra mély csend állott be a teremben, s mindenki melle fölé helyzett karokkal, föld felé hajtott arczczal hallgatá a fejedelem iszonyú esküjét. Uly szavakat valóban csak akkor mond a muzulmán, ha ugye tiszta mint a nap. Nagy átok ez, igen súlyos szavak! — Hiszünk neked, dicső fejedelem — monda a küldött, s mélyen meghajolt a trón előtt. Azután a küldöttség a szokásos üdvözléseket megtevén, eltávozott Hasszán udvarából, és Landsanból és el Ghilanból, nem kérdezve, nem kutatva többet. — És ők meg voltak csalva. Nem vették észre, hogy Hasszán a földemen szóra különös hangnyomatot ejtett. Ott volt nála még Ismail, s vájjon mit tett vele, hova tévé öt, hogy olly nagy esküt mert mondani ? A történetiró szavait idézem : „Hasszán kertjének fáira egy sátort köttetett fel, s abba retté el Ismailt, igy tehát bátran megesküdött, hogy a menekvő nincsen az ő földén, s megesküdhetett, mert a herczeg a levegőben levő sátorban volt." *) És ki mondhatná Hasszánt csakugyan hamis esküvőnek? Bizonyára senki, mert nagyon igaz az, hogy a mi a földön van, nincs az a levegőben, de az is igaz, hogy a mi a levegőben van, nincsen az a földön ! Győry Vilmos: Az alföld rejtett kincsei. Ki hazánk terjedelmes rónaságait, főleg az alföldi pusztákat megjárta, minden áldás mellett a tűzi anyagnak s jó ivóviznek hiányát sajnosan érezte. — Tőzeg mellett főzni, s nem igen tiszta vizzel biró kutakból inni, nem ritkaság. — S innen gyakran az alföldi pusztákon dulongó marhadög. — De mint segítsünk e bajon ? Igaz, fák ültetése által csermelyek, források alakulását elősegíteni s egyszersmind tűzifára is szert tenni lehetne, de ez éveket, sőt évtizedeket is igényelne, pedig a szükség mai, s a magyar ember úgyis vetésének gyümölcseit hamar kívánja aratni, s annak mivelésével, mi nem rögtöni hasznot hajt, nem igen szeret foglalkozni. Míg tehát a felesleg legelőkön ültetendő erdők fel fognának nőni, tűzifa és patakvíz pótványairól kell gondoskodni, s ebben nincs hiány. Cotta Bernát, Némethon leghíresebb természettudósainak véleménye szerint, hazánknak nemcsak hegyes vidékeiben, de az alföldi zónák alatt is, hatalmas kőszéntelepek változatos, de nem felette nagy mélységben elterülve találtatnak. — A nagy tudós e véleményét annál szívesebb örömmel közöljük, minthogy ez nem légből kapott, hanem hazánk földtani viszonyainak közvetlen szemléletéből merített állítás; — múlt ősszel ugyanis a Duna völgyét, hazánkon keresztül utazva, földtanilag átfürkészte, s tanulmányainak eredményét egyik tekintélyes külföldi lap hasábjain közzé tette. Véleménye szerint az alföldi zónák alatt lévő kőszén telepek felkereséses feltárása által, a tüzelő anyagban szükséget szenvedő megyék illyen anyagot bőségben nyernének,mi által a vasutak általi közlekedés is könnyíttetnék, — de a leendő turtási furatok által a mélyebb rétegekből egészséges jó és fris ivóviz elégséges mennyiségben fakadván, — egy füst alatt két bajon volna segítve. Felette óhajtandó, miszerint alföldi birtokosaink figyelmüket e tárgyra fordítanák , s a tartási munkálatok eszközlése végett, a mennyiben illynemü vállalatok az egyesek pénzerejét túlhaladnák, részvénytársulatokat alakítanának, miből nemcsak a közjóra kimondhatóan előny eredne, de az illetőkre is, csekély összeg koczkáztatása mellett, tetemes haszon s azon dicsőség eredne, miszerint hazánk egyik eddig elrejtett kincsének emelésére segédkezet nyújtottak, s a késő ivadék áldó emlékezését kiérdemelték. Adja az ég, hogy szavam ne legyen hang a pusztában. Dr. Hegedűs: Vidéki hirek. Halas sivatag pusztáján az ige testté lőn. Jövőre nyilvános leend a halasi gymnasium. A f. évi october hóban életbe lépendő reáltanoda alapjához lelkes aggastyánunk, t. sz. Péter Zsigmond ur 10,000 p. ftnyi áldozattal járult. Europa mellyik nemzete mutat fel egyszerű polgárban ennyi áldozatkészséget? Kár, hogy reáltanokra nézve egész honból nem került ki egyetlen pályázó! Ez mutatja, hogy eddig az elmélet emberei valánk ; pedig puszta szóval nem lehet, hanem tettel kell ugy a a népnevelésen, mint egyéb közszükségeinken segítenünk. Az egyház *) Hammer Purgstall : Gesch. d. osm. R. I. rész XXI. k. 669 1.