Vasárnapi Ujság – 1855
1855-06-10 / 23. szám - A családkönyvről. Maklári Pap Lajos 177. oldal / Szózatok
178 évkönyv szerkesztésének mulhatlan szükségességét, óhajtását valósítá is a nemzetségi táblázatok előállításában, azonban az állam felfedező rendszerében ez első lépés volt a mai anyakönyvek eszméjének feltalálására s behozatalára. De hogy a későbbi kor az egyes családok hajdani létszámáról magának tudomást vegyen, s mintegy történeti adatok birtokába juthasson : erre nézve még az anyakönyvek sem elégségesek. — Szerfölött nehezítve van az anyakönyv használhatósága az által, mert egyazon családban több egyén kereszteltetik azon egy névre , és mert a családot érdeklő különböző adatok széllyel, illető rovatok alá levén behozva, valami bizonyosnak kifürkészése nem csekély fáradság s időveszitéssel van egybekötve; ezenkívül a család elágazik, tagjai távol helyekre költöznek, hol uj nevet vesznek fel, vagy nyernek a néptől s így időjártával eredetükre homály borul. Hogy tehát mai korunk igényeinek jobban elégtétessék, egy lépéssel ismét tovább kell haladnunk, és ha az a kérdés mi tevők legyünk hát? feleletül adom : Szerkesszünk családkönyvet a mi gyülekezeteinkben, és hogy ez uj eszme annál kelendőbbé legyen, álljanak itt némelly töredékes jegyzetek a családkönyvnek korigényelre szükségéről, rendeltetéséről, használatos voltáról, végre szerkesztése s vezetése módjáról. 1. Hogy családkönyvek írattassanak, a kor, mellyben élünk, igényli. Ellenvetéseket mint mindenben, úgy itt is könnyű előhozni.Ugyanis mondhatná valaki , minek ez a dolog szaporitás, hiszen ott az anyakönyv, hát nem elég bajos-e azt is két példányban vezetni, ezenkívül betölteni a népmozgalmi táblázatok rovatait is. — Meghiszem, hogy az ember örömest kerüli a bajt, és szereti a dolognak könnyebb végét fogni, de együgyűség is embernek könnyíteni nem akarni baján midőn könyihet, és bár hivatalunk terhei számosak is, de nem kell felednünk, hogy a jó hivatalnok többet is mint tartozik kész megtenni a közjóért, különben haszontalan szolgák vagyunk, ha amit kellett cselekedni, csak azt cselekedtük . Luk. 17. 10. — Az anyakönyv, ha a család létszámát, rokonsági összeköttetését, elágazásait, egykori szaporaságát mai apadását talán, akarjuk röviden áttekinteni, valóban ki nem elégítő. Az anyakönyv legfölőbb adatokkal szolgál, mellyekből hosszas nyomozás után lehet a család történetére valami fényt deríteni, egyébiránt kivált népes, és egy azon nevet többen viselő igen elágazott családokból álló gyülekezetben az anyakönyv valóságos tömkeleg, mellynek szövevényein keresztül vezető ariadnei fonalat egyedül a már létező családkönyv jegyzetei adnak a feledésbe merülni kezdő multakra nézve. Az anyakönyv biblia, a családkönyv e bibliának konkordancziája, és igy ha az anyakönyvben bizonyos név s esemény tudomására akarok jutni, e czélra a családkönyv készen levő adatait kell felhasználnom, sőt ez magában is a kérdéses tárgyra elegendő világosságot fog vetni. Ezenkívül tekintenünk kell a parancsolt gyakori népösszeírásokat , népszám keresést, névtárak folytonos és népmozgalmi táblázatok vezetését, ujonczozási táblázatok írását, mind ezen különböző munkálatoknál a családkönyv egy barátságos utmutató, s ugyanaz, mi a delejtü a hajósoknak. 2. De hogy világosabban értsük a dolgot, a családkönyv rendeltetését kell figyelembe venni. A családkönyv synthetikai rendszeren írott anyakönyv, és igy több mint a puszta leszármaztatási adatok egybegyűjtése, sőt ebben a családnak története is érintetik s az egyes személyek jellemeztetnek röviden, minden kímélettel, mint alább látni fogjuk. A családkönyvben statistice előállittatik minden egyes családnak létszáma külön név szerint, t. i. a családtagok születése, más háznépekkeli összeköttetése, egybekelés által, halálozása vagy elköltözésének ideje, s körülménye a házak száma szerint egy lapon; és igy innen tudom egy tekintettel, ki mikor született s kitől, honnan származott, ki gyámsága alatt nőtt fel, házasodott-e vagy nőtlen s férjetlen maradt, meddig özvegykedett, hányszor házasodott, mind annyiszor hol s mellyik családdal jött sógorságba, mikor halt meg; — a családban hány egyén s mikor kereszteltetett azon egy névre stb. — Mennyi időm menne veszendőbe, mig ezen egyes tételeket, s ezeknek is csak némellyikét a tömött anyakönyvből akarnám előböngészni! — Már csak ezekből is kiderül világosan a családkönyvek előnye, de ezeken kívül részletesen gondolva inkább meggyőződhetünk a családkönyv nagy hasznosságáról. 3. A családkönyv hasznos a) Az elöljárókra s igazgatókra nézve. Most kivált midőn gyakorta népesség összeírása parancsoltatik, évenként rendesen névtárak vezettetnek — ha van egy hiven vezetett családkönyv, akkor nem szükséges mindannyiszor uj népösszeírást rendezni, mert a népmozgalmat a családkönyv híven előmutatja. Az ujonczozási táblázat írásakor egyszerre kiderül, kik vagynak életben az ugyanegy évben szülöttek közöl, s a meghaltak neveivel nem szükség terhelni az elöljárók figyelmét. — Az iskolai táblázatok világosítására egy tekintettel látni lehet, kik érték el az iskolaképességi évet. — A kihalt, vagy megtelepedett családokról is hiteles történeti adatokat szolgáltat a családköny. — b) Az egyes családokra nézve állandó becse van a gondosan vezetett családkönyvnek. — Hosszas anyakönyvi kutatások nélkül kimutatja ez minden családnak genealógiai történetét, a születési egybekelési halálozási éveket, készen adja a synchronistikai táblázatokat, (több család egymás mellé állított nemzetségi tábláit,) mellyekre a rokonoknak legtöbb osztozáskoz van szükségük. Ha valamelly szülő gyermekét elhunyt gyermekének nevére kereszteltetné, a családkönyv, a később fölmerülhető kérdéseket elhárítja, s ennek az ujonczozás idején megbecsülhetlen haszna van. — c) Végre a lelkésznek alig képzelhető könnyűséget ád a híven vezetett családkönyv, hivatala azon ágát tekintve, mellynél érintkezésbe jön a család népének személyeivel, az egyes családtagok kiismerésére, a családok rokonsági fokozatainak könnyű felkeresésére, a család valódi nevezetének (sok helyen a csúfoló nevek lévén közönségesekké) kitudására, s végre a ház bizonyos száma után sem szükség tudakozni, mert a családkönyv egy tekintettel megfelel a kérdésre. 4. Mikép szerkeszszük pedig a családkönyvet? nem hoszszas reá a felelet. Néhány iv papirost előveszünk s minden háznak egy leveleg (foliant) oldal harmadát feltartjuk, fölül kijelöltetik a város, v. helység neve, utána az utcza neve áll, és következnek egymásután a házak a sor elé kitett számjegyekkel. Folytonosan bejegyeztetnek az azon egyházban lakó családnak minden tagjai születési, egybekelési éveikkel. — Más módja a szerkesztésnek az lehet, ha betűrendben hozzuk be a családfőket e könyvbe, utána tévén pontban a számjegyével jelölt lakházat, ez által a keresett név feltalálása megkönnyíttetik, minthogy a környezetünkben levők nem mindig tudják megmondani a ház bizonyos számjegyét. Elévül a családkönyv akkor, midőn nem találtatik már üres hely, hová új adatokat bejegyezni lehessen, s ekkor uj családkönyv készíttetik, amaz elévült pedig a tudomány kincse, öröksége gyanánt marad fel. 5. A családkönyv vezetésének szabályai: A születés, egybekelés, halálozás éve napja pontosan bejegyeztetik, a kereszteletlenül meghalt magzat neme megemlittetik; a családból, házasság, halál vagy elköltözés által kilépőnek, kimulónak neve — nem kitöröltetik, mi által olvashatlanná lenne, hanem zárjelbe tétetik, vagy alá vonal húzatik; a kiházasodott, vagy elköltözöttnek lakhelye is tudomásul följegyeztetik, idézve az illető házszámot, vagy községnek hová a kiköltözés történt, a nevét. E szerint valahányszor az anyakönyvvivő valamit az anyakönyvbe bejegyez : mindannyiszor van a családkönyvbe is valami bejegyezni, vagy zárjelbe tenni valója, néha még más egyéb is, p. o. a név után oda jegyzi : katonává lett, ekkor, vagy ez samaz mesterségre, iskolai pályára, hivatalra lépett, ollykor erkölcsi jellemvonást is adhat melléje, de félre téve minden személyeskedést, idő előtti bírálatot, p. o. vallásos, részeges, tudományosan művelt, közjóra áldozó, stb. Szükséges nyomozni minden év kezdetén , ha idegen család megtelepedett-e, vagy a helybeliek közöl elköltözött-e valamellyik, és ha találkozik illyen, az, az illető házszámlapján behozandó, illetőleg zárjelbe teendő. Előadott nézetünk szerint, igen óhajtandó dolog, vajha minden lelkész az ö gyülekezetében rendezne, s vezetne családkönyvet, mellynek becse, mint a jó boré évtizedekkel együtt növekednék, kétségenkivül e fáradságért a közjóért élő lelkésznek nevét áldva emlegetnék meg az utódok. Csak kezdete nehéz a dolognak, csak a könyv kiállítása, s szerkesztése jár fáradság-