Vasárnapi Ujság – 1855
1855-01-28 / 4. szám - Az akhtiári fogoly. Jókai Mór 26. oldal / Elbeszélések és életképek
26 ismét olly termékekkel terhelve távoznak, mellyeket jó nyereséggel szállíthatnak olly világrészekbe, a hol azoknak legnagyobb kelendőséget legtöbb biztossággal remélnek. Hogy illyen kikötőhöz minden csak kissé is mozogni biró város minél közelebb óhajt lenni, az nagyon természetes; a városokat pedig csupán és egyedül ugyy lehet közel hozni egymáshoz, ha vasutat épitnek köztük. Vegyük például Szegedet, milly messze esett e szép magyar város még nem régen Pesttől, s milly közel van most, mióta vasút van a két város között. Hanem a vasutak épitése roppant költséggel és nehézségekkel jár, kiváltképen hegyes völgyes és ingoványos vidékeken, mert a gözkocsik kerekét nem lehet ugy megkötni, mint például a fakó szekerét, ha völgynek ereszkedik vele gazdája, mert az a 20—30, sőt néha még több egymáshoz aggatott vasúti kocsi,mellyek mindegyike egy kis hajlékkal vetélkedik) egymásra nehézkedve, mire valami meredek völgybe ereszkednék, izzó porrá zúzná egymást roppant súlyával; az ingoványos helyeken pedig, ugyanazon nagy súly miatt, midőn végigrobog a vasúton az a tűzokádó táltos, könnyen megingana, besüppedne a töltés, s kész volna a veszedelem. Minthogy a vasutak legbecsesebb tulajdona a gyors haladás, ez pedig csak egyenlő magasságú, és lehető egyenes irányú pályákon eszközölhető legbiztosabban : a vasutépitők gyakran kénytelenek roppant költséggel magas dombokat átvágatni, sziklahegyeket átfuratni , mint például Pozsonynál, s mély völgyeket feltölteni, ha van mivel, és különben elég szilárd, nem ingoványos a talaj, ha pedig máskép nem boldogulhatnak, kapják magukat s egy egész völgyön keresztül épitnek erős falakból ollyan magas hídforma utvezetéket (viaduct), hogy nem egy falu tornya elférne annak egy egy övezete alatt. Az illy építmények a vasúti főnevezetességek közé tartoznak, illyet ábrázol a mai számunkban közlött kép is. Ezen utvezeték Trieszthez egy negyed órányira fekvő Barcole völgyben van, melly egy kis tengeröböl mellett terül el. Hossza ezen remek építménynek 180 öl, van 30 íve és 28 oszlopa, mellyeknek vastagsága 3—5 láb s 5 öles távolságban vannak egymástól, a legnagyobbak magassága 9 öl. Trieszt felöl mély ut vezet a barcolei utvezetékre, túlsó végéről pedig 1 —100 emelkedéssel halad tova szorosan a tenger partján az uj vaspálya. Mint a kép után első pillanatra gyaníthatni, gyönyörű kies vidéke van ezen utvezetéknek, mellynek érdekességét tetemesen emeli, fehér négyszeg kövekből épitett roppant falaival s oszlopzatával, körülövezve viruló szöllőkertekkel, gyümölcs s kiváltképen gesztenyefákkal. Magáról a viaductról gyönyörű a kilátás a sik tenger felé; meglátni innen Triesztet pompás élénk kikötőjével, valamint egyéb tengerparti városokat, s távolabb eső érdekes helyeket is. Kiváltképen bájos a kilátás e pontról napkeletkor és naplementekor. Az akszitán fogoly. Elbeszélés JÓKAI MÓRTÓL. (Folytatás.) Azon foglyok között, kiknek veretéke Akhttárt Szebasztopol fehér falaival körülépiteni segité, volt egy, akit mindegyik eltávozott felügyelő a helyébe jövőnek különös figyelmébe szokott ajánlani. Ez volt a fiiiutora 725. Nevet nem volt szükség neki viselni, mert holtig fogolynak kellett maradnia, ismerhetőség kedvéért csak számot kellett hordania, még pedig nem a dolmánya ujján, vagy a süvegén, hanem a balorezájára sütve, ahonnan a szakál közül is szépen kivillogott a 725. Ez a rend igen könnyíti a felügyelők dolgát; nem szükség nekik annyi tenger nép nevét fejekben tartogatni, hanem ha kell nekik valamellyik, csak nézik a bal pofáját, ott van a száma; a főjegyzőkönyvben azután utána van irva minden tulajdonsága, a használhatók épen ugy mint az örizendők. A numero 725 után körülbelül illyesmi állt abban a nagy jegyzőkönyvben : „Numero 725 : Korzky gróf és Palukhin herczegnő fia. Született Szibériában, Holtig fogságban marad. Használható a legerősebb munkákra. Rendkívüli testi erő. Találékony ész. Gépeket csinált magától. Mérnöki tudományokra tanittatott. Ajánltatik rendkivüli felügyeletbe. Veszélyes titkokat bir stb. Ez adatokhoz lassankint mindig több több gyülekezett, az elején még barna, pelyhes szakállú férfit írtak le a numeró 725-ben, az utolján már kopasz, ősz szakállú ember volt utána jegyezve, és valóban az 1854-ik évben már vén-vén ember lehetett az a valaki, akit tizenkét éves gyermek korában bal sorsának által adtak. Valami tekintélye idő jártával meg is támadt a többi foglyok között , az hogy legvénebb közöttük. Esze, tapasztalata annyi, mint a legtudósabb orosz mérnök tisztnek. Ezek az erőditvények, ezek a sánczok mind az ö kezei alatt épültek, ö készítette a szállító eszközöket hozzá, ö segítette azokat tolni, ö rajzolta a karóütő gépeket, s izzadott a csavargatásukban , ü segített a mérnök uraknak munkálataikban, tőle kérdezték meg a földmunkálatoknál, hol, miféle földrétegek vannak, hol találnak sziklára, csapó földre. Azt a mély alagutat a hegyen keresztül egészen rábízták, s mikor a rejtett tűzaknákat ásták Szebasztopol külső erődei körül, a mérnökkar őrnagya egész hetekig engedte a numeró 725-öt dolgoztatni a föld alatti munkán. Jó maga az alatt vadászni járt valamellyik krimiai orosz herczegnél. A munka elkészült szerencsésen, az őrnagyból ezredes lett, a numeró 725 után pedig azt jegyezték, hogy ha vigyáztak rá eddig kétszeresen, ezután vigyázzanak háromszorosan, mert az olly veszélyes ember, ki előtt nemcsak a szebasztopoli sánczok, de a földalatti tűzaknák is ismeretesek, a kit ennélfogva nem lehet eléggé őrizni, hogy valakivel érintkezésbe ne jöjjön, akinek titkait elmondhassa. A kormányzó azonban igazságos akart lenni, s hogy annyi fáradság és szenvedés ne maradjon némi kárpótlás nélkül, küldött a felügyelőnek ötven rubelt, hogy azt adassa a numero 725-nek, hadd igyék a jámbor egy kis pálinkafélét, amíg benne tart. A felügyelő aztán magához hivatta a numeró 725-öt s azt mondta neki: — Az aknák, amiket ásattál, bedűltek, ezért a kormányzó azt parancsolta, hogy neked 50 botot adassak. Én szánlak, és a magam szakállára csak tizenkét botot adatok, de ha a kormányzó kegyes lesz leereszkedni hozzád, s megkérdi, hogy megkaptad-e mind, a mit utalványozott? te azt feleled, hogy hiányosság nélkül megkaptad. Azzal kifizetteté neki, amit mondott. Pár nap múlva meglátogatta a kormányzó a munkálatokat. Megpillantá a numeró 725-öt s odainté magához kegyesen. Az meg volt már görnyedve a munka miatt, még jobban az öregségtől, de legjobban az alázatosság által : nem messze kellett neki hajolni, hogy a kormányzó lábait megcsókolhassa. — Megkaptad-e, a mit számodra rendeltem ? kérdé a derék ur a fogolytól. — Köszönettel fogadtam, kegyelmes uram. — Az egész ötvenet megkaptad-e? — Hiányosság nélkül. — Felelt a numeró 725 és megcsókolta a kormányzó kezét lábát s azzal ment vissza dolgozni ismét kemény munkájához. Gondoljátok-e, hogy ez millyen mulatságos élet! Hatvan, hetven esztendeig nem hallani egyéb zenét, mint a kalapácsok ütését a kemény kövön, nem hallani egyéb emberi szót, mint a porkoláb szidalmát; eltölteni az egész férfi kort, anélkül, hogy valaha egy szelíd női arcz mosolygását látta volna a szem, eltölteni egy egész század felét, anélkül, hogy valaha egy reménysugár sütött volna a sötét életre. Nem tartozni senkihez, még a hazához sem, nem örülni semminek soha, nem óhajtani ismeretlen jobblétet, még csak a büszke öntudatot sem birni, melly az elbukottak erős föntartója a balsors idején. Nem lenni egyéb, mint egy puszta szám, mellyet a halálnak tetszik átugrani, valahányszor a tizenhármasokat számlálja az emberek fejein. Óh az illyen élet nehezebb büntetés, mint a halál, s ahol az ítéleteket egykor számon kérik a földi bírótól, lesz-e