Vasárnapi Ujság – 1855
1855-03-25 / 12. szám - Marczal és melléke. Szabó Mihály 94. oldal / Nép- és tájrajzok; ismertetések; utleirások - A néptanitók ügyében. Kertész József 94. oldal / Szózatok - Drávamelléki népdalok 94. oldal / Versek
94 mondja az Öst. Schulbote 1854. nov. 11-én, hogy „nem lehet leírni a pusztai lakosok örömét a gyermekeik számára épitett iskolák fölött, mellyekbe erötetés nélkül (nem is volna szép, ha illyenre is erötetni kellene), szíves örömest küldik télen nyáron gyermekeikeket, és megszégyenitnek sok városi szülőt, kik makacsul visszatartják gyermekeiket az iskolától." A Pesti Naplónak pedig 1855 márczius 17-én ezt irja többek között szegedi levelezője: „A tanyákon az iskoláztatási buzgalom a szülőkben dicséretesebb a városiakénál. Szinte elérzékenyitik az ember szivét azok az ép testű s szivü atyafiak, midőn megfontolt beszédeikkel a tanítás jótékonyságát magasztalják. Alig képzelné az ember sokszor, honnét szivárog az igazság!" Ez aranyszavakkal bezárjuk mai értesitésünket a tanyai iskolákról, mert egy tárgynak sok helyet nem foglalhatunk el ugyanazon számban, de minél előbb visszatérünk még, és akkor el fogjuk mondani, hogyan épülhettek fel olly gyorsan ez iskolák, végig megyünk az iskolaépületen és minden részéről megtudjuk, mellyik mire való, mire fordítja a tanító a drága napot, hetet s egész évet, mivel jutalmazzák fáradozását, s minő sikerrel áldotta meg a jó Isten a jó emberek becsületes törekvését! oo A Marczal és melléke. Hazánk több sás- és nádtermő lapályai közt ugy hiszem méltó figyelmet érdemel a Marczalnak Zala megyében kezdődő s Vas, Sopron, Győr, de leginkább Veszprém megyék határaiban nyomasztón uralgó posványsága: mert ha nagy magyar folyónknak a Tiszának árja által eddig haszontalan földterület mekkoraságánál kevesebb is az egész , mindazáltal néhány ezer holdat foglal el hiában — hosszát négy mérföldnyinek, szélességét hol többnek, hol kevesebbnek, de Csögle, Egerallya, Birit, s Adorjánháza, Veszprém megyei helységek határainál fél mérföldnyinek bízvást tarthatjuk. S illy jelentékeny mennyiségű föld idáig is nagyobb részint mocsár, — hol egy kis értéktelen sáshoz is nagy mesterséggel juthatni — nyárban a nadályfogás s rákászat, mint szinte a kevés és sár izü hal is a téli csikászattal együtt haszonvételnek se mondható. Gondoltuk, tán esete nincs a Marczal vizének, melly által könnyen futhatna a Rába ölébe, azért maradt eddig szabályozása, de ezt még szakértőktől hivatalosan nem hallottuk, noha már egy párszor küldöttség ült egybe, e káros víz szabályozására működni akarván. Kénytelenek vagyunk hát azt hinni : azért nincs még eddig is kiszárasztva a Marczal, mert e bozótos ingoványból, kevés ollyan nagyobb birtokú uraságnak volt kedve szerezni, a kinek számító értelmisége a jöVőért is, kész volna áldozni, mert különben buzgó akarat, kitartó erő okkal móddal a sok lehetetlennek látszott, de még is létesült dolgok után e szabályozást is kivihetné. Leginkább közrendű birtokosok, kiket közelebbről érdekelne e viz szabályozása—ezen uraimék pedig nagyobbszerü vállalkozásra idáig a magok jobbvoltáért se voltak hajlandók ; sőt igy is nyilatkoznak némellyek „igy hagyták apáink, igy vesződjenek vele fiaink". — Szerencsétlenek nem gondolják meg, milly roppant különbség van a mostani és egy kis áldozattal megtörténendő szabályozás után lehető haszonvétel közt. A Marczal melléke, mint érintem már, többnyire mindenütt áldásos, s téréin meglehetős szorgalmú, s több egészen nemes helységeket táplál, hol a vagyonosság a lakosok udvarain, különösen öltözetjein az idegen előtt is gyanítható — lakmározni, gazdag paszitákat a magok megerőtetésével is tartani, kivált az előtt kedves szokásuk volt. A pálinkát, nők mint a férfiak örömest iszszák — s már a kis gyermekkel is itatják — ugy tartván, hogy a rosz kigőzölgésü s ködös Marczal mellett a nélkül meg nem élhet. A vasárnapi iskolák, ha csak igy gyakoroltatnak ezután is e tájon mint eddig, ugy a Marczal mellett nem igen dicsekedhetünk velők, mi pedig egész ihletettséggel beszéljük neki népünknek, hogy az a vasárnap, vasárnapi iskola és meg a „Vasárnapi Újság" is, milly idves gondolatok lelki s testi életünkre egy iránt, de járásbeli sz. biró t. Sey László ur is a vasárnapi iskolák czélját , hasznát magyarázó körlevelében olly lelkes buzditással hivott fel mindenkit e szent eszme megtestesitésének eszközlésére, hogy csak annak hallása után is kész lehetett minden illető fél a vasárnapi iskola létesitésére. Örömmel is oktatjuk ifjainkat mi lelkészek a vasárnapi két istenitisztelet után, vallás- és erkölcstanból. Egész szeretettel kérvén némelly tanitó urakat is, hogy ha tán a nép e tanítási fáradságuk díjazásában nem akarna vagy nem tudna elég méltányos lenni, ők azért legyenek méltánylói az ügy szentségének, s mint Szentesen a tanítók, az édes öntudatot tartsák érdemlett fizetésük egyik legszebb pótlékának — így fog tisztán fényleni világosságuk, hogy mások is látván jó cselekedetüket, dicsőítik a mennyei atyát, mint tanuljuk a Sz. Írásból. Egyébiránt nagy hidegünk megenyhült, havunk olvad. Szabó Mihály, es. 1. A nép-tanitók ügyében. A „ Vasárnapi Újság" 6-dik számában Greszler Sámuel tanitó társamnak a nép-tanítók ügyefogyott helyzetére vonatkozó szomorú észrevételeit, illetőleg panaszait elismerni és azok méltányos igazságát részletes adatokkal is bebizonyítani mindenkor készen állok. De nehogy a már úgyis enyészni kezdő roszak emlegetésével a nyomort még inkább éreztessem, és igy a kesergőknek még nagyobb keservet okozzak : jónak véltem e helyen nyomorral küzdő tanitó társaimnak sűrű aggodalmait s lelki fájdalmait saját hitem szerint egy jobb jövőnek édes reményével valamennyire oszlatni, és az általam használt „Türelem" czimü gyógyszert a szenvedők leghathatósb orvosságát nektek a legjobb lélekkel ajánlani! Ugyanazért tisztelt tanitó társaim! mi, kik már azon időben fáradozunk a tanitói pályán, mellyben hála az égnek! a tanitás és nevelés szent ügye országszerte fel van karolva, a néptanitók érdeme minden jógondolkozásu ember által el van ismerve : fordítsuk figyelmünket azon nemeslelkü és nagyreményű honférfiakra, kikre az ország, a megyék, a kerületek s egyes községek kormányzása bizatott, kiknek bölcs intézkedéseitől, erélyes eljárásoktól, valamint általában a nép jóléte , úgy különösen a néptanítók boldogabb jövendője is sokban függ. — Keressünk vigasztalást azon édes reményben , miszerint a magas kormány, kinek a lelkes néptanítók által képezendő jó emberek, derék polgárok, engedelmes alattvalók, igaz keresztyének legnagyobb érdekében állanak; e fontos ügyre továbbra is kiterjesztendi legkegyesebb atyai gondoskodását, midőn mindnyájunk keserves panasza édes örömmé válandik, és az egész tanitói sereg felszabadítva leend azon sokszorosan korlátolt helyzetből, mellyben legjobb akarattal sem tehet annyit, a mennyi különb állapotban egy-egy jóravaló nép-tanitótól kitelnék. Kelt Nagy-Kun-Szent-Mártonban 1855-ik évi febr. 20-án. Kertész József, nép-tanitó, Árokmenti csalány, Kökényszemü kis lyány, Heteszem a szívedet, Mért vagy olly halovány ? Nem vagyok én halvány, Mind illyen a leány, Hej ! kinek a gyűrűjét Más hordozza ujján. Fonnyadj leány, fonnyadj, Ha nem az enyém vagy, Hej! mig az enyém voltál, Rózsaszinnel birtál. II. Híres falu az a Derány, Ott terem a hamis leány, Megsüti a mézes lepényt, Magához csalja a legényt. Édes anyja sem jobb nála, Utcza-hosszat kiabálja : Ha lepényem megettétek, A lányomat elvegyétek, Légy szállott a tulipánra, Haragszom én a leányra, Haragszom ha még olly szép is, Mert a leány, mert a leány mind csak hamis. Száraz tapló az én szivem, Meggyújtotta a szerelem, A szerelem meggyújtotta, A hűtlenség, a hűtlenség eloltotta. Ugy is sirtam már eleget, Mért siratnám szerelmemet. Gyújthatok még lánggal égőt. Kereshetek, kereshetek más szeretőt. Apacsizma, anyacsizma, Takarító, czifra bunda, Negyven forint* lakodalom. Magam is meg, magam is megházasodom. Egyveleg. Drávamelléki népdalok. I. III. *) Jegyajándékok Drávamelléken.