Vasárnapi Ujság – 1855
1855-06-10 / 23. szám - Naptárt illető glossák. Edvi Illés P. 180. oldal / Szózatok
180 alatti völgyben összejött; hol azon egyezségre léptek, hogy Mária a várat, mellyet nem ő, hanem anyósa kormányzott volna, kezére játszandja, ha őt nőül veszi. Mit Veselényi esküvel megígérvén, a kitűzött éjszaka a nyitvahagyott rejtajtón néhány vitéz a várba lopódzék, hol zajt ütöttek , s az öreg Széchyrét, midőn a lármára ágyából kiugrott, megölték, és a várat elfoglalák. Azonban ez nem egyéb költött képzeménynél, mi a fen. levő adatokkal merő ellentétben áll. Azon márványtáblán*, mellyet a várban mai nap is láthatni, 1651-ik évi július 29-ike mondatik azon időnek, mellyben e várat Veselényi a császár részére meghóditá. Később, midőn a török portával Vasváron kötött nevezetes békekötést közelégületlenséggel fogadta az ország, Veselényi több előkelő főúrral titkon összeesküdött. Ez alatt a kedélyek ingerültségét még inkább növelték 1665-ben a fegyelmetlen zsoldosok pusztításai. A gyűlölség sok helyi véres jelenetekben is tört ki a nép és katonaság közt, míg 1666 ban Rákóczy Ferencz és Zrínyi Ilona eljegyzésekor a trencsini fürdőben , azután menyegzőjük alkalmával Sárospatakon, utóbb pedig magánál Weselényinél Murányban, — hová Apaffy is küldött követeket Bethlen Miklós és Teleky Mihály személyében, — titkos tanácskozásokat tartanak. Az összesküvés azonban Casanova Konstantinápolyban székelő császári követ által (kinek Panajotti portai tolmács a titkot fölfedezte) elárultatván, Zrinyi és Frangepán elfogattak, Rákóczy, Spork tábornagy közeledtére elhányta a fegyvert s Munkácsra anyjához menekült, Károly lotharingiai herczeg pedig nem sokára Murányi, hol Veselényi hirtelen meghalt, megszállotta, itt lévén az összeesküdtek levéltára. Mária elszántan ellentállt, és sokáig daczosan megvetette az ostromot, mig végre kegyelemlevél által rábiratva, a várat feladta, hol miután az irományok lefoglaltattak, az egész összeesküvés felfedeztetett. Ennek következtében Nádasdy is elfogatott ; gróf Tököli Imre és Petróczy ellen Árvába és Liptóba had küldetett. Ez alkalommal Gömörmegyében számosan estek fogságba az elfoglalt irományok nyomán s mintegy 300 an a Posonban felállított törvényszék elé állíttattak. Zrínyinek és Frangepánnak 1671. ápr. 30-án Németujhelyt, Nádasdynak pedig Bécsben fejét vették, a többi könnyebb vagy súlyosabb fogságra lön ítélve. Az itt nevezett forradalom legyőzése után, ismét császári tisztviselők kormányzák Murányt s uradalmait; igy 1671-ben báró Windisch, ki a fenlevő jegyzőkönyvek szerint a jobbágyokat felette zaklatta. Az elfojtott lázadás azonban nemsokára újabb lángra gyúlt az országban. Az elégületlenek Tököli Imre alatt a törökhöz és francziákhoz folyamodtak segítségért, mit megnyervén, (gróf Böham tábornagy hatezer franczia lovassal jött az országba) a vallásos türelmetlenséggel egyesült pártdüh és gyűlölség által elragadott csapatok — kurucz és labancz gúnynevek alatt — bekalandozták az országot, azt mindenfelől kíméletlenül pusztítván. 1678-ban Tököli Imre Rosnyón is mulatott franczia seregével, hol a városiaktól 56 nyergelt lovat és egy szekeret hat ökörrel (mi a városi jegyzőköny szerint összesen 810 ftra becsültetett) elvevén, szepességre ment, honnét később Murány alájött, s a várat 1683-ban el is foglalta. De kis idő múlva a lázadás elfojtatván, Murány ismét a törvényes kormány kezeibe került. Az ez időbeli irományokban 1684-ik évről Pasek János Menyhért, Salm ezredbeli kapitány említtetik mint felügyelő; 1685-ik évről pedig Jaquemond Angelo Mihály, ki egyszersmind a szendrői uradalom kormányzója volt. Ennyi viszálynak volt Murány néma tanuja, mignem a vár 1702-ik évben véletlen gyulladás következtében a pusztító lángok martaléka jön; de csakhamar ismét felépült. 1706-ban II. Rákóczy Ferencz zenebonája alatt, minden hozzátartozóival együtt Bercsényi Miklós(*) birtokába jutott. Ez időben a magyar korona is sokáig itt tartatván. Lecsendesedvén a Rákóczy háború, 1720-ban III. Károly gróf Koháry Istvánnak engedményezte Murányt, melly azonban folyvást kir. felügyelet alatt állott. A benne székelt katonai hatóság főnöke „Commendans" név alatt igazgatta az uradalmat, s a vidék jobbágyai fával, gyertyával és élelemszerekkel valának kénytelenek az udvart ellátni. Ez igy tartott néhány évig, mig végre a vár, melly olly sok vihart leküzdött, naponkint pusztulni kezde s lakhatlanná vált. Csonka falai még most is büszkén daczolnak a felettök borongó idővel, hirdetve az egykori fényt, az egykori zajt. Murányt s a hozzátartozó uradalmat jelenleg a Szász-Coburg góthai herczegek birják, kik azt Kohárytól leányágon öröklötték. Persze, hogy e komoly elbeszélést nem sokan kisérék kellő figyelemmel, mi a beszédében mindinkább melegülő tudóst nem kevésbé boszánta. Ezalatt nagyot fújva felczammogott Mojzses, a rozsnyói híres czigányzenész is izzadó bandájával. A barna fiuk felhangolák hangszereiket s egy lelkes magyar indulót húztak, mellynél mi a sziklába vágott lépcsőkön s a még most is jó karban levő kapun át nagy diadalmasan bevonulánk a várba. Itt minden oldalról megszemlélök a tornyot, mellyböl egykor az éber őr hangoztatta harczi sipját. Innen egy kőhalmazon átvergődve az udvarba értünk, melly mindnyájunkat meglepöleg üdvözle. E hely olly tágas, hogy benne néhány ezred kényelmesen felállhat. Itt, a szabad ég alatt, már javában égett a tűz, mellyhez terhelt bográcsok és nyársak illesztettek. — A hölgyek a falakra és ajtókra téglával, szénnel, irónnal firkált neveket és verseket olvasák, mit később magam is legjobbnak láttam tenni, s ime egyéb boldog és boldogtalan nevek közt Petőfi Sándor és Tompa Mihály hírhedt költőink aláírásait is megpillantám , miket 1846-ban jegyzének ide. Ezalatt elkészült az ebéd, mellyhez amúgy magyarosan, künn a gyepen hozzáláttunk. Lelkem a mult harczias századok véres honában nyargalt pejparipán, mig dobogó szivem az előttem napernyők alatt tanyázó hóditó táborra örömittasan mosolygott. Ebéd végével ősi szokásunk szerint áldomást tartunk, összekoccantuk poharainkat, s Eltettük a hazát, az ősi nemzetet . . . A jó magyar királyt az Isten áldja meg! Azután mindnyájan in corpore sétálni indultunk, a várat minden zugában megtekintendők. Először is egy sziklába vágott négyszögű kútra bukkantunk, melly egykor, mint mondák, igen mély vala, most azonban majdnem egészen kövekkel megtelt, miket a vendégek szeretnek bele dobálni. Tovább haladva egy beroskadt pinczetorokra akadtunk, melly nem engede menetelt belsejébe. Innét a délkeleti bástyákhoz értünk, mellyek alatt felszéditő mélység tátong. Monda szerint e volt a tajpeji szikla Murányban, mellyről az árulókat és bűnösöket a mint illik, a más világra küldötték. — Itt van azon ablak is, mellyen monda szerint a bátor Veselényi feljárt a várba. Ezzel szemközt áll az úgynevezett sáncz, melly sziklabérczrel — honnét a várba is beláthatni — ez erősséget egykor ostromlák. Az udvaron, nem messze a nyugotfelöli kaputól, tágas laktanyák, tárak, templom és hajdan fényes palotáknak 2—3 emeletes puszta falai állnak. Lehoczky Tivadar. *) E táblán következő felírás olvasható : „Ad Dei, ejusque immaculatae matris Honorem, ad excelsam patriae hujus defensam, quo Comes Franciscus Vesselényi de Hadad fortalitium hocce, a fide regia deficiens, in obedientiam redegit. Anno 1651. die 29. Julii." **) Ez az, ki az ónodi viharos gyűlésben első rántott kardot Rakovszky Meny Naptárt illető gloszszák. Miután a naptárak korábbi közönséges alakokból annyira kiemeltetnek, hogy a népnevelésnek egyik közlönyéül akarnak használtatni, mint ez jó és czélszerű is : nem győzünk ügyekhez eleget szólni és gondolatunkat köztudomásra juttatni. Ám tehát a „Pesti Naplóban", a m. é. fogytán róluk már sok felhasználandó eszmék közöltettek: mindazáltal még utólagosan hozzájok kért és Okolicsányi Kristóf turóczmegyei szerencsétlen követek megöletésére; és ki az általa elfoglalt Csábrág várában, midőn Koháry István kamráiból a kincseket elszedeté, e felirat alá : „Dat Deus, cui vult. Stephanus Koháry." (Ád az Isten annak, a kinek akar. Koháry István.) édes nevetés közt e szavakat illesztette : „Accipit, ubi vult. Nicolaus Bercsényi." (Vesz magának, ahol akar. Bercsényi Miklós).