Vasárnapi Ujság – 1855
1855-04-29 / 17. szám - Fapusztitás ellen. Gemzsei 134. oldal / Szózatok
134 nákból, mikor azok egy testben is lehetnének? és hát azt tudja-e miért van azzal a kis lánczczal hátul összekapcsolva? — Ej uram, már hogy ne tudnám! Egy testnek azért nem készítik, mert akkor nem szállhatna a földre, s a fogai nem érintenék egyformán dombos völgyes helyen a földet, amikor aztán a helyett a lánczocska helyett is jobb lenne egy darab vas, melly a két boronát össze se eresztené. — Ugy van. Hanem azt mégis elfelejté figyelmed, hogy ha egy testbe volna illy három borona, ki birna vele? Továbbá az is igen jó az eféléknél, hogy ha ennek fogai hátra felé koptak, az előrészét hátra lehet fordítani. — Aztán a fogai is igen erősen állhatnak, s meg nem tágul sem eső, sem szárazságban; szóval — mig fogai el nem kopnak mindég borona marad. Csakhogy meg is kérik az árát tudom! Node hiszen : a jó soh'sem drága s a rost soh'sem olcsó. Most pedig, minthogy ezzel már megismerkedtem, beszéljünk kérem a másikról. — Azon másik boronának, mellyet kigyelmed az üllői uton Farkas István gyárában látott, alkata illyen volt mint e rajz. Neve pedig ennek Rimaszécsi szárnyasborona. — Igen, igen , illyen volt az, mellyet ott megkedveltem. Bizonyosan azonban nem merem reá fogni, de ha ugy van, mint ahogy ott, s e rajzon is képzelem, hogy t. i. a két közép egymás melletti gerenda hátulsó része ezen szárnyán lévő vassal széjjelnyitható ; ugy ennek fogait tetszés szerint lehetne nyitás által sürübb, avagy ritkábbra venni. Ami ha csakugyan ugy volna, igen megkedvelném. — Jaj, de mikor az a vas elől, valamint hátul is nem azért van, hanem egyedül a két közép gerenda összetartása végett, egyszersmind csuklópontul szolgáljon hajlás közben. Mert ennek közepe szintúgy lehajol a völgyben , mintha két korona volna. Egyébiránt amit figyelmed a hátulsó rész szétnyílásában jónak vél, az úgy sem felelne meg a szerént, mint ahogy elképzelé. Mert nagyon természetes, hogy minél nagyobb szétnyílást tennénk , annál szembetűnőbben látszanék, a fogak párosan egymáshoz közelítése, a mi kisebb szétnyílásnál is aránylagos hiba maradna. Sőt ha ezen korona hátulsó részét az ép szögig nyitnók, akkor a hátulsó fogak az elsők nyomába csaknem belé vágnának. — Ezt is értem már , s a dolog csakugyan ugy van. De hát azon csukló pántvasak, — mellyek a hátulsó szárnyaknak meglehetős erősítésül szolgálnak — nem engedik ám a borona közepét a dombos helyeken felhajolni! — Nem is volna jó, ha felhajolhatnék, mert tudja figyelmed, hogy a föld a fogakra , a fogak pedig a szárnyakra billentő feszítést gyakorol, és minthogy már maga az egész borona is egy nagy ékhez hasonló, a borona középrésze mindig felpúposodtan állana. — Csak szó, a mi szó, ez is jó egy borona a maga talpán! nem csoda hogy első látásra megszerettem. Választáskor nem is fogok ennél másra vigyázni, csak a fogak egyforma távolságbani elhelyezésére, és azok közrevágására, mert a mint én látom, ebben áll a főjóság. Hát a húzás nem tökéletesebb-e amúgy két horognál fogva, mint egy egynél? mert én ugy gondolom, hogy hegyoldalban a borona hátulja mindég lejtnek siet, s ekkor a fogak nyomot veszitnek. Ez a borona pedig ugy látszik, mintha inkább ki volna téve e bajnak. Nincs igazam? — Nagyon igaza van , csak hogy ez olly kis baj, mikép ezen segíteni — noha felakasztással lehetne — nem is érdemes. Ami pedig az egy , vagy két ponttóli húzást illeti, a között semmi különbség sincs , mert nincs olly két pont, ami ott, hová a vonórúd, vagy tézsla akasztatik, egygyé ne váljék; s azért ama kettes korona is — ha minden részét egynek nem képzeljük is — szintúgy csak egy pontnál fogva huzatik. Most pedig ami hirtelenében eszembejött elbeszéltem, s tudom, hogy figyelmed eléggé meg is értett. De ha netalán még valamit kérdezni akarna, hozzá kérem eszembe, s én beszédemet szívesen folytatom. — Köszönöm szívességét uram! Amit még megkérdezhetnék, azt már most megtudom magam magamnak is fejteni. Elég az hozzá, hogy ha minden gazda ember így meghányná-vetné a gazdasági eszközök közti különbségeket mint mi, akkor nem csudálkoznék aztán azon, hogy miért illyen, vagy ollyan formájú e vagy ama korona, hanem sietne mint én, minél előbb megszerezni a jó eszközöket. — Hanem mi, még egy jött eszembe, amit megkérdezni szeretnék. — Szóljon, mi az? — Hát a közönséges czimbalom formájú boronák fogait nem lehetne úgy elosztani, hogy mind külön-külön hasitnák a földet? — Dehogy nem lehetne bizarr, csakhogy a fogak nem ütnének ám ki olly egyforma távolságra, mint a már itt lerajzoltakon. Aztán — minthogy már akkor a fog is kevesebbednék — minek is volna kevés fognak az a sok fa? — Hanem ha mégis szeretné figyelmed a beosztását látni, megmutatom : nézze itt van a közönséges fogaskorona. No, tudom hogy ráismert ? Ebbe tehát a fogakat legfeljebb igy lehetne beosztani. S igy legalább — ha netalán olly gazda is találkoznék, ki csupán megszokottságból az illyeket tartaná még most is olly jóknak, hogy más formát jobbnak nem is képzelhet — így legalább valamivel meg is javíthatna rajta. Ismerek én egy illyen embert, ki, ha ítéletnapig élne is, mégsem ösmerné el, nem hogy ennek a jobbságát, de még amazok tökéletességét sem. Hanem már egyszer — mert azóta, hogy először beszélgettünk,odahaza illyes beszédben én is otthon va Közönséges fogasborona.gyok! — azt mondom ennek az én hetedik szomszédomnak, hogyha a sürüfogú közönséges boronát könnyű és jónak tartja, próbálja meg az én innen vitt boronáimat is. — És ha a ritka fogait az enyémeknek okul venné, akkor akassza egymásután mind a két boronámat, majd sürü foga lesz, és mégis könnyebb ! Hát nem jól mondom ? — Nagyon jól! Azután csak jógazos-gyomos stb. földben kell tenni a próbát, s megszámlálni , ha győzik, hányszor emelik a boronáját , végül pedig a munka mennyiségét, s minőségét is meg kell nézni, ugy ni! De minek is kelt fel a székről figyelmed, menni akar? — Igen , menni is akarok, és még ma kiválasztom a boronákat, s minthogy mind a kétféle boronát egyformán jól megismertem, tehát ugy cselekszem, hogy mind a kétféléből veszek, s szomszédomnak azt adom, a mellyik neki megtetszik; mert mind a kétfélét egyformán szeretem, becsülöm. Sietek , most már tudom ám a járást! — Szívesen elmennék figyelmeddel, de megengedjen, most sehogy sem lehet. Hát hol is veszi majd a boronákat? Ott a hol minap az ekéket? — Nem ott , most csak a üllői úton maradok, hol a szárnyas boronát nézegettem , mert úgy hiszem, hogy ott amollyanféle vasborona is van. Hogy is nevezik kérem azt a gépész urat ? — Farkas István. De hát hogy van az, hogy figyelmed nem ott vásárol most, hol múltkor az ekéit vette? — Hát azt azért teszem , mert én a gépész urakat, kik ilyen jó s hasznos eszközök készítései körül fáradoznak, egyformán tisztelem, becsülöm ! s csekély pénzemet is egyformán kívánom közöttök megosztani, amiért ők ugy hiszem sem én reám, sem egymásra nem neheztelhetnek. Most pedig — minekelőtte elmennék — még arra kérem, hogy a boronáknak neveit megmondaná, mit felirnék, hogy el ne felejtsem? — Azon kettes, Howardféle borona, eme pedig Rimaszécsi szárnyas borona. Amaz angol, eme pedig amerikai minta után készült. — Igen? Ezt is jó tudni. Köszönöm, hogy pedig eddig mulattam, megengedjen az ur! — Nincs mit, sőt köszönöm a látogatást, s ha Pestre jön, el ne kerüljön ! — Dehogy kerülöm , hisz talán még a fördőbe is bejövök. Addig is az Isten oltalmába ajánlom az urat, s jó egészséget kivánok! — Adjon isten kigyelmednek is , s szerencsés utat kivánok azzal a sok hegyesfogu boronával, vigyázzon, hogy föl ne dűljön. Pajkoss Károly: Rimaszécsi szárnyasborona. Fapusztítás. A műveltség fokát valamelly országban, az élőfák ültetése, ápolása, s azok fentartása iránti kegyeletből biztosan meg lehet határozni. E tekintetben Magyarország a műveltségnek még alsó fokán áll, messze hátramaradva még Chinától is , ahol tudomás szerint vallásos kegyelettel ápolják az élőfákat, s halálos büntetést állapított meg a törvény az élőfák kitörése vagy elpusztitása ellen. Az élőfák iránti kegyelet ott mutatkozik, ahol felfogták az emberek : milly áldást adott j az ég egy élőfában, melly enyhet, táplálékot s hideg ellen óvó szert nyújt, a mellett, hogy létele egész tájékot feldiszit, kellemes nyugpontot ád a szemnek a pusztaságban és egyformaságban, s mégis tenyésztése aránylag csekélységbe kerül. Nálunk még ezen felfogás a nagyközönségnél egészen hiányzik, mindamellett, hogy gazdagabb birtokosaink évtizedek óta jó példával, buzdítással mentek elől, több vármegye az ezelőtti időben faiskolákat tartottak , s ingyen osztogatták a facsemetéket, — most pedig a magas kormány különös pártfogása alá vette az erdők és ültetmények ügyét, s