Vasárnapi Ujság – 1855
1855-07-29 / 30. szám - Dr. Encz és kertészképző intézete. Hegedűs 237. oldal / Ipar és gazdászat - Marseille (kép) 237. oldal / Nép- és tájrajzok; ismertetések; utleirások
Nagyon sok van Marseilleről a történet lapjain feljegyezve, mert élénk lakosai mindig részesek voltak a nagyobb eseményekben, de kiváltképen ama nagy franczia mozgalomban, mellyre I. Napoleon császársága következett, olly szerepet juttatott e városnak a harczistennő, mellynél fogva nem egyszer piroslottak utczái a polgárvértöl. használatlan föld ne találtatnék, mellyen gaz-és bojtorjánon kivül egyéb nem terem; — alig van alföldi városaink házai között ollyan, mellynek tágas udvarának egyik része parlagon nem heverne, holott csekély fáradságba kerülne ezért gyümölcs Dr. Entz, és gyakorlati haszonkertészeket képző intézete. Szép hazánknak tágas rónaságait arany kalászok hullámzó palástja, domborodó halmait a venyige zöldje takarja, mig ásványkincsekben gazdag bérczein százados tölgyek, viharedzett cserés felhőkig nyúló fenyves erdők rengetegei sötétlenek. Pazarul osztotta szét adományait hazánkban az anyatermészet, az ember is megtette a magáét, de végtelen tenni való van még, sok teendőt öröklöttünk őseinktől. Volt idő s még nem igen rég, midőn sok magyar ember eleget vélt tenni honfi kötelességének, ha ékes beszédben daliás őseit emlegeté s büszkén magát azok utódjának vállá, elfeledvén, hogy ez távol sem elég s hogy neki, ha a nagyösök méltó ivadéka akar lenni, hóditóvá kell lennie , csakhogy más fegyverrel s másfelé. — Mit elődeink szent vérök ontásával szereztek s száz csatában ezer veszély között megtartottak, hazánk földjét újra meg kell hóditani, nem a csaták tomboló zajában, de a béke szelid ölében, nem vérrel, de verejtékkel kell termékenyíteni a földet, melly létünk talpkövét teszi. — Pedig be sok van még meghódítani való a hon határain belül, mennyi föld hever parlagon s mennyi nem miveltetik ugy, mint azt polgárisult néptől várni lehet Midőn a földmivesek nagy része csak osztott erővel munkálá földjeit, azok nem kellő mivelése menthető volt; de most, midőn a legkisebb gazdának földje sajátja és szorgalmas mivelésében mi sem gátolja, méltán várhatni tőle, miszerint egész erejét, szorgalmát, iparát ennek munkálására forditandja; ezáltal nemcsak a közjólétet, de saját javát is hatalmasan mozdítván elő. Van a földmivelésnek egy neme, melly kis terjedésen nemcsak nagy haszonnal űzethetik, de melly a legtisztább örömök kútfejévé válik azokra, kik vele foglalkozni szeretnek, értem a kertészetet, melly hazánkban korán sincs olly fokon, millyenen, tekintve a föld olcsóságát s a termények magas árát, s fával, virággal beültetni s igy vagy haszonhajtó vagy legalább lennie kellene, s csinos virágkertté átalakítani. — Milly nagy lenne az öröm, ha Alig van uri kastély vagy falusi lak, pór kunyhó vagy s a kis csemetékből terebélyes fák válnának, mellyek izes gyütanyai épület, mellynek közelében kisebb nagyobb kiterjedésben I mölcscsel dúsan jutalmaznák a reá időtöltésből fordított csekély