Vasárnapi Ujság – 1855

1855-12-09 / 49. szám - Az ekéről. Dienes Lajos (6 kép) 397. oldal / Ipar és gazdászat

398 21 pedig egy hasonlóképen ó­kori sardiniai pénzről van le­véve. 22. A 22. számmal jelölt ugyanazon Hesiod kéziratai között van lerajzolva, kiről már a 8. szám alatt tettem említést; tehát méltán tarthatjuk ezt a legősibb talpas ekének. A görög tudós ezt egyszerű ekének nevezi, hihetőleg azért, hogy amannak vasa is van, a­mit ezen nem látunk. Hogy az a gerendélynek al­kalmazott görbe husáng az eketalpon alól kinyúlik, azt egysze­rűen rajzhibának kell tekintenünk , minthogy illyen akadállyal szántani alig lehetne. 23. A­ki erre a képre rátekint, lehet, hogy első gondolatá­val azt kérdi : avagy hátrafelé húzatta-e ezt gazdája, mi pedig azt feleljük , hogy nem biz azt, hanem a ki készítette azt kell­ hinnie, hogy könnyebb erővel lehet vonni, ha forog a talpa. Az a szerszám annyival szembetűnőbb, minthogy a régi római időkhöz, a Semproniusok korába tartozik, s ugyanez eszmét nap­jainkban is felkapták, nevezetesen Amerikában. 24. Ezt is ó-római származásúnak tartják a szaktudós bú­várok , mit annál inkább elfogadhatni, minthogy Virgil római költő leirásának csaknem minden részében megfelel. Ezen már a kormány némi nyomait veheti észre a figyelmes szemlélő. Sokat lehetne még ide nyomatni régi emlékek nyomán , de nem czélom a történeti ritkaságokat elősorolni, hanem leirni azt a földmives szerszámot, mellyre büszke lehet hazánk, hogy saját fia által tökélyesült annyira, hogy polgártársaink között napról napra szaporodik azok száma, kik a Vidacs-eke fölszámithatlan országos hasznosságát mindinkább átlátván, már a józan föld­mivesek között szinte közmondássá vált : „Nem is eke ha­nem Vidacs" s nemrég is saját füleimmel hallottam egy dunántuli értelmes földbirtokostól, hogy a béresek között divatba kezd­jőni szegődéskor ez a kérdés : „Minő ekével fogunk szántani Hogy édes hazánkban a közönséges , úgynevezett paraszt­eke , némi csekély eltérések mellett úgyszólván egészen egyfor­ma , azt csakúgy, vagy sokkal jobban tudja legtöbb olvasó ná­lamnál , de lehetnek ollyan kíváncsiak is, a­kik szeretnék tudni, vajjon más országokban is így áll-e a szántó­eszköz sora, s azok megnyugtatására ime még ide nyomatok néhány most is hasz­nálatban levő idegen országi ekét : 25. 24. 25. Mig a „Politikai Újdonságok" hetenkint azt hirdetik, hogyan harczolnak a muszkák, mi ime bemutatjuk azt a szerszá­mot, mellyel a földet mivelik; mert ez nem más mint muszka eke, melly kisebb változatokkal egész Oroszországban rendes szántó szerszám. " A neve szoch­a, eredetileg erdős köves föld szántására készült, s azért van az a tengelyforma két nyele, hogy a hol szükséges, könnyen meg lehessen emeliteni. Az egész olly könnyű, hogy könnyen elvihetni vállon, nem nyom­ többet 30 orosz fontnál. A legnagyobb része egy fölülről lefelé meghaj­lott deszkaforma széles hasáb, melly alant két ágban végződik, s ezek mindegyikén szántóvas van. Illyen kétvasu ekéket még Oroszország határain tul is lehet találni. — A szántóvasak fö­lött az a kőmiveskanálforma a kormánydeszkát pótolja , s min­dig odabillenti a szántó, a mellyik oldal felől barázdát kell vet­nie. Az egész szerszám nagyobbrészt ugy van összepeczkelve, csak a vasak vannak felverve, s a gerendélyt pótló rudak becsa­polva abba a tengely vagy tésztanyujtó forma keresztfába legfö­lül, mellyet a szántó szokott tartani. (Vége következik.) •I "Sas Gazdákat érdeklő rovat. TÁR g.— Majd­ minden hazai lap emlitést tesz bizonyos asph­odill nevü növényről, melly az ausztriai birodalom déli részén, hazánkban pedig Győr tájékán és a Bakonyság északi részén szintén vadon és bőven te­rem. E növény azon áldott tulajdonnal bir, hogy szeszgyártásra alkalmas, s ha felkaroltatnék, azon élelmi szerek, mellyeket most szeszégetésre for­ditnak, nem vonatnának el a szűkölködő és éhező emberiségtől. Ha az as­ph­odill aránylag több szeszt ad, kisebb téren s kevesebb fáradság után bujábban terem, mint azon élelmi czikkek, mellyekből most szesz éget­tetik , akkor kétség kivül hasznos leend termesztése, de ha ugyanannyi fáradság mellett és ugyanakkora téren nem terem többet, akkor nem fognánk vele semmit nyerni, mert ha azon tért, mellyen a szeszgyárnak p. o. eddig burgonyát termeszténk, asphodillal mind beültetjük, ugy bur­gonyánk szinte csak nem leend több, sőt ha éhség fenyeget, akkor a bur­gonyát megtartom magamnak, s nem adom el a szeszgyárnak, de ha as­phedillt termesztek, kérdés használhatom-e ezt szükség idején úgy mint a burgonyát? — Azért óhajtandó volna, ha tenne valaki kissé nagyobb mérvben gyakorlati kisérletet, még pedig a jövő tavas­szal mindjárt! Iskolai és egyházi ügyek. i.— Nov. 29-én tartatott meg Majer István elnöklete alatt az elemi tanitók 2-ik havi tanácskozmánya, melly is „Yeni Sancte"-val nyittatott meg. Ezután több felsőbb rendelet olvastatott fel; az iskolai törvények fordítására bizottság neveztetett; Majer István az olvasás tanításról ol­vasott fel egy jeles czikket és Meiszner egy a tanításra vonatkozó czik­ket. A tanácskozást ismét ének zárta be.­­ A Rákos-palotai á. h. v. ev. gyülekezet templomot épitetvén, an­nak nyilvános felszentelési ünnepélye nov. 18-kán nagytiszteletü Eszter­gály Mihály fő- és Juhász Ferencz alesperes urak, kiskőrösi, pilisi, péteri és czinkotai lelkészek, s több egyházi és világi urak jelenlétében, kik között m. Podmaniczky János urat, mint ezen gyülekezet felügyelőjét és HÁZ. n. Kubinyi Ágoston muzeumi igazgató urat is volt alkalmunk szemlélni, szokott vallásos rendtartással ment véghez. Az oltár előtt nagytiszteletü Esztergály Mihály főesperes ur mondott hálaadó imát az egek urához, mellyben Ö cs. k. Felsége s egész fenséges házáért, hogy pártolása alatt a gyülekezet fentartassék, s Isten dicsőségére­ gyarapodjék, buzgó fohász nyújtatott, mellynek végeztével t. Sárkány János kis-kőrösi lelkész ur tartott vallásos buzgalomra inditó beszédet, mire az urvacsorája szolgál­tatott ki, s az egyházi szertartást Vladár Miksa papjelölt, mint esperesi segédlelkész felszentelése, egy házas­pár esketése és keresztelés fejezék be. Az egyházi szertartásokat szokás szerint egyszerű ebéd követte, melly közben nagytiszteletü Esztergály Mihály főesperes ur Ö cs. k. Ap. Fel­sége és az egész uralkodó ház egészségére lelkes toaszokat mondott. A felszentelt csinos izlésü templom a czinkotai anyagyülekezethez tartozó, mellynek felépitése az alig 350 lélekből álló magyar gyülekezetnek annál­inkább dicsőségére válik, mert az épitési költségeket vallásos buzgalom­tól ihletve leginkább saját erejének megfeszítése által eszközlé, — de létrejötte leginkább m. báró Podmaniczky János ur nagylelkű pártolá­sának, és t. Melia Mihály helybeli lelkipásztor ur, s Simon Pál ezen gyü­lekezetben 31 év óta folytonosan hiven működő ernyedetlen munkásságok s buzgóságoknak tulajdonitható, kik nem szűntek meg a buzgó vallásos érzettel biró hiveket annak létrehozására lelkesíteni, miáltal eszközölte­tett az is , hogy a régi imaházból a volt szűk iskola helyett egy czélszerü tágas tan­terem alakitatott. Engedje az Isten, hogy ezen hű szorgalmú, tiszta jellemű s öntudatu lelkész és tanitó a r.-palotai gyülekezet kebe­lében Isten országának terjesztésére számos évekig működhessenek. Takács Pál, csik­tarcsai ev. tanitó. Nemzeti szinház. DECEMBER. I. A drámabiráló válaszmány uj eredeti darabot fogadott el : czime Bibor és gyász, irta Hegedűs Lajos. A Tomori juta­lomban részesített drámák egyike, melly jövő hóban kerülend színre. II. Mult héten adatott Shakespearenek egy itt még szinen nem volt

Next