Vasárnapi Ujság – 1855
1855-12-23 / 51. szám - Az ekéről. Dienes Lajos (2 kép) 410. oldal / Ipar és gazdászat
411 kitüntetés után is mindaddig törte fejét, mignem ollyanná alkotá, hogy már most irigyei is — legalább maguk között — legjobbnak ismerik el az országban. — Kár, hogy nem küldött belőlük Párisba a mult nyári világműtorlatba, bizonyosan tisztességet aratott volna barázdái után .... Olly tekintélyes férfiak véleménye mellett, minő egy iparműtárlati birálóválasztmányé, nincs több szava e szerény sorok igénytelen írójának, mint, még azt elmondani, hogy a kérdéses este, azóta is nyert (1852.) a terménytárlat alkalmával nagy ezüst érdempénzt, a midőn a próbaszántáskor, senkitől sem tartva, egyszerre neki ment egy föld alatt lappangó kőfalnak, mellybe beleütközvén nagy hirtelenséggel kirobbant s minden törés nélkül ismét talpra esvén mint a nyil neki ment a földnek s olly barázdát hasitott (emberi kéz igazítása nélkül) mint a zsinór. A mire természetesen hatalmas „éljen" következék. Befejezésül nézzünk végig még egyszer a már közlött, s mai számunkba is nyomatott Vidacseke rajzokon, s tekintsük meg egyes részeit is kellő figyelemmel, a mit ha gondosan cselekedtünk csakhamar meggyőződhetünk, hogy a Vidacs-ekék legközelebb állnak mind külső alakjukra mind egyes alkatrészeikre nézve a mi rendes paraszt ekéinkhez; az egész boszorkánysága tehát Vidacs Istvánnak — mellyet azonban senki se tud tökéletesen utánozni abból áll, hogy az eke egyes részeit lehető legczélszerübben készíti, s az okos ész vezérlete szerint legczélszerübb arányban foglalja össze. Megvan az ő ekéjén az elöl kilyukgatott gerendöly, ekegúzs (némelly felső vidékeken patying) császárszeg, melly az ekét a taligához akasztja; meg van a csoroszlya, küldök, kormánydeszka, mind ugyanazon tájon mint a paraszt ekén, csakhogy tökéletesítve. Nézzük csak a kormányt, ez a paraszt ekén egyszerű egyenes deszka hasáb, Vidacs ekéjén pedig sajátszerű nem homorú, hanem felfelé domborúan szárnyaló lemez, vasból préselve , s a kormány ezen alakjának tulajdonitható, hogy Vidacs ekéje a földet midőn egészen megfordítja, egyúttal apróra is morzsolja. — A küldök magából az öntött ekeföböl nyúlik fel, s rovátkos fülénél fogva a gerendélyhöz szorítja egy arravaló csavar (sróf).— A küldökkel egy kézre dolgozik az a leghátulsó rudacska az ekeszarvak alatt, mellynek felső vége a gerendély leghátuljába, alsó az öntött eketalpba van erősen beeresztve. Mikor a gazda mélyebben vagy sekélyebben akar szántatni, mintsem azt a császárszeggel eligazíthatná , veszi a srófkulcsot, megereszti a farsrófokat a) és b) mellett, a küldöksróffal is ezt cselekszi, s igy felszabadítván a gerendélyt olly mélységhez alkalmazza ekéjét, vagy ha többel szánt, a hány van mind egyformára, a mint legjobban szereti, s ha ismét beszorította a srófokat, zsebbe teszi a kulcsot, s egész nap ugy szánt az eke a mint reggel igazította gazdáram. — Ezek a csavarok azokat az ékeket pótolják, mellyek a paraszt ekén a köldököt környezik , s hátul az eke szarvába eresztett gerendöly vége alatt és fölött vannak, mellyeket midőn ide oda püfölgetett baltájával a béres, s ostorhegyével, — valóságos mérnöki pofát vágva — összeméregeté az ekevas orra és csoroszlya közötti viszonyt, gyermekkoromban vajmi nagy áhítattal bámultam az ő bölcseségét. A csoroszlyát is ott látjuk szokott helyén ismert alakjával, csakhogy ennek sorsán is nagyot könnyített Vidacs bácsi amerikai minta szerint. E sincs körülkarózva ékekkel, hanem alól fölül van kis vánkosa vasból, néhány völgygyel, mellyekbe kedve szerint fekteti a gazda a csoroszlyatartót, s megerősítvén srófjait, ezt sem féltheti, hogy valaki estig kimozdítja helyéből. Hogy a gerendölyön s ekeszarvakon kivül minden vasból van, az erőssé, tartóssá teszi az ekét, hogy pedig az ekére öntött vasból készül ez egyéb okok mellett azért is jó, mert igy egyik ekéjénél sem térhet el Vidacs azon szerencsésen feltalált arányoktól, mellyekben áll az eke tökéletessége, s egész országban mind egy hajszálig egyformák azok az ekék, mellyekröl egy mivelt értelmes dömsödi gazda ezt mondá a multi őszön niekem : „Vidacs ekéje olly tökéletes, hogy vétkeznék, ha valamit változtatna rajta, mert akár hozzá tenne, akár elvenne belőle bármilly csekélységet, csak ronthatna rajta, de nem javíthatná többé." Három rendbeli ekéje van Vidacsnak, mellyek különféle földhöz vannak alkalmazva. Évről évre szaporodik a megrendelések száma, melly a most lefolyt esztendőben jóval meghaladta a 3000-et. Az első rendű legnagyobb, legizmosabb, s legtöbb vonó erőt is kiván, kötött s agyagos földbe való, — ára, taliga nélkül 20 pft. A másodrendű valamivel kevésbbé kötött földbe való, azért könnyebb is, olcsóbb is egy pttal az elsőnél. Ez követte el azt a szép ugrást, a miért ugy megéljenezték 1852-ben a nemzeti muzeum mögött. A harmadikrendü könnyű földbe való, amazoknál nemcsak jóval könnyebb, csekélyebb vonóerőt kiván, hanem abban is különbözik, hogy a talpa egészen vert vasból van. Aza 17 pft. Mindegyikkel két szántó vas jár, az egyik rajta, a másik tartalékul. Azért nyomattuk le e czikk folytán annyiféleképen a Vidacsekét, hogy a t. olvasó jobbról balról, fölülről alulról ugy