Vasárnapi Ujság – 1855
1855-02-25 / 8. szám - Két kép az almai csatatérről (2 képpel) 61. oldal / Történeti leirások - A találmányok története. Ballagi K. 61. oldal / Tudományos rovat
61 A találmányok története. Irta BALLAGI KÁROLY. VIII. Az ókori miveltség rövid vázlata. Mennyi ideje, hogy a világ áll és ember él a földön, számitás útján ki nem puhatolható. A Biblia szerint mintegy hatezer év folyt már le a világteremtés óta. Hosszú,rendkivül hosszú idő ez egyes emberre, de nem az emberiségre nézve. Ennek életében az éveket napok gyanánt tekinthetjük, & illy felvétel után mondhatjuk, hogy az összes emberi nem még koránt sincs elvénülve, sőt talán teljesen ki sem fejlődött még. Az emberiségnek szoros értelemben nem volt s nem is lesz tanítója, sem nevelője, soha az magától tanul, önmagát neveli, ezért teljes kifejlődésére évezredek kívántatnak. Felvételünk szerint tehát körülbelül hatezer évvel ezelőtt mint gyermek lépett az ember a világba, ki semmit sem tudott, semmit nem ismert. De természeti tehetséget s munkakedvet örökölt a gondviseléstől, mellyek alapján, lassan bár, de biztosan haladt előre a miveltségben, és fokról fokra emelkedett, mig végre napjainkban sebes léptekkel közeledik olly tökéletesség felé, mellyről a véges emberi elmének fogalma is alig lehet. Általánosan elfogadott vélemény gyanánt adtuk elő már föllebb is, miszerint az emberiség közös bölcsője Ázsia volt. Ennek hegyei közt valamelly kies völgy ölében a legszelídebb éghajlat alatt élte le ártatlanságban sok ezer éveit, azon boldog kor, mellyet mi aranykornak szoktunk nevezni. De végre túl népesség és távolvágy következtében, a már törzsekre oszlott népcsoportok, mint különvált fajok és elszén minden részeibe, együttélés ideje alatt sokat tanultak egymástól, s most ez ismereteket uj hazájokba átültették. Itt önálló országokat alkottak, törvényeket szabtak, és sajátságos nemzeti szokásaik szerint éltek. Mi követjük őket új hazájukba, s feladatunkul tűzzük ki, megvizsgálni mennyire haladtak a közmiveltségben, iparban és mesterségekben. Ezzel aztán befejezzük az első korszakot, vagyis az ókor találmányainak történetét. Szólandunk először az ázsiai és afrikai népekről, aztán átjőve Európába, a görögök és rómaiak iparáról értekezendünk. I. Ázsiai és afrikai népek. A világtörténet azt tanítja, hogy a legelső álladalmak Ázsiában, az Eufrat és Tigris folyók partjain emelkedtek. Asszyria és Babylonia két szomszéd tartomány, mellyekben a legrégibb idők óta harczias népcsapatok tanyáztak a világ legbájosb ege alatt, hol folytonos harczok közepett is csakhamar kifejlődött a földmivelés, virágzásnak indultak a művészetek és mesterségek, s olly magas fokra emelkedett a kereskedés, hogy az onnan teljesen soha ki nem veszett többé. Időszámlálásunk szerint mintegy kétezer évvel Kr. születése előtt ez országokban már hatalmas városok léteztek, mellyeknek magas falain belül pompás paloták és nagyszerű templomok diszlettek. Az egész országot keresztül kasul mesterséges csatornák szeldelték; a földmivelés virágzó állapotban volt, és a kereskedés messze tartományokba is kihatott. Az ország fővárosában különféle szövetek, kiválólag gyönyörű szőnyegek, mindennemű finom ruhakelmék, és egyáltalában a divat és fényűzés olly czikkei készültek, mellyek szóló bizonyságai annak, hogy e népek már az előtt is hosszú időn át élvezték vala a polgárisodás áldását. Egyiptom a hajdankornak legnevezetesb tartománya, szoros értelemben hazája volt elejétől fogva a tudománynak és művészeteknek s róla méltán elmondhatjuk, hogy Európának, sőt a világnak némileg tanítója volt, a mennyiben t. i. a miveltség onnan terjedt szét a többi világrészekbe. Ez ország történetében biztos időszámítás nyomán jóval hátrább mehetünk vissza, mint minden más országéban. Itt ugyanis két ezer évvel Kr. sz. előtt már olly miveltséget találunk, melly páratlan a maga nemében. A különféle mesterségek űzésére meg voltak már ekkor is szükséges eszközeik s egyáltalában annyira volt fejlődve náluk az ipar, hogy a legtöbb életszükségek kielégitésére elegendő ismerettel birtak. A nép kasztokra (különosztályok) volt osztva, mellyek közt legtekintélyesb volt a papi kaszt, mert a nép a tudomány és miveltség első kifejtői iránt igen nagy tisztelettel viseltetett. Ezt rangfokozatban a hadi kaszt követé. A többi kasztokat a nép különböző osztályai képezék, mellyek közt a kalászok osztálya teljes megvetésben élt. Egyik kasztból a másikba átlépni nem lehetett; azaz, a fiú mindenkor atyja rangját öröklé, miután pap fia csak pap, katonáé csak katona, kereskedőé csak kereskedő lehetett. Érdem szerinti előléptetés nem létezett, vagy alsó osztályból magasbra emelkedni lehetlen volt. — A papok kiválólag tudományokkal foglalkoztak s némelly ágaiban igen sokra vitték, különösen az erőműtanban , de a számtanban, csillagászatban és vegytanban is hihetőleg ők vetették meg az alapot. A mesterségek és művészetek virágoztak el annyira, hogy az egyiptomi szövetek és ékszerek az akkori világ minden részeiben nagyrabecsültettek. A bányászatot szorgalmasan űzték, de a vasat nem ismervén, minden eszközeik rézből voltak. Ők készítették a legelső papirt az úgynevezett papirfa leveleiből. Mindenek fölött azonban a földmivelésben tüntették ki magokat. Nem kevésbé híresek a régi kor történetében Phőniczia lakosai , kik kisded hazájokból, a Földközi tenger partjairól, a világ minden részeibe hatottak kereskedésekkel és a miveltséget közbirtokká tették a legkülönbözőbb népek között. Hajóikkal bejárták az indiai nagy óceán és az Atlanti tenger partjait, s így a legtávolabbi népeket hozták egymással összeköttetésbe. Világkereskedésük megerősítése végett különböző helyeken gyarmatokat alapítottak , mellyek közt legnagyobb hírre emelkedett Karthago, Afrika északnyugati részén. Az ezen kereskedés által forgalomba hozott különféle áruczikkek leginkább bizonyítják , hogy akkoriban az emberiség, de különösen Phőniczia már igen magas fokán állott a polgárisodásnak. Nem emlitve a különböző világrészekből Phőniczia fővárosának , Tyrusnak kikötőjébe összehordott áruczikkeket, megkisérlendjük röviden rajzolni magának e kis országnak műiparát, elésorolván azon tárgyakból néhányat, mellyek készítésében a phőnicziabeliek leginkább kitűntek. A pompás szinezetü ruhakelmék, a ragyogó szinü bíbor, mellyet ők a monda szerint valami tengeri kagyló piros nedvéből készitettek, az ókor legjelentékenyebb czikkei közé tartoztak. Vándorlásaik közben feltalálták az üveget, melly akkor egyenértékű volt az aranynyal s nekik rendkívüli hasznot hajtott. Sidonban nagyszerű üveghutáik voltak s innen szállították a szépen festett üvegeket. Kitűnő ügyességet tanusitottak még pamut-, bársony- és selyem szövetek készítésében , nemes érczekből mindenféle edényeket, ékszereket s egyéb drágaságokat készitettek; ezeken kívül mindennemű pipere-tárgyakat, finom fátyolokat, öveket, csattokat, gyűrűket, ércztükröket és fejpereczeket tudtak csinosan előállitani. Ők épitettek először igazi nagy tengeri hajókat. A csillagászat és számvetés általok sokat nyert erre a kereskedés, amarra a hajókázás vezette őket. Erczpénzen vásároltak, és divatba hozták a súly-, és hoszmértékeket, mint font, rőf és az itczét, vékát stb. A történészek egyhangú állítása szerint élénk, szorgalmas és találékony eszű nép volt ez, melly hivatva volt arra, hogy a tudományokat megindultak ledték szerte a világ Az •• . . Egy tábori Likész az almai csatában (lásd 60. lap.)