Vasárnapi Ujság – 1856
1856-05-04 / 18. szám - A tagositás ügyében. Sárréti 150. oldal / Értekezések
154 Országunk főpapja mily mély belátással és apostoli buzgalommal terjeszté Isten dicsőségét és híveinek üdvét,azt kormánya alatt minden jóban gyarapult megyéi legjobban bizonyíthatják : az Isten igéjének hirdetése a milly fontos kötelessége egy püspöknek, olly szenvedélyig kedves dolga valamélyen tisztelt főpapunknak, ki még most is, kora 70-dik évében, föl-föllép a szónokszékre, és eleven hittel, magasztos szavakkal, elragadó lelkesedéssel védi Jézus igaz tanát, s hirdeti a tiszta erkölcsiséget, s a nép — a nagy egyházi tudós Görres szerint, egy püspök a szószéken magában egy prédikáczió lévén — a bibor alól széthangzó és szeretettől ihlett tanítást nemcsak seregesen meghallgatni, de szentül követni is szereti, és mindazok, kiket az igazságra tanit áldják és a próféta szavaival a csillagokként tündököltetni kivánják mind örökké. Emellett a főpásztorkodásnak minden ágát kiválólag kezelte : főgondját az Úr szellejének leendő munkásaira a növendék papságra forditja, őket igen gyakran meglátogatja, szent hivatásuk becsülésére és lelkiismeretes betöltésére ösztönzi, őket, mondhatni, gyöngéd atyai szeretettel tanitván, intvén, kérvén, hogy Isten lelke szerinti hü egyházszolgákká nevekedjenek. E pontnál el nem hallgathatjuk, miként a megbetegedett tanárt felüdüléséig fördőbe bocsájtván, azt megyés püspök létére hónapokon által hivatalában helyettesité, igy gyönyörű példáját szolgáltatván a leereszkedésnek és a szent ügyhez szitó láng buzgalmának. — Az Úr szellejének mindazon terheit, mellyek isteni parancstól a főpásztor vállaira súlyosodnak, mindig maga, helyettesek nélkül és azon feláldozó buzgalommal viselte, melly méltán a közcsodálkozást kelti fel. Számos templomot és jótékony intézetet emeltetett,alapitott vagy javíttatott,közülök a pécsi Miasszonyunkról nevezet apáczák kolostorát kell kiemelnünk, mellyet 300,000 pft. áldozattal hozott létre, s a legújabban szinte teljes díszéig emelt esztergomvári főszékes egyházat, mellyet addig is egész nagyszerű s pompás alakjában t. olvasóinkkal közölni kívántuk, mig alkalmunk leend azt történetileg és részleteivel bővebben megismertetni. Nemkülömben az ő ernyedetlen lelkességének és tetemes áldozatainak köszönhetjük, hogy országunk fővárosának egyik leendő főéke a pest-lipótvárosi templom falai emelkednek. A kor körülményei egyesületi működést és a híveknek ájtatos szövetkezéseit tévén szükségessé, teremtő keze e téren is hagyott maga után halhatatlan gyümölcsöket , mint pécsi püspök, megyéjében a B. Szűz szent szivéről, mint esztergomi érsek pedig az egész országban a szent gyermekségről nevezett társulatot (mellynek birodalmi elnöke) megalapitotta; a nagy tekintetű szent István társulatot hathatós védelmében részesítvén, azt újra szerveztette és fölvirágoztatta. Mint a tudományok pártolója nem csak sok tudós férfiút gyámolított, hanem előviláglásával is a cselekvés terére kalauzolt; a m. tudóstársaságot segíté; a természettudományi társulatnak elnöke volt, Rimaszombatban kis gymnasiumot, Nagyszombatban és Esztergomban pedig új szervezetű nagy gymnasiumokat hozott létre. Irodalmi tevékenységéről a „Szentek élete", a „Rosnyói egyházi töredékek" ugy „Római sajátkezüleg vitt naplója", és költségén megjelent számos művek tanúságot tesznek. A szépművészeteknek milly nagy barátja, arról azon számos oltár, szobor, kép, orgona, harang s több efféle eléggé tanúskodik, mellyeket 26 évi püspöksége korában országszerte létrehozott; s minthogy ő eminentiája maga is zenész, Lisztet, a zenekirályt, s épen azért hazánk büszkeségét, pécsi püspöki palotájában legnagyobb szivélylyel fogadván, azt a nem sokára bekövetkezendő esztergomi basilika fölszentelési ünnepére karigazgatóul meghivni méltóztatott. A vallásosság és ez által a közerkölcsiség és jólét emelése szempontjából, az egyházi rend épülésére, a lelki gyakorlatokat,valamint a népnek jóra birására, a népmissiókat hozta be. A népnevelés azon fő tényező, mellytől a jobb szellem ujraalakulását méltán várjuk, s épen ez az, mellyet Scitovszkynk éles belátással, lankadatlan hévvel, és igen nagy áldozatokkal jó kerékvágásba hozni és fölvirágoztatni buzgott. Ha Gömörmegyén végig utazunk, a népmiveltség nyomai szembetűnők leendnek, s ezt kiválólag Scitovszkynk mint rosnyói püspök által rendbeszedett népiskoláknak köszönhetni; s ki nem tudja,hogy a széles pécsi megyében alig van helység, mellyben iskoláját többször meg nem látogatta, és alapját nem nevelte volna, sőt számos tanodát állított és alapított; ezernyi könyvet és képet osztott szét, a pécsi képezdét különösen gyámolította; a tanítóözvegyek számára 3000 áftai nyugintézetet alapított, melly mai napig 12,000 pft. tökével dicsekszik, s 18 egyént gyámolít. S mint országunk prímását láttuk a hon szivében Buda-Pesten hetekig iskolákat látogatni, miként illy atyai foglalkozását a pesti nyilv. elemi tanitók Barabásunk egy nagy körajzával —herczegünket a kisdedek közt pompásan ábrázolóval—hódoló tisztelet és hálából 1851-ben megörökiteni serénykedtek. Ugy tudjuk, hogy a balassa-gyarmati leánynöveldét az angol kisasszonyok gondjai alá bízta; a nagyszombati convictust megnyitotta; Pesten a legszegényebb leánykák nevelésével feltűnő szürke nénéket beplántálta; Nagyszombatban és Posonyban a nevelésnek egykoron nagymestereit a Jézus társasága tagjait behozta, és számos helyeken népiskolákat nyitott vagy létresegitett, s mindezek által a jobb jövőnek magját elvetvén, homlokára a halhatatlanság koszorúját tűzte. Illy nemes lélek, illy apostoli tűz, illy megbecsülhetlen tények özöne dicsőíti országunk főpapjának 70 éves pályáját, melly hogy az egyház, a haza és emberiség javára és díszére még hosszura terjedjen, ezernyi buzgó tisztelőinek forró imája. . . Lelkiismeretes szó a legelőelkülünzés s tagosítás ügyében. Én ki ez értekezést irom, nép közt születtem, nép közt nevekedtem, s jó ideig a népnek hivatalosan is szolgáltam, ugy hiszem nem teszek hiábavaló dolgot, ha épen azon időben, mikor a birtokviszonyok rendezése napirenden van, közrendű polgártársaimat rongáló, sokszor káros előítéletek, balfogalmak göröngyei felett, — mellyek, különösen a közlegelő elkülönzési kérdéseknél mint szeg a zsákból, élesen kiállanak — egy kis fogasboronálást tartok. A ki csak keveset olvasott is más országokról, ha meg nem O O tanulhatta, de megtudhatta, hogy azon országok legvirágzóbbak, legboldogabbak, hol a birtokviszonyok már rendezvék, hol a földbirtokos, földmives vagy paraszt, — a mint jobban tetszik, — tagositott földjét trágyázhatja, másoktól nem függve, maga esze és czélja szerint használhatja, osztályozhatja és mivelheti. Ott fél- vagy harmadrésznyi birtok több hasznot hajt a gazdának, mint nálunk, — mostani rendezetlenség mellett, — két vagy három annyi, és az illyen tagosított birtokon való gazdálkodás emeli a hitelt, emeli a jóllétet, becsületesen jutalmazza a munkát és fáradságot. A tagosítás kérdésében a lapokban már sok ép mag vettetett el, s adja Isten, hogy az kopár földbe ne esett légyen és buján keljen ki; így én csak a legelőelkülönzési előítéletek boronálására szorítkozom, s hogy a korona nehezebb legyen, arra az okosabb emberek gondolkozását is súlyképen reá rakom. A birtokviszonyok rendezésére, mellyhez a közlegelő elkülönzése is tartozik, a magas kormány már üdvös intézkedéseket tett, a hiteltelekkönyvek elkészítését országosan foganatba vette, s azt csak az nem látja be, a ki nem akarja, hogy ez mind oda megy ki , — hogy ha már a földdel biró ember földjének birtokosa és tulajdonosa lett, hitele is, pénze is legyen. Nincs természetesebb annál, hogy miután az urbériség megszűnt, s a paraszt ember vagy földmives földbirtokos lett, a volt földesúrral a legelő dolgában is tovább egy kenyéren nem maradhatunk, azaz a legelőt közösen nem használhatjuk,mert még apáink reánk hagyták azon közmondást, hogy „közös lónak túros a háta." — Ezért mostani világban már mindenik fél szereti tudni, hogy mi az övé, és ezt a birtokviszonyok rendezése, tisztára hozatala, akár tetszik, akár sem, úgy kívánja. Én tudom, hogy a nagyobb gazdának, akinek sok juha, marhája van, a legelőelkülönzés nincs inyére, mert a kevesebb jószággal bíró gazda rovására, aránytalanul majd nem bitangolhatja a közlegelőt, de a szegény házas zsellér, kinek egykét malaczkája van, vagy a kevesebb lábas jószággal biró ember, kivált ha a legelő köztük birtokarány szerint kiosztatik s azt saját belátása szerint használhatja, más hangon beszél ám? — Egyébiránt, ha a több lábas jószággal s több földdel biró gazda is megkapja külön legelői illetőségét, ha azon jóféle zöld takarmányt fog termeszteni, s idővel az istállózás divatba jön , akkor ő is be fogja látni, hogy csalódott, mert a kopár, kiélt legelőn elsatnyúlt juhok, lovak és szarvasmarhák helyett, ha kevesebb számmal is, de nagyobb haszonnal lesz képes szép és jó jószágot tartani, csak eszével tudjon élni; mert azt szokták mondani, hogy : „a ki magát elhagyja, azt az Isten is elhagyja." Vetni kell barátim kékes virágú luczernát(kék csigacsöt), veres lóherét, bükkönyt, takarmánykukoriczát, mudart, baltaczimet s több ilyesféléket, s a mellyik legsikeresebbnek mutatkoznék, a