Vasárnapi Ujság – 1856
1856-05-25 / 21. szám - Pauler Tivadar (arczkép) 177. oldal / Életirások - Szorgalom remeke. Arady 177. oldal / Érdekességek
178 lomdús térré alakita; s azt hivén, hogy illy rendkívüli ipar egy más példányának leírása is sokaknak kedves olvasmányul szolgáland: közlök én is annak mellékképeül egy hasonló ritka türelmet igénylett, s általam gyakran látogatott müvet. 1840-ik évi őszén vásárlott meg köz árverés utján Boros József úr, akkoron lippai kerületi kir. kamarai ügyész, itt Aradmegyében, M.-Radna és Ménes között fekvő Ó-Paulis mezővárosa határában egy terjedelmes szöllöt, a hozzá tartozó, bent a városban fekvő, romladozott úgynevezett kolnával, mellynek udvara végében egy óriási magasságu, egyenesen délnek fekvő kősziklás hegyoldal nyúlik fel. — Ezen hegyoldalon annak általános szirtjei s meredeksége miatt, mióta Isten a földet megteremtette, ember nem járt, annyival inkább rajta nem munkálódhatott. S most ezen mintegy 4—5 holdnyi térségű szirtteljes hegyoldalban egy pompás angol ízlésre készített kétezer legválogatottabb mindennemű sfaju (álomtól a fügéig) lombozó gyümölcsfákkal díszlő, örökösen zöldellő fenyőfákkal s rózsabokrokkal ékesített, s több kitűnő mulatóhelyekkel ellátott kert vonja magára az alatta elvonuló országúton haladó utas figyelmét. De lépjünk be nyájas olvasó ezen a maga nemében ritka és paradicsomnak nevezhető birtokocska mindenkinek nyitva álló kapuján. — A zöld pázsitos udvar közepében két tojásdad formájú térségben különféle fajú fenyőcsoportozat áll; a kerítést, a csinos lak oldalait, ugy a rostélyozott kerekes kutat is sokféle virágos bokrok fedik; a hegyi kert kőfal kerítését pedig változtatva almás körtefák takarják. A kert ajtaján belépve, mellyel szemközt két gyönyörű veres fenyő áll, kőlépcsők vezetnek fel a lesimított hegy aljára, melly itt földanyagos lévén, a jobbra s balra vezető út mellett egyfelől földi eper táblák ribiszkével szegve, másfelől a kerítés rácsozatára feszített baraczkfák levendulával környezve képezik a kert alsó járdáját. Ezen felül kezdődve terül el egész a hegy tetejéig a sok költséggel s fáradsággal alakított gyümölcsös kert figyelemmel sorba állított fáival. Én szemtanúja valék, mint készíttettek ezen kőszirttel teljes hegyoldalban legelőször az egymást sokszorosan keresztbevágó meneteles utak. Aljtól tetőig csákányokkal és sok helyen lőporral történt a felszaggatás; a szétrepesztett s apróbbra tört szikladarabokat az előre lakhelyül már elkészített helyekre hordozták, hogy azok majd a tervezett czélokra felhasználtathassanak. Láttam, mint jelelgette ki azután a gondos gazda azon helyeket, hová terve szerint az ültetendő gyümölcscsemeték gödrei, összehangzólag az egészre, ásandók valának. Ez kétségbe ejtő feladat volt, mert az összehangzás tekintetéből sokszor ott kelletett gödröket készíteni, ahol épen legkeményebb gránitszikla, volt, s ott aztán csak a legnagyobb elszántsággal s türelmes fáradsággal sikerülhetett lőpor, vasfurkók, rudak és csákányok segítségével a rendes ültetési gödröknél 3, 4 s 5-szörte nagyobb gödröket készíteni, hogy azoknak majd máshonnét hordandó alkalmas földdel betöltendő üregeiben a legterjedelmesebb fa gyökerei is elférhessenek. Megtörténvén azonban még az is sok helyen, hogy az illy temérdek munkálatot igénylett gödröket a rendsor képezése tekintetéből épen meredekség szélébe kellett készíttetni , azoknak alsó oldala, hogy állandó lehessen és rajta az esővíz le ne futhasson, a már rakásokban készen álló kődarabokból bástyaformára felrakatott. Elkészülvén a gödrök, ültetésre alkalmas föld hordatott oldalai körül,még pedig ezen sziklás és köves hegyoldalon olly nem lévén, más távolabbi helyről, sőt a fenyőfák számára erdei föld a több órányira eső gladovai erdőből; és ezen előkészületek után megkezdetett végre a több nevezetes kertészektől összevásárlott, sőt külföldről is hozatott mindennemű s fajú nemesített gyümölcscsemetéknek elültetése s ezen munka egy pár éven át folytattatott. A csemeték beállítását s gyökereiknek elhelyhezését, alkalmas földbeli betakarását maga személyesen rendezé a gondos alakító s minden gödörnek, nagyságához képest, 2, 4 s 5 kanna marosi vizet adatott. Jöttek hozzá is jóslók, kik nevetve vagy szánakozva azt jövendölték, hogy a beruházandó tőkének kamatait az eredmény be nem hozandja, mire ő Jézus szavai szerint annyit felelt, hogy az ember nemcsak kenyérrel él, hanem Istennek minden igéjével. Mások ismét csemetéinek életét a következő nyári forró napokig terjedhetőnek állították, de ő erre is határozottan ezt válaszolta :/5.Míg a Marosban víz leend, addig az én csemetéim élni fognak." És valóban, mikor a meleg s száraz idő bekövetkezett, bámulva láttuk s látta minden az országúton elvonuló utas, mint hordozták fel reggelenként s alkonyodáskor leányok a fiúk fejeiken dézsákban s karjaikon kannákban a Marosról hordatott s az udvarban kádakban álló vizet a csemeték öntözésére. Ezen költséges és fáradságos munka azonban csak a két első évben volt szükséges, míg t. i. a gyökerek erőre kaphattak, és íme most már e szirtek között egy messzire kitűnő gyümölcsös erdő ékesíti a vidéket!!! Menjünk már most fel a hegyre és járjuk el az egész kertet! A hegy alján látott epres vonalak közepén szemben a kertajtóval 41/? láb szélességű faragott kőlépcsők vezetnek fel az első, mindkét oldalon kajszínfák, felül fenyőcsoportozat árnyékában lévő nyugvó helyig. E hely a hegybe vágott, téglával felfalazott terecske, melly alkalmas s csinos ülőeszközökkel s asztallal ellátva van. Itt az út jobbra és balra menetelesen vezet felfelé, melly többfelé kanyarodva, — a hol a porlós kő megengedő, lesimítva, többnyire pedig tölgyfából rakott lépcsőkkel ellátva, s egres-, ribiszke- és levendulabokrocskákkal változtatva a meredekség felé befoglalva — egymásba vág. Alig halad az ember a hegy ötöd részére, a kilátás felséges! Látja az ember a helység nagyobb részét, s elterül szeme előtt a Maros csavargós, tükröző folyama s túl rajta Bánát szilvás kertjeivel díszlő rónái s erdős hegyei. Látni Lippát, Neudorfot, Keszinczet, Guttenbrunnt, Draunánt, Schöndorfot s tiszta időben a hegy felsőbb részéről Aradot is. Az említett ülőhelyről jobbra menve, kiér az ember a kert keleti oldalára, mellynek hasítványos kerítését török-mogyoró egymásba nőtt bokrok borítják. E vonalon egy falépcsőkkel ellátott egyenes út visz fel a másik nyugvóhelyhez, melly egy terjedelmes diófa alá van alkalmazva, kényelmes ülőhelyekkel ellátva. Hegyi köves oldalát külföldi virágos fák s bokrok takarják, két oldalát pedig gyalogfenyő bokrok környezik. — Ezen részében a kertnek jobbára ringló, berczenczei szilva s ranetfaju almafák; lejebb vegyes fajú alma, körte, naspolya, berkenye, gesztenye, szeder, spanyol és hólyagos megyfák vannak. Feljebb haladva következik egy más nyugvóhely. Ez egy szétrombolt sziklatömeg meredek ormán van, két már terjedelmes pogácsa- almafa árnyéka alatt, mellynek belső sziklaoldalát a szövedékes s kellemes virágú bignonia radicans borítja, elejét pedig a meredekség felé rózsabokrocskák zárják. Itt körül mandula, cseresznyés birsalmafák állanak. Innen jobbra kanyarodva visz a lépcsőzetes út, egy összefonott szellővesszőkkel borított hegyhorpadás mellett, hol ismét egy pad kínálkozik a rajta pihenésre, a hegy közepe táján álló grottához, melly éktelen kőszirtdarabokból két öl magasságra rakatott. Egy borzasztó darab gránitszikla teszi annak belső oldalát, s eleje bástyaformára felrakva, annak ormát egresbokrok fedik, mellékét pedig ananászeper zöldelő levelei borítják. Tetejére muskotály széllövesze fut fel s jobbján egy bujanövésü mandula, balról ismét cseresznyefa áll, bástyás kőrakással körülépítve. E grotta üregében a hátulját képező idomtalan szirthez gondosan hozzá vésetett félgömbölyü asztal áll két mellékpaddal. Innen a kilátás az alant elterülő természet nagyszerű változékonyságára valóban mindenkit bámulásra gerjeszt! A grottán felüli része a hegynek dió-, cseresznye-, baraczk-, szilva-, alma-, körte-, itt-ott még mandula- és kajszínfákkal ékeskedik, s hozzájuk az egymásba csavargó utakon kellemes séta közben juthatni. Menjünk most vissza a hegy alsóbb nyugoti részére s lássuk meg az ottan építtetett úgynevezett kápolnát! Ez is mint a grotta idomtalan nagy szikladarabokból kövér malterrel rakatott három öl magasságra, s hozzá a rendszeres útról téglából rakott lépcsőzet vezet; teteje kerekded kisimított veres téglából boltozva, mellyen egy kis szentferenczi vas kereszt van felállítva. Belső hátoldala a természetről alkotott szirtboltozat, mellynek közepében egy igen régi vas táblára festett, s a tulajdonos szöllöjében egy forrásnál talált Istenanya (Mater Dei) van helyezve; alján, végig köböl simára rakatott pad van. Keleti oldalát egy szép jegenyefenyő(Pinus abies) és Hibiscus ékesíti; a nyugoti részén pedig bástyaformára felfalazott társalgási tér van paddal, székekkel s asztallal ellátva, melly az odaültetett három fajú erdei, szelíd és veres (sylvestris, picea, larix) fenyőktől árnyékoztatik; déli része rózsa- s más virágos bokrocskákkal beültetve. — Ezen épületet annak alkotója olly szándékból rakatta, hogy halála esetében teste ide tétetve nyugodjék, ajtaja akkoron befalaztatván, hol annyi sok fáradalmas munkát végzett. —