Vasárnapi Ujság – 1856
1856-10-26 / 43. szám - Kender stb. fonás stb.; 15 aranynyal dijazott pályamű. Kubinyi Lajostól (3 kép) 374. oldal / Gazdászati és orvosi.
374 kender, len. gyapju-fonás-süflvés-festés. I. Czikk : Az iparizlet előnyei. A fonás, szövés és kelme festés, mint az élet elsőbb szükségei. Nyitvák érzékeink a világosság és melegség hatályának. Megérezzük a légnek leggyengébb vonatát. Ki vagyunk téve a nedvesség bántalmainak, melly gyenge lepelkint úszik a légben a hulló harmattól egész a záporig. Egy érző idegszövet vagyunk, mellynek érzékei sóvárognak mindazon változatokért, mellyek által a kényelem, a rend, a csinosság kellemérzete táplálkozik; és mellyek szünetlenül irtóznak mindazon hatásoktól, mellyek szervezetében a rendet megzavarják. Egy érző és gondolkozó lény vagyunk, melly az iparüzlet számtalan terményeinek fogyasztásához épen olly igényt tart, mint szervezete tápláltatásához, s mellynek emez iparüzleti czikkek épen olly közönséges, olly bő fogyasztási czikkjei, mint a táp-czikkek. Múlhatlan feladata egy-egy államnak, hogy mindazt, mit önmaga előállíthat a gazdászat és iparüzlet terén, előállítsa. Milly arányban legyen az iparüzlet a gazdászattal? Meghatározni fölösleg, mert hiszen az iparüzlet, bármint túláradjon is, csak jóllétet hoz; terményei egész világra könnyen és olcsón elszállíthatók, piaczuk s keletük biztos, nem úgy, mint a gazdászat terményeié, mellyek nehezebbek, kevésb értékűek, könnyen romlandók, nagyobb helyet igényelnek. Milly arányban van nálunk az iparüzlet a földmiveléssel? Milly arányban van nálunk a keresetmód a nyugat európai államokhoz, ime Párizs városának, melly pedig nem épen kiválólag gyárváros az „Assemblée Constituante" által kimutatott statistikájából commentár nélkül is megérthetjük, megjegyezvén előlegesen, hogy nálunk a tápszerek jelenleg alighanem drágábbak, mint ama fővárosban, melly az élvezetek középpontja. 325 iparág gyakoroltatik Párizsban. Ezen 325 iparág 64,816 iparos vállalkozó által igazgattatik. 7,117 alkalmaz több, mint 10 munkást. 25,11(5 „ 2-től — 10-ig. „ 32,583-nál egy-egy foglalkozik. Ezek összes gyártmányának értéke volt 1847-ben 1,463,628,350 frank. Ezen 325 iparműtéten foglalkozik összesen 342,530 személy, vagyis az igazgatókkal együtt 407,346 munkás, kik fejenkint 3593 frank, 8 cent. értéket termelnek évenkint. A munkások közül 204,925 férfi, 112,891 nő, 24,714 gyermek. Ama 204,925 férfi közül 740 a vállalkozóknak fiaik vagy rokonaik lévén keresetök nem jegyeztetett külön fel. 9,123 havi, évi s más szerződés szerint kap fizetést. 195,062 napontai szokás szerint megállapított díjt nyert. Ezen 195,062 munkás közt naponta 739,424 frank oszlik meg. A legkevesebb 50 cent. (12 p. kr.) a legtöbb 32 frank, s közép 3 frank 80 centim. 27,453 munkás dija kevesebb 3 franknál. 157,216 „ „ 3 — 5-ig. 10,393 „ „ több 5 " „ 112,891 nő közül 7,108 leánya, vagy rokona lévén a vállalkozóknak, keresmények nem vétetik külön. 4,157 hetenkint, havonkint, vagy évszámra fizettetik. 101,626 napontai megállapított dijt kap. 165,428 frank oszlik meg ezek közt naponta, s így közép keresetük 1 fr. 63 cent, a legkisebb 15 cent, a legnagyobb 20 frank. 950 nőnek van kevesebb fizetése 60 centnél. 100,050 nőnek 60 centtől 3 frankig. 626-nak 3 frankon felül. Azon 15 centes jövedelmek 70 éven felüli nőké, kik kegyeletből élnek s mégis varrogatnak pénzért. Ime 1400 millió pengő forintnyi értéket termel évenkint egyetlen város, melly pedig nem kizárólag gyárváros Olcsóbbak ott a ruházati czikkek, olcsóbbak az élet kellemeit kielégitő iparüzleti czikkek, de áruk végkép el nem vesz, mert piaczuk a nagy világ, vevőjük minden nemzet, s igy hasznuk aránylagos az iparral, jövedelmök aránylagos a fogyasztók pénzerejével. "És mit termelünk mi? E széles sivatag országban, mellynek nem úszik 30—40 ezer hajója coloniákra, hogy azokat kizsákmányolja, és mellyben nem működik 3—4 százezer lóerőnyi gőzgép, hogy milliók kézműveit helyettesitse. 125,596 mesteremberünk dolgozik, ki jól, ki roszul, s talán nem egy két segédje van egynek-másnak, de a legtúlcsigázottabb számítás utján sem mérlegelhetnők felényire országszertei iparunk értékét s eredményét Párizs városáéval. És túlszárnyalták igényeink tevékenységünket, túlszárnyalták óhajaink azon korlátokat, mellyeket betölteni képesek volnánk. Eldobjuk vagy eladogáljuk ama táp- és öltözék anyagokat, mellyeket, nyugat népei ízletesekké tudnak tenni, hogy tőlök drágán vásároljuk vissza! . .. Éhezzük és szomjúhozzuk az iparüzlet ama számtalan terményeit, mellyek élvezetet nyújtanak testünknek, lelkünknek, igényeink olly megrögzöttek, hogy azoknak élvezetét a becsület fogalmával azonosítjuk és képtelenek vagyunk azokat megkésziteni. Ügyetlenség, hanyagság, erőtlenség, vagy mi ennek oka? Hazánk földmivelő ország. Mondjátok. S „a földmivelés gyarapítása vet alapot jelen boldogságának, s azon épül jövő nagysága." (L. Mezőgazdasági statistika előszavát. Galgóczy K.-tól 1855-ben.) Csalódás. . . Vagy olly kiválón jó-e éghajlatunk, s olly nagy-e aránylag termékeny földeink száma, hogy e téren, hogy a földmivelés által csak ruházatunkat is kellőleg beszerezni képesek legyünk? Oh nem hisz épen azon statistikai adatokból olvassuk, milly sok fajta növény és állat tenyészik honunkban, melly vegyületi, tégelyi s más változékonyságokon alapszik: eme nagy változékonyság, a ma nagyon hő, nagyon hideg, nagyon száraz, máskor igenis záporos és zivataros időjárat miatt sokféle növényeket, északi és délieket tenyészhetünk, de díszleni egyik sem fog kellően. És ugyanezen adatok közt látjuk, miként honunknál aránylag több termőfölddel bir Dalmazia, Morvaország, Szilézia, alsó Ausztria, Csehország, Krain, Bukovina, a tengerpart, Stájerország, felső Ausztria, Galliczia, Karmolia, Horvátország és a Szerb vajdaság? . . . És most emezektől várjuk-e hogy számunkra az iparüzleti czikkeket gyártsák? Honnan csinálunk elég pénzt ezek bevásárlására? Ama 10—12 millió értékű gabonából, mit néha eladogálunk? Elég-e ez csak arra is, hogy belőle ruházkodjunk? holott 30—40 millió értékű gyapotkelmét fogyasztunk évenkint? És hol van még mindezekhez a jövő nagyság? A nemzet szellemi és anyagi nagyságnak mérlege az iparüzlet, melly szereplésének s hatályának is leginkább tényezője. Mi nagyságot ígérhetünk Riga, Odessa, Egyiptom, vagy Kanada búzatermelő lakosainak? És, hiszen, ha jövő nagyságunk alapja ez, akkor is csak 15-ik leszünk e monarchiában, mert amaz államrészeknek aránylag több termőföldjük van, mint nekünk. Vagy azt véljük, mert népességünk aránytalan kevés, tehát egyenkint több értéket árulhatunk el évenkint? Gyermekség! Nincs és nem volt gabnatermelés által csak anyagilag gazdag gyarmat sem. Nálunk 5—6 forintnyi ingó érték jut egy fejre, holott Spanyolországban is egy fejre 8'/s, Norvégiában és Svédhonban 173/5, Dániában 25, Francziaországban 26'/6 Belgiumban 494/5, Angliában 68'/5 stb. jut. Ezeknek anyagi jóllétét akarjuk mi elérni gazdálkodás és földmivelés által?! Csalódás! Ügyetlenek, hanyagok és erőtlenek vagyunk,s mert iszonyatos sérelemnak tartjuk önhibánkat bevallani, legalább magyar írónak meg nem engedhetjük, ha saját fajára ezt mondja, tehát örökösen csak a földmivelést szorgalmazzuk, örökösen csak a földmivelő osztályt zaklatjuk, hogy termeljen sok gabonát, holott annak, ki jóllakott, ezen első életszükség után ama második szükséglete jön elsővé,miszerint ,,jól ruházkodni" óhajt. Már pedig, hogy ruháit nagyobb és jobb minőségben kiállíthatja önmaga, mintha mástól pénzért veszi, s e pénzért gabonáját fuvarozza el, természetes, mert a gabna ára legrendkivülibb esetekben is mérséklett, minősége meg nem hamisítható, az iparczikkek ára pedig valami olly kitanulmányozhatlan, melly szerint bármennyire okoskodunk is, gyakran csalatkozunk. Francziaországban az élelmiszerek ára :/,0 hiánykor 3/10 résszel emelkedik. 8/ /10 16/,o 2<%0 45/,„ És már tele van Európa panasszal, ha ez utolsó eset 20—25 évben egyszer beáll. Az ipartermények értéke nincs meghatározva, igen gyakran fizetjük azokat 25—50 százalékkal drágábban, és ama kereskedők, a szakállas atyafiak, nem egyszer adják el azokat 2—3-szoros áron. Szemmel látjuk, milly rendkívüli gyors egy iparűző, vagy kereskedő anyagi gyarapodása, és látjuk mint marad ugyanaz a fekvőbirtokosok sorsa egész életkoron át, és meg sem akarjuk érteni mennyire erélyesb tényezője az iparüzlet az anyagi jóllétnek, mint a gazdászat, kivált ott, hol már egymással kezetfodva haladhat mindkettő. Mindenik államnak, melly önmagát már illyennek nevezheti, első feladata gondoskodnia, hogy olcsók legyenek a tápczikkek, a hus, a gabna, és pedig, hogy minél olcsóbban szerezhesse be élelmi szikkeit a legszegényebb osztály a termelőktől, és ezt eszközölni legszebb, legemberibb feladata; ámde egyiknek sem lehet feladata, hogy minél inkább olcsóbbá tegye a gyári terményeket, ezen téren szabad nyerészkedést engednek az iparos szorgalmának, értelmének és engedik, hogy méltán lakoljon a kiváncsi, a hiu, a gőgös fényűzéséért. Minémű lisztté kellene gyártanunk 19 forint áru búzát, hogy annyit kiárulhassunk belőle, mint 10 forint áru vasból? És mennyi búzát kell eladogálnunk, hogy két hold föld len termését felgyártása után kibirjuk fizetni, im e két gyakorlati számitásból kilátszik. 1. Az „Industrial resource" szerint 10 forint értékű vas : 1. Patkónak gyártva ér 25 ft. pp. 2. Rendes gépanyagul 40 „ ,, 3. Asztali késekül 360 „ ,, 4. Czifrázatok képen 450 „ „ y.o V.o V