Vasárnapi Ujság – 1856
1856-12-28 / 52. szám - Oroszlánok harcza (kép) 456. oldal / Érdekességek - Csesznek vára (kép) 456. oldal / Hazai tájleirások
harczban nyert sebeit nyalogatja. De"azért"a nő oroszlán még sem állandó hűségű, a ki erősebb, mindig azt látja legszívesebben, mig a him maga a megtestesült hűség és gyöngédség. Ha együtt járnak, mindig a nő megy elöl, a him hátul; ha rabolni indulnak, nyugottan várja a nő a zsákmányt, mellyet áldozatra kész férje hozand, s mig a nő falatozik, a hím kedvtelve nézegeti, s megelégszik a számára hagyott maradványokkal. A minő gyöngéd a hím oroszlán férj korában, olly figyelemteljes, mint apa. A nőstény többnyire 2, néha 3, gyakran 1 kölyköt hoz a világra. Az apa sokkal komolyabb, semhogy az apróságok hóbortos játékaiban kedvét lelné, ezekbe nem elegyedik; nem ugrál, nem szökdécsel velők, de azért mindig kész, kedveseit megvédeni s azért soha sem is távozik messzire a közös tanyától. Nyolcz éves korában éri el az oroszlán erejének teljes kifejlését, ekkor lesz a puszták és erdők félelmes királya, ki senki árnyékától nem ijed meg, kivéve csupán az embert. De hogy ezzel is számtalanszor bátran szembe száll, folyton tanúsítják Afrika vadászkalandjai. Körös völgye. Azt gondolja sok szegény magyar ember, hogy ha szép vidéket, festői tájakat látni, történetdús helyeket tanulmányozni akar, okvetlen külföldre kell mennie, mert azokat szegény hazánkban föl nem leli.—Sok, ki a lemenő napnak a havasokon égését Sveiczban megbámuló, Gastein vadregényes tájait bebarangoló, végig úszott a Rajna panorámáinál, szívta Olaszhon szelíd legét , nem tartja érdemesnek megpillantani Mármaros, Belényes, Erdély havasait, nem gyönyörködik Kárpát bérczeiben Diósgyőr festői tájaiban, nem úszik végig a magyar nagy folyam tükrén, nem vágyik tudni a döntő harczok alatt elporladt várromok történetét, — nem szívta Balaton melléke kellemes levegőjét, szóval : mig sokan külutazásaikról rolantokat összefirkálnak, saját hazájokat nem ismerik, ismerni nem akarják. — Úgy vagyunk vele, mint ruhánkkal, — van szebb a magyar ruhánál? s nem viseljük. Sok bihari ember nem is képzeli, hogy e bihari kis ország, melly csaknem mindenével bir a természet dús gazdagságának — olly szép vidékeket, s ha kell, vadregényes tájakat élveztet, kevésbe kerülő kirándulás közben nem is gondolja, hogy Belényes havasai s a Körös gyönyörű völgye eléje varázsolják kicsinyben, a hires Helveczin gyönyöreit. Nagyváradról az erdélyi határ felé utazni már magában dús élvezet; Fugyin keresztül Telegdre érve, kinek ne jutna eszébe Sanád vagy Csanád, ki Dobokát nevezte apjának, szent István nénjét anyjának, s ki törzse volt a derék Telegdi nemzetségnek. — Örvénd, Lúgos, Élesd, Tinód, Tötös, Gégény, Topa, Kis-Báród vidékei sok élvet s tanulmányt nyújthatnak bármelly mivelt festőnek is. — Nagy-Báródra érve eszünkbe jutott a 6—700 bocskoros oláh nemesség, melly a megyei tisztujitásokon annyiszor döntött, s itt tartá kerületi kapitány székét; gyönyörűen látszik innen a Hunyadi Mátyásról is emlékezetes Királyhágó, mellynek tetejére fölvergődve, a fáradság bő jutalmat ad; egyfelől Erdély violaszín bérczeire, másfelől a Körösvölgy sötét ölébe láthatni, s mig távolabb Belényes havasai ragyognak hókoszorúzta fejeikkel, addig délnyugotra messze sikon téved el a szem,s csak a falvak tornyain s egyes magaslatok tetőin ütközik meg. — A Királyhágóról dús lombzatú erdők árnyában lemenve, Feketetó Erdélylyel határos oláh falu terül el csinos völgyben a Körös partján; — neve magyar, lakói oláhok, a szépségről különben hires oláh nők itten nem sok különös példányt mutathatnak fel, — néhány menyasszonyt mutatának elő sajátságos öltözettel, arany ezüst régi pénzfüzér nem hiányzott nyakukról, de a pávatollal, mikkel fejeik ékitvék, a mese szajkójára emlékeztettek. — Feketetótól Csúcsáig a kocsi-út nem levén kellemes — gyalog mentünk, hol reánk az előre megrendelt tutajok vártak; a tutaj néhány fenyő gerendából tákoltatik össze, s rajta ülőhely alkalmaztatott deszka-állványon, hogy a sokszor vízbemerülő tutajon szárazan maradhassunk. E kis falu a Körös bal partján van, néhány háza a vízig lenyúlik, sőt a Körös nöttével meg is fördik, de e faházacskák nagyobb része, mint többnyire e vidék falvainak a hegyeken van szerteszéllyel építve, e miatt a házankinti hirdetés nagy bajjal járván, az oláh kis biró a legmagasb hegyre megy fel, s onnan kiáltja ki hirdetményeit. — Innen legközelebb Csarnó házát értük, itt se látni falut a vízről, s csak kecske nyáját a hegyek oldalain legeltető oláh fáták dalai, vagy az erdőre menő oláh ifjú bús melódiája tudaták, hogy lakott vidéken járunk. Nem messze innen zúdúl a Körösbe a szilaj Jád vize eredve a belényesi havasokból, s bőven egész ellátva nyáron jéghideg vízzel az olvadó hóból ; — eddig a Körös lehető szelíd folyású, de a Jád gyeplőtlen ménként rohanván bele a Köröst is elvadítja, mit Beszédesként rendezni nem, csak sarkantyúzni lehet; — innen kezdve érdemli meg a Körös a sebes nevet. — Brádkához úszva már több ház van egy csoportban, különös alakú sziklák függnek itt a Körös fölé, s jól esik, midőn túl úszott rajtok a tutaj, s addig egy sem szakadt belé; a Körösnek itt merész kanyarulatai vannak, melly sokszor roppant sziklafalak közé szorúl, s ugy látszik, hogy e falak valaha összefonva voltak, még repedései is egymáshoz illenének; egy kanyarodásnál veres-kékes kőszikláival Bánlaka, vagy is, miután a helységből mit se látni, a bánlaki hegy tűnik fel, mint óriási dóm; minél közelebb jöttünk hozzá, annál impozánsabb látvány, még csak a kerek idővájta lyuk sem hiányzik ablak gyanánt, csak egy a Körös árjától elrombolt gyalog hidacska maradványa mutatja, hogy itt is ember járt. — Egy uj kanyarúlatnál meredek szikla közt a víz csöndesedése mutatja, hogy mélysége nyelé el szilajságát, s előtűnik Sonkolyos, egyike a legregényesebb tájai közül a Körös völgyének; e regényességet növelé a mély csend, mellyet egyedül az oláh ifjoncz itatni lehozott pár lova, s a tutaj evező lubiczkolása zavart meg; — a barnaszürke sziklákon hosszú vonalokat edzett a gyakran magasra hágó Körös nyelve, melly a nem mindenütt egykeménységü köveket sok helyütt annyira kinyalja, Oroszlánok harcza.