Vasárnapi Ujság – 1857
1857-01-11 / 2. szám - Régi képek: Horvát István. Vas Gereben 14. oldal / Élet- s jellemrajzok - Thali Kálmán, Ördög utja 14. oldal / Költemények
X buzgalmának már több terméke ismeretes a közönség előtt, mellyek eddig 90 nyomtatott ívet tesznek, 10 ezer példányban vannak forgalomban, a két magyar hazában leginkább használtatnak, s közkedvességben és becsben állanak. Eddigek következő munkái jelentek meg nyomtatásban : Vasárnapi, ünnepi és alkalmi imádságok templomi használatra; második kiadást ért 1854. Köznapi imádságok templomi használatra 1850. második kiadása sajtó alatt van. Imakönyv protestáns keresztyének számára magános használatul, második kiadást ért. Egyház szertartási beszédek (agendák) 1853. Ezeken kivül közre bocsátotta debreczeni lelkész Lakatos József templomi és halotti egyházi beszédeit két füzetben. Néhai superintendens Szoboszlai Pap István ünnepi, alkalmi, közönséges és halotti egyházi beszédeit, agendáit és imáit. K. L. Csöndes éjjel; Rapsonné ül Várerkélyén elmerengve . . . És az ördög megjelenik. — A jutalmat követelve : „Itt az idő, teljesítsed, Mit szived, szád megigére . . . Egy hegy arany,egy völgy ezüst Tudod, ez a munka bére!" S a szegény nő mit csináljon? Nincsen neki drága kincse —• Csak viruló rózsafái — S olthatatlan nagy szerelme! . . . De Rapsonné segit magán : Aranypénzt tesz uj hegyére, Ezüstöt meg illeszt kisded Tenyerének völgyletébe : „Íme sátán, itt jutalmad — Egy völgy ezüst, egy hegy arany!" S az ördög igy kijátszatva Haragra gyúl e szavakra — S önmüvének neki rohan . . . Föltépi a kövezetet, Szétdúlja a sima utat — Hintáját is szertezuzza, Leölvén a tátosokat. Szép Rapsonnét megátkozza, — Megfogamzott rajt az átok : Oh, mert a hölgy s szeretője Örökre elszakadának! Nem láthatták többé egymást . . . S elhalának mind a ketten — Gyötrő kínban, szerelemben. Szovátánál s Parajd mellett Ott vonul az ördög utja. Róla a nép ezt a regét Mai napig mondogatja . . . S bár Rapsonné sírban nyugszik, S várán úr a mulandóság : Emlékéül szerelmének — Moha közt a vár kövének — Ott nyilnak a — piros rózsák!! *) Ördög utja. Néprege, irta THALI KÁLMÁN. Szováta a szék havasán Erdélynek egy régi falva : Határában, Kolozsvárnak Irányúi az ördög-utja, Ördög-utja, — ördög-utja, — Gazdája se járhat rajta : Ugy annyira be van nőve Fával, Vad bokrok bogával . . . Mohos régi kövezetén Tenyészik a cserje — S megfogódzik nyers gyökere, A rengeteg zúgó szele, Hogy ki ne teperje . . . Nem igy volt ez hajdanában — Havasi vár fénykorában! . . . Régen volt az, régen!! Szép Rapsonné, szép Rapsonné Bűvös-bájos angyal! Kit csak ékes jó kedvében Az égtől! szerelmében ! Szülhetett a hajnal! . . . Szép Rapsonné, szép Rapsonné — Várad csarnokában — Miért lelsz olly nagy örömöt A piros rózsákban ? Piros rózsa dicső virág — Szerelem virága . . . Piros rózsa illatozik A vár udvarába; Azzal van a torony, bástya — Szóval egész vár tele : Mint bűbájos úrnőjének Szerelemmel kebele! Sóvárgó szép Rapsonnénak Csak a rózsák örömei, — Szerelmének búbánatát Csak rózsákkal enyhitgeti . . . Mert van baja szerelmének : Távol lévén kedvesétül . . . Szegény asszony, talán talán Meg is halna rózsák nélkül?! Éjszakának beálltával Művéhez fog a rosz lélek : Követ halmoz, fákat szaggat Tetején a szikla béreznek; Majd a völgyek süppedékin. Hidakat ver, töltést csinál . Sok varázslat, látható lőn A kelő nap sugáraiál : Rapsonnénak felvárából Kiinduló ördög útja — Kanyargóan, mig a teret Kolozsvárig meg nem futja. Gyorsan készült, mégis-mégis Sima, mint a sima padló — Pusztán áll a havasi vár : A Rapsonné vára, — Bús enyészet mulandóság Szomorú tanyája. — A holdsugár ábrándozni Romjaira zarándokol; S tornyain az éji vihar Keservesen fütyöl, dúdol . Rászállnak a vándorfelhők -Lepleikkel betakarják, S düledező romfalába Egyik egyik belevágja Unalomból villám kardját! — Ez elhagyott puszta vártól Indúl ki az ördög utja . . . S szalad, szalad, mig a teret Kolozsvárig meg nem futja. Vára magas erkélyében Minden reggel rózsát tépdel. — S levélkéit szélnek dobja . . . Lesz tán a szél olly kegyelmes : Kedvesének átaludja?! S szép Rapsonné sóvárogva Egyre hervad, egyre sápad — S vára magas erkélyéről Egyre szórja a rózsákat . . . Végre sóhajt kifakadva : Nem szállhatok, nem mehetek . . Szárnyaszegett fogoly-madár — Oh Istenek segítsetek! Vagy ha már az ég nem segit, Csak láthassam angyalomat: Segits pokol . . . nem kímélem, Legyen bár nagy az áldozat ! — S im az ördög megjelenik : „Teljesitem kivánatod; Epedő hölgy, jövő napon Szeretődet megláthatod!" S hamarjában, kevés szóval Ottan meg is alkuvának : Az ördög csak később kapja jutalmát a munkájának. Jól kirakott, kövezetén Szikrázik az aczél-patkó . . . A Rapsonné szép hintaja, Mint üstökös vágtat, szalad — Csak ugy reng az utkövezet Lovainak lába alatt . . . Mind a négy ló szilaj tátos — Mind négyet az ördög adta . . Szép Rapsonné pár percz alatt Kedvesénél terem rajta; Kedvesénél — galambjánál — Kit lekötve tart az átok . . S élvez, élvez nagy szerelmet, Véghetetlen boldogságot. 14 Régi képek. VAS GEREBENTŐL. Horvát István. (Vége.) Lelkes ember volt, leczkéin a tudománynak apostolaként szólalt föl, s a fiatalság még az elharangozott óra után is szivesen hallgatta, végül pedig rendesen megéljenezték, miért Verner a bölcsészeti tanár mindig igen haragudott. A tanítványokkal Verner nagyon éreztette e visszatetszést, sőt utóbb nem bírván haragját tartóztatni, már Horvát Istvánba kapczáskodott. Verner diákul beszélt, azonban mi magyarul írjuk meg a párbeszédet, azért semmivel sem fogjuk csonkítani az értelmet. ,Persze, — domine Horvát, — maga (ipse) rendesen megkapja az éljent! „Úgy van, collega uram." Felel reá Horvát ,Szja, az én philosophiám nem kell ezeknek a maleferiatus nebulóknak." „Hát annak én vagyok oka." .Persze, hogy collega uram az oka, — beszél nekik meséket históriából, — aztán az a bolondság tetszik ezeknek a szamaraknak, hanem az én philosophiám nem, pedig . . „Nohát, halljuk azt a pediget! — mondja Horvát némi gúnnyal. .Az pedig az, hogy a philosophia mindig többet ér, mint a história „Per quam regulám?" mondja Horvát némi indulattal, mert ő már csak a históriát szerette legjobban.Azért ér legtöbbet, mert még egy okos ember sem tagadta, hogy a históriának is van philosophiája; én legalább azt hallottam. „Igaza van collega uramnak, — hanem mivel azt hallotta. — az már ismét történeti dolog; a mi viszont arra mutat, hogy a philosophiának is van históriája, s ebben a históriában az is meg van írva, hogy nincsen ollyan bolond állítás, mit egy philosophus ne védelmezett volna; azt pedig, hogy a philosophia többet ér a históriánál, azt collega uram állította. Servus humillimus." Horvát István, mint minden szenvedélyes ember, állításait hevesen védelmezte, de amit ő állított, állításától nem tágított, hanem következetesen védte köröm szakadtáig. Így támadtak aztán ellenségei, kik Horvát Istvánról levették volna a keresztvizet is, ami abból is kitetszik, hogy egy időben az egész városban hire volt, hogy Horvát István tébolyodott. Ez épen azon időben volt, midőn Horvát István a magyar nyelv erőteljes tartalmasságáról meggyőződvén, az ős történetek *) E rózsákat a nép ma is Rapsonné rózsáinak nevezi. — Kőváry L. „Erdély régiségei."