Vasárnapi Ujság – 1857
1857-02-01 / 5. szám - Kuruzslások a vidéken. Székely József 42. oldal / Vegyes tartalmu czikkek - Ujabb adatok Petőfi S. gyermekkoráról 42. oldal / Vegyes tartalmu czikkek
43 több szabolcsmegyei helységben tapasztalhatni! Vajha a nép értelmesbjei, példáik által a jó útra vezérelnék az eltévedteket! Az orvos megválasztásában nem az eszem iszom-féle s több illy külső népszerűségű tulajdonokat, mi fájdalom, nem ritkán tapasztalható, vennék tekintetbe, hanem kellő okmányok mellett az értelmiséget, felebaráti szeretettel párosult igyekezetet, s a komoly, meggondolt eljárást, vajha a tudomány iránti hű szeretetben élő tudós keresztyén férfiakat választanák orvosul, mert az orvos hivatása, hogy jó polgár, keresztyén, s jó barátja és testvére legyen a népnek, mellyet szenvedéseiben ápolni és vigasztalni köteles. Vajha egyszersmind az avatatlanok és kuruzslók iránt a hatóságok szigorú rendszabályokat használnának az üdvös törvények értelmében. Mert a kártétel embertársaink életében és egészségében, akár akarattal, akár vigyázatlanságból, akár tudatlanságból eredő legyen is, mindenesetre gyilkosság bűnével bélyegzendő, ezt pedig minden áron megakadályozni kötelességünk. Székely József, orvos. Kakas Márton a műtárlatban. „Édes öcsém Kakas Márton, nem addig van az, hogy te itt vigyen egyed a kenyeret, hanem eredj, láss valami dolog után; szaladj, nézd meg a műtárlatot, mi van benne? értesz te a picturákhoz is annyit, amennyit a színészethez, no hát lódulj. Délután itt legyen a referáda." Tudniillik, hogy a szerkesztő mondá ezeket a szép szavakat nekem, amikből máig sem tudom, hogy meg akart-e velük dicsérni, vagy „eaux quontraires!" — mint valaki szokta mondani. Tehát elmentem a műtárlatba. Már a belépésnél mindjárt nem tetszett az, hogy elvették a pálczámat; ez ollyasmit jelent, hogy itt tilalmas a verekedés. Odabenn egy derék attilás férfi megmutatta,hogy merre van a dolognak az eleje: a bámulás azután az én dolgom volt. A legelső szobában van felakasztva egy Barabás festménye utáni kőrajz, mellyel könyv nélkül is könnyű kitalálni, hogy az a menyasszony haza érkezése a napához. A képen minden alak örül és örvend, minden alak a maga saját módja szerint, kurjogatnak a vőfélek, örömében sír a napa, reszkető kezét nyújtja az öreg gazda ifjú menye elé, kit boldog fia mutat be szüleinek. Az egész kép lehelli a boldogságot : még a primás czigánynak is jó kedve van, amint megdöfi könyökkel a czimbalmost: „húzsd már dade." A műegylet bizony jól tette, hogy illy szép eredeti képet választott részvényesei közt kiosztandó műlapjául; már erre magam is felcsapok részvényesnek. Valamivel odább egy tót muzsikus pengeti a hegedűjét. Ez a kép ollyan eleven, hogy mikor azt mondtam neki : „czokcses Gyuro?" azt felelte rá, hogy : „dobre zdravi pan velkomozsnye." Kissé odább láttam a kenyérmezői csatát. Ej de kedvemre ütik ott a törököt agyba főbe. Ez már aztán kép, nem ollyan mint az a másik, ahol csak a magyar hull rakásra. Becsülöm érte a festőt, hogy a derék Bátori Istvánt ollyan nagyra festette, hogy a többiek mellette mind koczagyerekeknek látszanak, mert az bizony nagy ember is volt. Ezt a kitüntetést megérdemlette a derék hazafi a hálás utókortól. Sajnálom, hogy arról a hágomasszonyról nem mondhatok hasonlót, aki nagyon is reggeli pongyolában azt mondja magáról, hogy ő alszik.Egy az, hogy ollyan positurában csak az elefántok tudnak aludni , a falnak támaszkodva; más meg az, hogy mi szükség nekünk azon tisztességes asszony személynek a hátát látnunk? A művész bizonyosan nem kapott szép ábrázatú mintaalakot s gondolta magában : üsse kő, lefestem megfordított frontban , elég lesz érte 1600 forint.Látatlanban ez egy kicsit sok lesz! „Szembe rózsám, ha szeretsz, ha sokat kérsz, elmehetsz!" Nevezetesnek találtam azután azt a képet, mellyiknek az a czime, hogy Zellertó. Zellert láttam is eleget, megengedem, hogy a mi zöld, az mind zellerlevél rajta, de tavat nem tudtam rajta sehol felfedezni, ha ugyan áll az, hogy másutt is azt iriják tónak a miben viz van. Csinos kép a magyar szánkázás, de téved a jellemzésben az idegen festő, amidőn az agarat a szánkó mellett hagyja futni. Benn szokott ülni az agár a nagyságos ár mellett; nem jár az ollyankor gyalog. A visszatérő halászok festvényében remeken vannak színezve a tenger hullámok : szinte elmegy az embernek a kedve az utazástól, ha sokáig nézi. A téli est erdőben, stuttgardi kép. Nevezetes természettudományi tünemény rajta az, hogy a nap mikor lemegy, füstölög. Gyönyörű kép azonban a parasztháborús jelenet : a németországi pórlázadás hősei elfoglaltak egy úri várat és apácza zárdát; vezérük egy csontos, veresszakállú, kegyetlen alak, ott ül dölyfösen az elfoglalt épület kapuja előtt, rongyos köntösére egy oltárterítőt akasztva, előtte az elfogott nemes delnő könyörög családjáért, kire gúnyosan tekint a győztes vezér térdére könyöklő parasztleány , az alakok különfélesége, jellemző indulat kifejezéseik a legkisebb részletekig, tökéletes kivitelük, a művész gazdag képző erejéről tesznek tanúságot , abból pedig, hogy milly helyesen van mindez egy összeható egésszé alakítva; a sötét előtér árnyékában fekvő két apácza (egyik halott), nyugodt alakjaitól a középen megvilágított kitűnő jelenetig, arról többet kellene beszélni művészeinknek, mint amennyit én tudok. Egy szérűt is láttam azután s vágyódom legközelebb majd egy cséplőgépet is látni lefestve, amik mind igen érdekes tárgyak. Hanem a mézes heteket köszönöm alássan. Két ollyan unalmas teremtés, hogy ha rájuk gondolok, az ásítás fog elő. Ugyan miért festették le őket? már akkor mégis inkább nézem azt a magyar menyecskét ott mellette, aki ugyan kancsalit egy kicsit, s az egyik képe közepére valaki odalőtt egy cseresznye maggal, hanem hiszen ez azért mind igen természetes lehet. Jó két festvény még a vasárnapi iskolai jelenet s a három királyt játszó fiuk felszerelése, mindegyik műértelemmel van festve. Látható még ott négy leány egy képre festve, ami semmit sem jelent mást. A művész szavakon fogta a költőket s festett arany hajat, korom hajat, nefelejts szemeket, klárisaikat és porczellán keblet. A képek gyönyörűek lehetnek, de épen annyi hatást gyakorolnak a nézőre, mint a négy dáma a tarokkkártyából : makk, tök, zöld, veres : az ember jobb szeretne helyettük négy tarokkot, akármi ilyen roszat. Végre szólok a mohácsi csataképről. A nagy kép maga elfoglal egy egész teremet s festőjének Than Móricznak fényes tehetségéről tanúskodik. A kép részleteiről elég bő alkalmunk lesz akkor beszélni, midőn ennek rajzát lapjaink hozandják , addig is annyit kell mondanunk róla, hogy a mi majd az egyszinű rajzban elvész, a színezet kitűnő szépsége mindenki figyelmét megragadja s a nyert elismerés az ifjú szerzőnek nagy buzditására szolgálhat. Mulatságos azonban, hogy e kép nyomtatott leirásában egy helyütt ez áll : ,,a futókirályt Trepka és Zedlicz cseh lovagok lóra viszik." Sajtóhibából e helyett „tova viszik" és ez a német szövegben hűségesen le van fordítva:,,... führen den König zum Moraste." Azt ugyan ők nem akarták cselekedni. Jövő hónapban újra kezdjük a képmutatást (úgy hiszem, ez elég jó szó a Bilderausstellungra). Kakas Márton, nujsák ? A pesti jogász-dalidó. Múlt szerdán ment végbe a pesti jogászok által rendezett táncz-vigalmi ünnepély. Nem ok nélkül mondjuk, hogy ünnepély, mert ez volt Attilának nevenapja, ami olly régóta ki volt törölve naptárunkból. A jelenvolt férfiak alig észrevehető kivétellel mind „attilá"-ban jelentek meg a dalidón, ezért volt ez Attilának neve napja. Fogadásunk tartja ugyan, hogy divatról nem beszélünk, de már most az egyszer bocsásson meg nekünk ez a fogadás, mert ez mégis ollyan divat, amiről beszélni fogunk. Az átalánosan viselt dolmányok többnyire kőgombokra vannak, szűk ujjal régi szokás szerint s lehajtott bársony gallérral , hozzájuk fekete mellény, szinte kőgombokra s fekete nyakkendő, lehajtott inggallérral. Egy pár bársony és virágos atlasz díszöltönyt is láttunk férfiakon, arany gombokkal és övekkel s aranyrojtos nyakkendőkkel. A hölgyek kivétel nélkül magyar vállfüzekben jelentek meg, kebleiken gyöngy siorzattal, a szines ruhaderekuk arany, ezüst csipkézettel, vagy hattyuprémmel diszitve. Hajadonok fején gyöngyös párta, vagy virágokból font pártaidomú koszorú, a delnokén ősi divatú konty, aranycsipkés magyar főkötő. — Ha egykor Sándor czár azt mondta egy magyar hölgyekből álló társaságra, hogy az ollyan, mintha csupa fejedelemnők volnának benne jelen, e dalidó vendégseregére már nem mondhatott volna kevesebbet,mint hogy az egy ország,melly tele van tündérekkel. x* A légszeszvilágitás három esti szünetelése közben a nemzeti szinházban egy kissé zavaros estét okozott a „Kunok" előadatásakor — mult kedden. Még az előadás kezdete előtt egyszerre csak elsötétült az a gyönyörű szép csilár, melly a néző közönség feje fölött lóg, mintha valami láthatatlan szájhős egy lehintésével elfúta volna minden lángját, ugy hogy le kelle ereszteni, s a zártszékes közönség kalapjai, főkötői és fejékei nagy közelségében gyertyás ember által újra meggyújtatni. Előadás közben ismét sötétség lőn, de már ekkor a szinpadon a királyi termet érte a csapás, aminek azon előrelátó okos dolog lett a következése, hogy a legközelebbi jelenetkor ott lógott a menyezetről három gyertyás csilár 24 égő gyertyával,mellyeket azon elővigyázatból rendeltek oda, hogy ha a légszesz egészen megtagadná szolgálatát, ne maradjon a közönség egy pillanat alatt farkasveremi sötétben. Ámde egy szerelmes párnak a kertben kell éjjel találkoznia, s vajmi mulatságos volt látni, hogy lóg az a három csilár az előbbi szobamennyezetek helyett a mennyekből lefelé, mint panaszlá gyönyörű énekben Hollósi L-né Jekelfalusinak szive fájdalmát a kerti sötét lombok között, s mint lesett a bokrok közül Füredi és Benza az áruló szerelmes párra sötétben 24 égő gyertya világnál. — Hanem ez a kis komikum nemhogy megszólást érdemelne, sőt inkább elismerés illeti azokat, akik a köz illem érdekében olly gyorsan intézkedtek, amint hirtelenében lehetett. x* Tomori Anasztász ur a magyar tudós-társaságnak újévi ajándékul 400 pftot küldött, olly czélból, hogy ez összeg a magyar-török történelmi források kutatására fordittassék. x* Gr. Pálfy János egyszer mindenkorra 4000 pftot ajánlott meg írásban a magyar tudós-társaságnak azon 400 pft. helyett, mellyet boldogult édes atyja évenkint szokott adományozni. x* A váczi fegyenczházról azt írják, hogy ott az oktatás a foglyokra örvendetes sikerrel hat. x* A bécsi magyarok ollyan társas bált fognak tartani f. évi febr. 28-án, mellynek tiszta jövedelme az erdélyi muzeumnak van szánva. Ugy ismerjük bécsi hazánkfiainak nemzeties lelkületét, miszerint előre is örülünk annak a nemesen vidám mulatságnak s az általa jövedelmezett szép összegnek, mellyek mindegyike a birodalmi fővárosban is, itthon is csak elismerést, tisztességet hozhat a rendezők és részvevők ízlésére, nemes buzgalmára. — Hogy fogadóink épen olly kényelmetlenek, mint drágák, régi panasz. Tudja ezt minden ember, kit hazánk vidéki helyein utazni kényszerit a sors. Azt is érzi mindenki, hogy ez minő akadálya mindig az élénkebb közlekedési szellem keletkezésének. Ideje, hogy valahára itt is jobbra változzanak a dolgok, hogy olly tudósitások a ritkaságok közé tartozzanak ezentúl, mint a minő a következő, mellyet egy vidéki nagyobb városban lakó kereskedőtől kaptunk. — „Január 18-án — úgymond érdemes tudósítónk — Bajáról fölfelé utaztam több érdemes úrral két gyorskocsin (melly valaha az volt), és megszállottunk a Ce—l vendéglőben, hol estére tizen megettünk egy-egy