Vasárnapi Ujság – 1857
1857-02-08 / 6. szám - Zalár, Özvegy asszony 46. oldal / Költemények - Hózuhatagok és hegyszakadások. Dr. Hegedüs 46. oldal / Természeti tudományok
közszeretetre méltó s a nemzeti jólétet szivén hordozó paptól lehete várni, melly fáradságának mind népétől, mind a megye közönségétől irányában viseltetett köztisztelet, gyermeki vonzódás és bizalom vala legdúsabb jutalma, de olly közvetlen következéssel, hogy 1808-ik év sept. 1-én veszprémi kanonoksággal s ugyanazon hó 23-án rudnai sz. Mihály czimzetes apátsággal tiszteltetett meg. E magas pályáján leginkább, mint a veszprémi papnövelde igazgatója s a hittanulmányok kormányzója tünteté ki magát, 1815. següsdi, utóbb pápai, végre sümeghi főesperességre emeltetett, s időközben Zala, Veszprém, Somogy, Esztergom vármegyék hatalmas táblabírói leiének benne. — Ekkép nagyobbodván hatásköre, terjedvén tudományosságának, s jeles tehetségeinek hire, 1822 a magyar nemzeti zsinathoz, 1825-ben a gyűléshez követnek a pesti tud. egyetem hittani kar érdemkoszorúzta elnökének, bozoni választott püspöknek, magyar királyi helytartó tanácsosnak neveztetett ki,s 1826-ban felsőbb engedelem mellett a pesti tudományos egyetem hittani tudorsággal tisztelte meg. Ugyanazon évben tagja lett azon országos küldöttségnek, mellynek föladata az országos rendszeres munkálatok kidolgozása, valamint a magyar irodalom törvény szerinti előmozdítása volt. 1829-ben udvari tanácsosnak, s magyar királyi kanczelláriai referendáriusnak, s végre 1831. sept. 8-án székesfehérvári megyés püspökké neveztetvén, ugyanazon hó 31-éri praeconis altatott s Veszprémben Kopácsy József veszprémi püspök által december 18-án fölkenetett, s január 8-án püspöki székébe ünnepélyesen beigtattatott. Melly alkalommal a székesfehérvári káptalannak Ferencz császár és királytól az ő eszközlése következtében nyert vörös s zöld szinű szalagon függő nyolczszögü mellkeresztet ünnepélyesen föltüzte. Püspöki beigtatása után csakhamar valóságos belső titkos tanácsosnak neveztetett ki, s 1832. sept. 1-én a magyar tudóstársaság nagygyűlésében tiszteletbeli tagnak választatott, s igy rövid idő alatt minden magasb hivatalok s méltóságok viselésével, mellyek a közjót érdeklik, fölruházva látjuk a kis Csicsó helységből származott halhatatlan emlékű Horváthot. — Volt ugyan sok olly szakasza életének, s olly hivatalos foglalatossága, mellyek őt a szentügytöl elvonni látszottak; de épen ezekbe ugy szőtte be vallásos és erkölcsi nézeteit, hogy itt is kitünteté leginkább szentebb czélokra vezető szándékát. Tudományos munkásságának emlékeit, értekezéseit s egyházi beszédeit határon tul van itt elősorolni, miért életirásának befejezéseül csak azt mondjuk meg, hogy Horváthban egy olly emberbarátra talált a szegény emberiség nyomasztó szükségeinél, ki testi s lelki tehetségeivel, földi javainak s kényelmeinek föláldozásával segitni mindenkor kész volt. Közhasználatra nyitva állott mindig igen jeles könyvtára, némelly honi tudósokat pedig hathatósan segite. Papnevelői s hittudományi kormányát főkép arra igazította, hogy a holtáig forrón szeretett hazának s egyháznak bölcs és lelkes tanítókat, erkölcsi nevelőket kilépni láthasson. Jótékonysága határtalan vola, de a szűkölködők vallási nemzeti s nyelvi különbség nélküli gyámolitását titkon s a szemérem megsértése nélkül vitte véghez, ugy hogy a mit a jobbja osztogatott, azt balkeze nem tudta. De nem kerülhetők el mindig jótéteményei a köztudomást, igy tési jobbágyainak örök áldása fog hamvai fölött lebegni, kiket az 1831-ki epermirigy okozta ínségben étellel, itallal orvosi szerekkel s minden szükségessel atyailag ellátott. A városi kórházat 1000 forintnyi alapitványnyal segítette, a papnöveldében honi törvénytanitói széket állított, a 19-ik sorezred katona növendékinek a magyar nyelv tanítására 60 pft. évi dijt rendelt. Váratlan és rövid betegség után meghalt Posonyban 1834-ben február hó 25-én az egész haza s egyház mély bánatára. K... ly J . . . s. Ki-kijár a temetőbe, Ott borong egy sír felett. Ott borong ő férje sírján — A kit sohse szeretett. Szegény özvegyasszony! Zalár. Hózuhatagok és Iegyszakadások. Dr. HEGEDÜS-töl. Boldog vagy hazám rónatájait lakó, áldott földet mivelö népe. Tarka szőnyeg gyanánt terül el tekinteted előtt a határtalan sik, arany hullámokat ver kalászos tengere. Nem ismered azon ezernyi veszélyt, mellyel a rideg bérczek lakójának naponkint küzdenie kell, melly majd a szédelgő magasságú havas oldalán levő keskeny rétjét, majd a völgyben épült szerény kunyhóját, barmait, sőt önmagát is szüntelen rombolással s végpusztulással fenyegeti. — Ott, hol az égbe nyúló hegyek csúcsai a felhőket érik,ott folyik a szüntelen, soha nem nyugvó harcz viz és száraz között, ott keletkeznek azon tünemények, mellyek előtt gyakran semmivé törpül az ember parányi ereje, s hol látván, miszerint a harcz, az ellentállás a természet óriási hatalma ellenében sikertelen, keble mélyéből felsóhajt : Uram, légyen meg a te akaratod! A hegyi világ tüneményei között, mint látványra legnagyszerűbbek, mint előre leghatalmasbak a hózuhatagok s hegyszakadások, mellyek főleg Svájcz vidékein honosak. Hózuhatag- vagy hömpölyegnek (Lawine) azon roppant hótömegeket nevezik, mellyek a havasok magasb részéről az alantabb fekvő völgyekbe iszonyú erővel lezuhanván, néha óriási pusztításokat idéznek elő. Mint már említem, leggyakrabban a helvét vagy svarczi havasokon fordulnak elő, azonban a Pirenéken és a norvégi hegyeken sem ritkák. — Ha a hegyek ormain vagy azok oldalán felhalmozódott hótömeg olly nagyra nő, miszerint súlyát a lejtős sík többé feltartani nem bírja, saját súlyoktól mozdítva, a hegy oldalán lecsúsznak vagy hömpölyödnek, s útközben mozgásuk gyorsulván, olly hatalmas erővel érnek az alsóbb vidékekre, miszerint egész erdőket elsodorni, egész falvakat betemetni s folyamok folyását gátolni képesek. Ezen zuhanó hótömegek nemcsak súlyuk, de a felette gyors mozgásuk által összetömött levegő nyomása, szugalmi ereje által, mindent, mit útközben érnek, szétrombolni képesek. Ezen veszélyes természeti tünemény keletkezési okát tekintve, a hózuhatagok négy faját bírjuk megkülönböztetni, a zuhanó, sikló, csúszó és jeges hóhömpölyegeket. A zuhanó hóhömpölyeg laza hóból áll, s csak ott támadhat, hol a hegy lejtőjén felhalmozott havat a lejtős talaj többé tartani nem képes. Rendszerint télen képződnek, ha felsőbb vidékeken csendes időben sok hó esik. — Ezen roppant de csekély összetartással biró tömegek csak addig birnak nyugton maradni, mig a legcsekélyebb szélroham, azokat mozgásba nem hozza. A szél által a magasabb helyeken levő hóréteg az alantabb fekvőre sodortatik, s itt fölhalmozódván a mélységbe zuhan. Sok ideig azon vélemény volt elterjedve, mintha ezen úgynevezett hideg hózuhatagok csekély hógömbölyeg folytán támadnának, mellyek a havas hegyoldalon lehömpölyögvén nagyra nőnek; igy például valamelly havasi madár által lerúgott pamat hó, vagy a levegőnek a harangok kongása által okozott rezgése ezen tömegek megindítására elégségesnek tartatott, s ezen nézet ép ugy van elterjedve az európai havasok, valamint a Himalaya lakóinál. Csak ujabb vizsgálatok folytán sikerült kipuhatolni, miszerint erős szélrohamok okozzák ezen ép olly nagyszerű, mint veszélyes tüneményt, melly egész erdőket, falvakat földúlni képes. Szerencsére ezen nemű hózuhatagok csak gyéren halnak le a lakott völgyekbe, s többnyire puszta tájakon dulakodnak. A sikló zuhatagok romboló hatása csekélyebb, de gyakoriságuk miatt az előbb említetteknél több kárt okoznak. Ezek akkor keletkeznek, midőn fölváltva egymást érő fagy és olvadás folytán, a hegy oldalán levő hó egy tömeggé egyesül. Ha ekkor a föld melege által a hóréteg alsó része olvadni kezel, s ez által sikamlóssá válik, akkor az egész, néha nagy kiterjedésű réteg mozgásba jön a hegy oldalán lesikamolyán, óriás súlya által mindent magával sodor. Öröm nézni gyermekére, Neveli is kegyesen; De mit ér az : boldogságot Nem talál ő abba sem. Szegény özvegyasszony! Ki-kijár a temetőbe, De soká ott sem marad; Imádkoznék hogyha tudna, Átkozódnék — nem szabad. Szegény özvegyasszony! Özvegyasszony. Ajka piros mint a rózsa, Szeme kék mint ibolya, De oda van tündér fénye, Oda vidám mosolya. Szegény özvegyasszony! Oh csak sírni, sírni tudna, Sírni tudna legalább; De kisírta már utóló Cseppig szeme harmatát. Szegény özvegyasszony. Ollyan szép még, ollyan ifjú, Ollyan kedves, olly szelid, Szeretnék is a legények, De megkérni sem merik. Szegény özvegyasszony! Ugy szeretne még szeretni, Olly hív lenne, Olly igaz; De szivében nincsen érzés, Ami van — búbánat az. Szegény özvegyasszony!