Vasárnapi Ujság – 1857
1857-02-01 / 5. szám - Kuruzslások a vidéken. Székely József 42. oldal / Vegyes tartalmu czikkek - Ujabb adatok Petőfi S. gyermekkoráról 42. oldal / Vegyes tartalmu czikkek
42 let tetejéről őrködtek hajdan a procurátorok Velencze biztossága fölött, valahányszor a nagy-tanács ülést tartott. Ez épületet is gyönyörű szobormüvek diszitik. Még meg kell itt említenünk, hogy a Márk tér előtt, 1505-ben öntött ércztalapokból, három óriási árbocz emelkedik, mellyeken hajdanában a Velenczéhez tartozott három sziget : Cyprus, Kandia és Morea szinei ragyogtak, most Ausztria császári zászlói lobognak. A Márk tér egyéb épületeit mellőzve,megemlitjük annak egyik fő diszét, a doge-pélolát. Ez 215 lábnyi hosszú, arab és góth építészeti styl vegyülete, hajdan a hatalmas dogék (dodse, a velenczei köztársaság főnökeinek czimneve) laktak benne, most nagybecsű műemlékek, képek, régiségek számos gyűjteményeit s a nagy Márk-könyvtárt foglalja magában. A trónteremet a leghíresebb olasz festészek, mint Tizián, Veronese Pál, Tintoretto s mások pompás festményei s az öntött padlatot féldrágakövek ékesítik. Egy nagy teremben függnek a 114 dogé arczképei. A palota udvarában áll Othellónak, a híres szerecsen vezérnek teljes díszben előállított szobra s az óriás-lépcső, mellynek legtetején szokták a dogekat koronázni. A doge-palotát még 809-ben kezdték építeni, azóta ötször rombolták szét, de mindannyiszor szebben építették újra. E palota első emeletéből egy fedett út, a sohajhid (ponte dei sospiri) visz az átellenben levő állambörtönökbe, az u. n. ólomkamarákba. Nem szólhatunk itt e szűk téren Velencze többi nagyszerű műremekeiről, templomairól, magán palotáiról, mellyeknek leírása egész kötetet venne igénybe. Csupán annyit emlitünk még meg, hogy' a Márk téren kívül különösen Velencze legnagyobb viz utczája, a nagy csatorna (canale grande) tűnik ki a partján álló pompás épületekkel. A legnagyobb építményi nevezetességek közé tartozik még az arsenál (hajó- és fegyvergyár) a város délkeleti részén. Ez egészen külön város a városban. Kapuzata felett két colossalis márvány oroszlán áll, mellyek hajdan az athéni kikötőt ékesítették, de 1687-ben ide hozattak. Az épület belseje 2 olasz mfd. kerülettel bir s magában foglal minden mütelepet, gépet és egyéb készletet, melly a hajógyártáshoz szükséges. A mintateremben mindenféle nagy és kis hajónak mintái láthatók. Itt mutatták a Bucintorót is, azaz : azon gazdagon kiállított hajót, mellyen hajdan a velenczei dogé, a tenger feletti uralmának jelvényeül, egy gyűrűnek vízbe dobása által az Adriai tengert szokta magának eljegyezni. Most csak romjai láthatók már e hajónak. A mai számunkban közlött kép Velenczének egy részét ábrázolja, azon emlékezetes napon, mellyen Császár és Császárné ő Felségeik e város falai közé érkeztek. A ragyogó fényről, pompáról, mellyet a város ez ünnepélyes alkalomkor kifejtett, a zajos lelkesedésről, melylyel a velenczei nép a fels ualkodó párt fogadta, bőven irtak lapjaink s szabadjon erre nézve olvasóink emlékezetét s figyelmét azon közleményekre felhívnunk, mellyeket a ,,Politikai Újdonságok" illető számaiban közzé tettünk. TÁRHÁZ. Ujabb adatok Petőfi Sándor gyermekkoráról. Ismét uj fölvilágosítást nyertünk e tárgyban, mellyet nem ok nélkül hoztunk szőnyegre. Kedvelt költőnk életrajzának írója azon közlemények után, mellyeket lapunk hozott, maholnap egészen tisztán fogja láthatni Petőfi élete legelső szakának legalább főbb vonásait, mikről eddig semmit sem tudtunk. Azóta más lapok is hoztak e tárgyban közléseket, mellyek azonban több világosságot nyújtani nem valának képesek. Igaznak s másrészt valószínűnek csupán az fogadható el,a mit eddig a Vasárnapi Újság közlött. S most azon helyzetben vagyunk, hogy a lapunkban közlött adatok némellyikét is megigazithassuk. E napokban vettük Petőfi Sándor testvérének Istvánnak (Brünnben jan. 23-án kelt) levelét, mellyben tárgyunkra vonatkozólag többi között ezt irja : ,,T. szerkesztő ur! Lapjának már két számában tusakodnak bátyám születési helye fölött. Sárkány János urnak tökéletes igaza van, minthogy a keresztelési anyakönyv nem hibázhatik. Sándor Kis-Kőrösön született 1822-ik év december 31-én, pontban éjféli 12 órakor *). Hosszu életök folytában szüleim soha kedvesebb uj évet nem értek, mint az 1823-ikit. Ötévi házasságuk után végre az ég egy fiúval áldotta meg őket. Ezt szüleimtől nem egyszer hallottam, s midőn felnőttem, számtalanszor olvastam a „Nagy Biblia" melléklapján atyám jegyzetét : „Sándor fiam született" stb., hol harmadfél év múlva saját nevem is ragyogott. — Bátyám egészen hat éves koráig Félegyházán volt szüleimnél s ekkor Kecskemétre adták Hábel József úrhoz, ki atyám akkori félegyházi s kecskeméti székeinek haszonbérlő társa volt. Két évig járt Kecskeméten az evang. alsóbb iskolába, s midőn innen visszajött, szüleim Félegyházáról már Szabadszállásra költöztek, s innen nem sokára Szent-Lőrinczre (Tolna megyébe) vitték iskolába, hol legalább is egy évet töltött. Visszatértével Pestre vitték, hol három évig, azután Aszódra, hol szinte három évig járt iskolába. 1838-ban Selmeczre vitték a rhetorikába, hol azonban félév múlva búcsút vett a kapufélfától. Ami azután történt vele, nem tartozik a dologhoz, mellyről szó van, tehát elhallgatom. Az elősoroltakból látni fogja ön, hogy bátyám gyermekkora legkevésbé illeti Szabadszállást, hova ő, úgyszólván,csak látogatásra jött az iskolai szünnapokban, iskolába nem járt soha.Csodálom, hogy tanulótársai akadnak Szabadszálláson. Itt tévedés van a dologban. Az illetőképen nem tisztán emlékeznek, ha — mint Vörösmarty László úr írta — „a jó módban nevelt, hon gatyás, halvány és vékony, de eleven fiút, ki élénk kedvvel nyargalta össze velök az iskola tágas udvarát és a ki apjának szilaj lovait megnyargalta stb." bátyámnak tartják. Ez mind csekély személyemről van mondva, nem bátyámról. Azonban megbocsátható, hogy sokan inkább a költőt akarják játszó gyermekpajtásoknak vallani, mint annak öccsét, kinek minden érdeme bátyja nevének viselésében áll.— Sándor némileg más alakban is tűnik fel Vörösmarty L. úr tolla után, mint a minő valóban volt gyermekkorában. De ezen csodálkozni épen nem lehet, minthogy V. úr az adatokat elbeszélések után állította össze , ezek nem mindenkor hívek. Sándor igen csendes, szelíd, magányt kereső gyermek volt; számtalanszor megpirongatták szüleim, ha rokonaink hozzánk jöttek, mert társaságunkat mindig kikerülte, bezárta magát a szobába s könyvei közt lelte mulatságát. A lovaglásnak pedig épen nem volt barátja, ha ráült is apám kedves lovára (a hires ,,Lengyel"re, mellyre talán még fognak emlékezni Szabadszálláson, mert azt a lovak királyának nevezték), melly bárányszelidséggel birt, azt mindig a kocsisnak kellett tartani. Később ugyan bátrabb lett, de azért lovas gyerek nem vált belőle. 1849-ben Budán láttam őt utolszor lovagolni; még emlékszem a megjegyzésre amit tettem: „Látom, Sándor, megülöd a lovat, de lehető roszul." Ha elpörlöm bátyámtól a lovaglási ügyességet, ezt csak azért teszem, hogy dicsősége koronájában hamis kő ne legyen — ha különben ez is a korona egyik ékszerét tenné. — Még kevésbé szólottam Vörösmarty L. úr és Szabadszállás ellen, csak az igazság érdekében emeltem szót, mit önök nyomoznak. Szabadszállás nekem mindig kedves és felejthetetlen marad, mert — szülőföldem. Egyetlen óhajtásom , hogy ott, hol a fényes nap először lövelte rám sugarait, lássam azokat utoljára is ragyogni. Petőfi István. *) Kuruzslások a vidéken. Tokaj, dec. 29. 1856. Az avatatlanok és vénasszonyok, vidékünkön igen elterjedt kuruzsolási szokásainak nagyszerű és szomorú példáit nyujtja jelenben Szabolcsmegye K—lő helysége, hol a nép kifejezése szerint bizonyos süly nyavalya ellen czinóber s egyéb illynemű ártalmas mérges szerek használtatnak fel a tudatlanoktól. *•*) E napokban egy levelkét kaptam a fent nevezett helység egyik lelkészétől, ki csaknem kétségbeesetten tudatja velem az alólirt eseményeket, panaszkodva, hogy daczára papi és felebaráti kötelességekből eredő buzgó felvilágositó igyekezetének, a nép saját kárára, továbbra is hajthatatlan marad, és ezen makacs tudatlanság rovására történt legközelebb is, hogy a nevezett helységben több nagyszerű szerencsétlen eset között egy fiatal nő és egy fiatal férfi a czinóberfüstölés alatt a legborzasztóbb kínok között — orrán száján vértajtékot túrva — múlt ki. A többi mai napig singli tudatlansága következményeit, kinek fogai meglódulva megfeketedtek, kinek ínye, mirigyei meggyuladtak, s több más káros következményei lettek a kontár orvoslásnak és a büntetést érdemlő kuruzsolók vakmerőségének. Az ausztriai büntető törvénykönyv világos büntetés terhe alatt tiltja az avatatlanoknak az orvoslást, sőt az avatott orvosok hibái is, történjenek bár vigyázatlanságból vagy tudatlanságból, keményen megrovatnak s megbüntettetnek. De daczára ezen s más üdvös törvényes rendeleteknek, fájdalom, naponkint mutatkoznak események, hol illyen tudatlan egyének csupán haszonlesésből, nem irtóznak felebarátaik kárára működni, s akadnak gyógyszerészek s kereskedők, kik a legnagyobb tilalom ellenére ezen mérges szereket a nép kezébe szolgáltatják. Vajha a nép ezen sok szerencsétlenségen okulva, valahára a magas kormány üdvös rendeleteit figyelembe venné, az orvost, mint a papot elkerülhetetlen szükségesnek tartaná, orvosi rendeléstől nem idegenkednek, mint azt .) Tehát teljes jogában volt Petőfi, midőn azt szerette állítani, hogy az év első napján született, s könnyen felfogható lesz az anyakönyvi adat is, melly szerint e gyermek már jan. 1-én meg is kereszteltetett. Szerk. *) Köszönet önnek is e becses közléseért, melylyel a vita alatti kérdés, ugy hisszük, megoldottnak tekinthető. Nem is kisérjük egyéb észrevétellel, csupán annyit vagyunk kénytelenek mi is az „igazság érdekében" megjegyezni, — ámbár különben nem nagy súlyt fektetünk rá— hogy Sándor, mint ön mondja—későbben csakugyan bátrabb lett s névszerint 1846-ban nem volt az a sziláj paripa, mellyet meg ne ült volna, a miben ollykor különös kedvét is találta. Illy mulatságainak magunk is voltunk tanúi. Szerk. **) Orvosi tapasztalatim szerint a népnél a bujakór igen el van terjedve; anyák, apák, sőt csecsemők is szenvednek benne, s ezt tartja a nép sülynek. A czinóberen kívül használják még ezen szereket : kékkő, kutyatej, sárfűmag, földi bodza gyökér. (Sulphas cupri, Euphorbium, Semen lieini, Radix Ebuli.) Sí. J.