Vasárnapi Ujság – 1858
1858-06-06 / 23. szám - Döbrentei Gábor (arczkép) 265. oldal / Élet- s jellemrajzok
A Vasárnapi Ujság hetenként egyszer nagy negyedrétben egy és fél iven jelenik meg. — Előfizetési dij január-juniusig, azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton a Politikai Újdonságokkal együtt 4 ft. pp. — Az előfizetési dij a Vasárnapi Ujság kiadó-hivatalához (egyetem utcza 4. szám) bérmentve utasitandó. Iührt Mitei («abop. (1786-1851.) Vessünk ismét egy pillantást a múltba, melly erőt ad és lelkesedést; áldozzunk ismét egy elhunyt jelesünk emlékének. Döbrentei Gábor egyik azon tiszteletreméltó, lelkes hazafiak közöl, kiknek nemzetiségünk Kazinczyé után következő második fejlődési korszaka, az irodalom, közélet és társadalom terén, valamint a szinház közül legtöbbet köszönhet, s az ő nevét a hazai mivelődés története mindig őszinte és érdemlett hálával fogja emlegetni. Született 1786-ban, Nagy-Szölősön, Veszprém megyében.— Pápán kezdett gymnasiumi tanulását az ágostai vallásúak soproni lyceumában végezte, hol a diákok közt már akkor fennállott s Kis János által alapitott magyar nyelvmivelő társaságnak buzgó tagja, könyvtárnoka és jegyzője volt, s mint illyen, a társaság által irt és kiadott zsebkönyvet szerkesztette, s abban közölte (1804-ben) első verseit is. Az 1805-ik évben — mellynek elején a lánglelkű s nagy emlékezetű Révayval is megösmerkedett — a wittenbergai, következő esztendőben a lipcsei egyetemet látogatta, hol a rendes tanulmányok mellett az angol és franczia (később az olasz) nyelvet is magáévá tette; s e mellett a magyar irodalom iránt folytonos, munkás részvétellel viseltetett, miről a Budán, Ragályi által szerkesztett 1807-ki „Segite" czimü vegyes tartalmú lapban megjelent versei is bizonyságot tesznek. Ez évben Magyarországra visszatérvén, s az irodalom több vezérfáklyájával időközben tett ismeretség folytán magát az akkor anyagi és szellemi tekintetben tetemes küzdéssel és nehézséggel járó írói pályára eltökélvén, hogy a magyar nyelvet eredeti mivoltában tanulmányozhassa, mit az idegen befolyástól e tekintetben is jóformán megőrizkedett székelységnél vélt kivihetőnek, Erdélyben óhajtott s nyert is, 1809-ben a fiatal írókat lelkesen pártoló Kazinczy Ferencz ajánlatára, alkalmazást, mint gróf Gyulai Lajos gyermekeinek nevelője, s Kolozsvárt és Oláh Andrásfalván lakott. Erdélyben tartózkodása alatt szoros viszonyban állott a kis haza lelkesebb embereivel, az akkor még ifjú, de már nagy reményekre jogositó Wesselényi Miklóssal, gróf Teleki Ferenczczel, Cserey Farkassal stb.; körébe vonta az értelmiség szinét, s közölvén velők saját lelke lángjait, és a nemzet javáért égő elméknek központjául, s rugójául szolgálván, társaságot alkotott egy tudományos folyóirat kiadására. Igy jött létre 1814-ben, s folyt (10 kötetben) 1818-ig az „Erdélyi muzeum," melly a két haza jobb tehetségeit magába ölelvén, az irodalomban emlékezetes és üdvös mozgalmat idézett elő, s Döbrentei érdemkoszorujában ennek legszebb levelét képezi. — Ekkor irta neki Kölcsey : „Gábor, Gábor! bámulom azt a buzgóságot, a melly benned a literatura iránt ég!" — Szintén 1814 ben Wesselényi — s pár ifjú főúr társaságában igen érdekes utazást tett, Pesten, Bécsen át Olaszországba, onnan Fiume felé vissza Erdélybe; s ez ut közben kötött közelebbi barátságot Pesten Helmeczyvel, Trattnerrel, Niklán Berzsenyivel, kihez Wesselényi, az ennek apja hamvaihoz irt lélekemelő ódát ment megköszönni; — meglátogatta Sopronban Kis Jánost, már gyermekkori vezérbarátját; Sümegen Kisfaludyt, Dukán a legelső világi magyar irónőt Takács Juditot, stb. — Ugyane tájt irta az György halálával szétoszlott, de most újra fölelevenitett Aranka ,,erdélyi magyar nyelvmivelő társaság" előrajzát s tervezetét is, mellynek elnökévé Teleki Pál, titkárává pedig ő választatott, de mellynek gyűléseit a kormány betiltotta. — Ez érdemeiért nemcsak Hunyadmegye táblabirájává nevezte ki, hanem tiszteletére magyar emlékpénzt, is vertek, mi e nemben nálunk első jelenség volt. )DERENTEI GÁBOR.