Vasárnapi Ujság – 1858
1858-02-21 / 8. szám - Mártonfy József püspök (arczkép) 85. oldal / Élet- s jellemrajzok
A Vasárnapi Újság hetenként egyszer nagy negyedrétben egy és fél íven jelenik meg. — Előfizetési dij január-juniusig, azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton a Politikai Újdonságokkal együtt 4 lt. pp. — Az előfizetési dij a Vasárnapi Újság kiadó-hivatalához (egyetem utcza 4. szám) bérmentve utasitandó. Mártonfi József: Örvendj. A láncz, melylyel magát egyesíti Az élőkhez a holt, neked el nem szakadt: A ki nemzetének erkölcsét szebbiti, Az hagy maga után háláló fiakat. Szemere Pál: Mártonfi József, Erdély nagy nevü egykori r. kath. püspöke, sokat jelentő arczképével s életfolyamának vázlatával találkozik itt a szívesből való. Egyike volt az életerős székely nemzet azon fiainak, kik a Gondviseléstől rendkivüli észtehetségekkel megáldva, majdnem a semmiségből küzdötték fel magokat azon fényfokra, hová csak kitűnő szellemerővel párosult magas születés törhet szakadatlan munkásság közt. Néhány év múlva félszázad halad el a sok érdemű s korában ritka tevékenységű egyháznagy lezárt koporsója felett s emléke a dicsőültnek még folyvást tartja magát Erdély fiainak keblében. Mártonfi József született Csik-Szentkirályon. Az anyaegyház hiteles jegyzőkönyve szerint 1746. január 15-dikén vette föl a keresztség szentségét. Édesatyja Mártonfi Tamás, Adorján János szentkirályi lelkésznek gazdája, édesanyja pedig, Józsa Kata, ennek gazdaasszonya volt. A szegény család védatyja, a jámbor lelkész, elhalt. A három fiu s négy leányból álló Mártonfiháznép Csik-Mindszentre költözött, a néhai kegyes pártfogónak jótevő Adorján Istvánhoz, testvéréhez. Itt érte Tamást, a családapát, a kérlelhetlen halál. Az elárvult ház- Mártoni népet Adorján István, a különben is rokon, most egészen ápoló szárnyai alá vette. Józsefet, a legidősb fiút, czélszerü nevelés végett, Csik-Somlyóra vitte a ferencziek tanodáiba, hol az árva és sokaktól lenézett tanuló, rendkivüli elmetehetségeinek s megnyerő ildomos magaviseletének olly fényes bizonyítványait adta, hogy tanárai idővel nagy embert jósolgatának belőle. A csiksomlyói tanpálya megfutása után, az erdélyi jezsuiták kolozsvári társadásában (collegium) látjuk a nagy szorgalmu s szende ifjút, hol mint asztalkörüli s szobaszolga, ingyen szállás és élelem mellett folytatta tanulását. Az egyházi rendhez kiolthatlan vonzalmat érezvén, Kolozsvárott a Jézus társaságába lépett. Mint szerzetes ujoncz, Bécsben kezdette alaposabban tanulmányozni a hellen s latin irodalmat; de kiváló szorgalommal tanulta egyúttal a franczia s német nyelvet is, melly utóbbiban annyira haladt, hogy azon idővel ékesen szónokolhatott. Itt sajátitá el egyszersmind a müvelt ember azon finom társalgási mesterfogásait, mellyekkel később annyi szíveket hódított s fénypolczokra magának utat nyitott. Nyilvános élete s munkásságának első köre a tanügy volt. 1770-ben Budán lépett föl először, mint nyelvészettanár. 1771-ben Bécsben a mennyiségtani leczkéket hallgatta; de az erre következett két évben ismét Budán működött, mint az ékesszólás nyilvános tanára. Ezen életszakaszába esik kézirati munkái nagyobb részének szerkesztése. Itt szövődött a nagy Révaival azon őszinte barátság, melly ennek s legválságosabb életperczeiben, Mártonfiuak legragyogóbb csillagzata alatt is szilárdnak bizonyult. A Jézus társaságának megszüntetése után Mártonfi, mint mennyiségtanár, Kolozsvárit nyert alkalmazást, hol az erőműtanból is rendes leczkéket adott 1776-ban. Három József_ évvel később a felejthetlen nagyfejedelem-asszony, Mária Terézia által az erdélyi r. kath. nevelő- s tanintézetek kir. főigazgatójává neveztetett, mellyhez kir. tanácsosi rang s az országos főkormányszéknél előadói (referens) jog volt kapcsolva. Ezen fontos hivatalkörben hét évig legsikeresben fáradozott, mellynek kezde-