Vasárnapi Ujság – 1859
1859-09-11 / 37. szám - Pray György (arczkép) 433. oldal / Élet- és jellemrajzok
Hatodik évi folyam. Pest, september 11-én 1859. A Vasárnapi Újság hetenkint egyszer nagy negyedrétben egy és fél íven jelenik meg. — Előfizetési dij Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton külön a Vasárnapi Ujságra félévre 3 ft., a Politikai Újdonságokkal együtt 5 ft uj pénzben. — A Vasárnapi Újságra a Magyar Sajtóval együtt (a Politikai Újdonságok nélkül) félévre 10 ft., julius—septemberre 5 ft. uj pénzben. — Az előfizetési dij a Vasárnapi Újság kiadó-hivatalához (Pest, egyetem-utcza 4. szám) bérmentve utasitandó. P p a y l* y ö r g y. (1723-1801.) A nemzet iránt magukat jól érdemesített s annak tiszteletét, s háláját kiérdemelt férfiak között a történetírókat kiválólag megilleti a polgárkoszoru. Mert a történetíró az, aki fáklyát gyújtva bevilágít a letűnt századok sötétségébe, s a mult idő nevezetes eseményeit okaival együtt kiderítve, azt eszközli, hogy az élő nemzedék okulást vehessen a múltból boldogabb jövő végett, s ezáltal magasabb rendeltetéséhez mindig közelebb juthasson. A történetíró az, aki míg egyfelől fényes világításba helyezi a jeles férfiak magasztos, lelket emelő tetteit, s erényeit : más oldalról bélyeget süt az emberek gazságaira, hogy föllelkesedve becsüljék és kövessék az élők az elsőt, gyűlöljék pedig az utóbbit. Elhunyt jeles történetíróink emlékezetét kötelességünk megújítani. Ez okból veszik itt olvasóink Pray György arczképét. Pray György jezsuita, magyar királyi történetíró, nagyváradi kanonok, tormovai bold. Szűzről czimzett 1 / # apát, született Érsekujvárott 1723-ik évi september 11-én. Atyja, nagyatyja tiroli származásúak s katonák voltak. Atyja huzamosabb ideig Pozsonyban lakott, ahonnan felesége, Steidele Apollonia, némi tartozás behajtása végett Érsekújvárra leutazott, ezen útjában az utóbbi városban született György fia. Így magyarázható meg, miért nevezé magát Pray mindig pozsonyinak, mert ő kora gyermekségétől fogva Pozsonyban, szülei lakhelyén növekedett; a dicsőség azonban, 9 év alatt két jeles történetírót, Prayt és Kaprinait, adhatni a hazának — Érsekújváré marad. — Alsóbb iskoláit Pozsonyban kitűnő sikerrel végezvén, 18 éves korában, 1740-ik évi október 14-én, az akkor igen virágzó jezsuita szerzet bécsi Sz. Annás kollégiumába lépett, honnan két év múlva a bölcsészeti tanulmányok hallgatására Nagyszombatba ment. A rend elöljárói felismerték benne a nagytehetségű ifjút, s már előre kitűnő férfiút jósoltak belőle. Szerzete elöljárósága által alsóbb iskolabeliek tanítása végett Pécsre, Nagy-Váradra, Rozsnyóra s Trencsénbe küldetett, melly helyeken Pray az ifjuságot oktatta. Trencsénből a költészettan tanítására Nagy-Szombatba hivták. Pray azonban teljes erővel papságra készült, e czélból Egerbe ment, hol is vizsgát tevén, pappá szentelteték. 1758-ban Győrbe ment, hol a papnöveldében szépművészetek tanára let, itt tette le Pray a negyedik fogadást, s ezáltal a rend nagyobb tagjai közé bevétetett. 1759-ben Prayt már Bécsben a Teréz lovag akadémiában találjuk, hol költészettant tanított s két Salm herczegnek nevelője volt. A tudományokban már is annyira jártas, nagy olvasottságú Pray itt ismerkedett meg Froelich Erasmussal, a hires történetíróval, ki míg Denist az irodalomtörténet, Eckheint az éremtan buvárlatára buzditgatá , addig Praynkat Magyarhon története megírására lelkesíté fel. Ekkor támadt fel Pragban a történettan iránti kitűnő szeretet s ettől kezdve annak tanulására és kutatására szentelte csaknem minden idejét. Legelső történeti műve, melylyel föllépett : A hunok, avarok és magyaroknak régi évkönyvei Kir. u. sz. e. 210 — 997-ik évig Kr. u. sz. u. legnagyobb részt keleti és nyugati írókból gyűjtögetve, megjelent Bécsben, gróf Kálnoki Lajos költségén 1761—1770. Mária Terézia királynénak van ajánlva. Történetírói működését azonban csakhamar félbe kellett szakasztania, mert szerzete őt papi ékesszólás, erkölcstan és a jezsuitáknál nagyon divatos vitatkozásmód tanítására Nagy-Szombatba majd Budára küldte, melly foglalkozásai a történetírástól idejének nagyobb részét elrabolták. A történettan iránti buzgó szeretete elvégre győzött. Szerzete elöljáróinak ugyanis valódi átszellemültséggel mutatá be történeti nagy munkáját, s kére őket, hogy eddig becsületesen végzett, azonban neki igen terhes tanítói munkakörétől mentenék fel. Úgy történt, Pray ezután egész életét történetírás és nyomozásokra szentelő, oklevelek s folirntok halmazába temetkezék, s mindent, mi addig kinyomva még nem volt, sajátkezüleg másolgatott, miáltal addig zárva volt levéltárak, seregestül nyíltak meg előtte. E közben 1773-ban történt a rendnek eltöröltetése, mikor is PRAY (GYÖRGY * 1ÖÉÉ