Vasárnapi Ujság – 1859
1859-09-18 / 38. szám - Hummel N. János (arczkép) 445. oldal / Élet- és jellemrajzok
A Vasárnapi Ujság hetenkint egyszer nagy negyedrétben egy és fél íven jelenik meg. — Előfizetési dij Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai úton külön a Vasárnapi Újságra félévre 3 ft., a Politikai Újdonságokkal együtt 5 ft uj pénzben. — A Vasárnapi Ujságra a Magyar Sajtóval együtt (a Politikai Újdonságok nélkül) félévre 10 ft., julius—septemberre 5 ft. nj pénzben. — Az előfizetési dij a Vasárnapi Újság kiadó-hivatalához (Pest, egyetem utcza 4. szám) bérmentve utasitandó. Hummel Nep. János (1778-1837.) uj í A művészet ezen egyik választottját olvasóinknak bemutatni, kétszeresen vontatva érezzük magunkat; — mert ha lelket s szivet emelő dolog nagy férfiakat tevékenységük pályáján követni, ugy bizonyosan kétszeres érdekű leend ez olly jeleseknél, kiket büszkén vallunk honfiainknak. Pedig Hummel, a nagy zenész magyar volt nem egyedül azért, hogy ő is, e hon határai közt született, hanem mert életének legszebb éveit is itt, egyik legfényesebb nevű magyar család körében tölté, s midőn később mint világhírű művész zenéjének varázshangjaival az egész művelt világot elragadó, dicsőségének tetőpontján is mindig kedvesen emlékezett a hazára, melly neki éltet adott. Hummel Nep. János született nov. 14-én 1778-ban Pozsonyban, hol atyja a Wartberg féle katonai intézetben zenetanár volt. A világtörténet gyakran mutatja fel ama különös jelenséget, hogy nagy férfiak zsenge éveikben megfoghatlan ellenszenvvel viseltettek azon pálya iránt, mellyen később ollyannyira kitűntek. Ez volt az eset Hummelunknál is. Atyja őt már 4 éves korában kezdé a hegedűre oktatni, de a lehető legkevesebb sikerrel, mert a kisfiú semmi kedvet sem akart a zenéhez mutatni, sőt eleinte mindig fájdalmasan felsikoltott, valahányszor a hegedű húrjait megszóllamlani hallá. De a szigorú atya kitartása tántoríthatatlan volt s nem csak, hogy ez ellenszenv láttára a tanítást félben nem hagyá, hanem inkább egy évvel később fiát énekre zongorára is kezdé tanítani. Sime most rögtön kezdett a természettől nyert gyönyörű tehetsége fejlődni és most minden kedvét egyedül a zenében lelé. Ennek s a vele párosult vas szorgalomnak gyümölcse lőn, hogy egy rövid év alatt már mind két hangszeren szép ügyességgel játszott. De szép virágzásnak indult tanulmányai most rögtön félbe szakadtak, mert a boldog házi béke, mellynek védszárnyai alatt haladott, szerencsétlenül fel len dúlva. Ezen korban lőn ugyanis a Wartberg féle intézet II. József parancsára elterülve, s Hummel atyja is állását veszté. Ő tehát fiával Bécsbe költözött, eleinte minden állás s kereset nélkül tengődvén. Később soványan fizetett magán órákból éldegélt, alig lophatván néhány perczet fia oktatására. De a művészet géniusza nem hagyhatá sokáig elhagyatva azt, kit olly rendkivüli tehetségekkel áldott meg. S valóban pár havi szenvedéséért gyönyörűbb elégtételt kívánnia is alig lehetendett. Bécsben ugyanis ekkor Schikaneder „an der Wien" szinháza volt nem csak a drámai művészek hanem egyszersmind a fővárosban tartózkodó igen számos zenei nevezetességek gyülpontja. — Ehhez a színházhoz jön Hummel atyja 1785-ben karmesternek szerződtetve s itt veté meg fia is későbbi hírének alapkövét. Mindjárt eleinte az alig hét éves gyermek mindenek figyelmét magára vonta, sőt maga a nagy Mozart is, ki pedig különben a gyermektanítás iránt nagy ellenszenvvel viseltetett, annyira megkedvelé, hogy atyjától elkérvén egészen magához veve, s a zene minden nemében személyesen oktatá. Könnyen elgondolhatni, hogy a szép tehetségű ifjú, illy mester vezérlete mellett, milly előmenetelt tehetett. S valóban csak két rövid évig maradhatott kedves mesterénél, és e csekély idő alatt is olly nagyszerű előmenetelt tett, hogy a világ összes zeneművészeinél, nem emlékezünk, tán magát az egyetlen Mozartot kivéve, egyre sem, ki illy ifjú korban annyi virtuozitást s mellette annyi eredeti önállóságot mutatott volna, mint Hummel. Atyja, fiának kora ügyességéből anyagi hasznot is kívánván húzni, kedves mesterétől kegyetlenül elszakítá s utazni vitte. Első felléptét Drezdában ünnepelé 1787-ben, hol a kis ismeretlen művész rendkivüli lelkesedést gerjesztett. Mindenki csak ő róla beszélt s minden hirlap tele volt dicséretekkel, ugy hogy rövid időn egész Némethonban el volt terjedve e ritka művészi jelenség hire. Ezután a kasszeli udvarnál hallata magát, s onnan egész Némethont beutazta, később Dániát, Svédországot, Angliát s Skócziát. Edinburg- ban adta sajtó alá első művét, zongorára szerzett változatait/^ HUMMEL NEP. JÁNOS.