Vasárnapi Ujság – 1860
1860-06-03 / 23. szám - Zsedényi Eduard (arczkép) 269. oldal / Élet és jellemrajzok
A Vasarnapi Újság hetenkint egyszer nagy negyedrétben egy és fél éven jelenik meg. — Előfizetési dij Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai úton külön a Vasárnapi Újságra félévre 8 ft., a Politikai Újdonságokkal együtt 5 ft. uj pénzben. — A Vasarnapi Ujság a Magyar Sajtóval együtt (a Politikai Újdonságok nélkül) félévre 10 ft., évnegyedre 5 ft. nj pénzben. — Az előfizetési dij a Vasárnapi Újság kiadóhivatalához (Pest, egyetem-utcza 4. szám) bérmentve utasítandó. Zsedényi Eduárd: Kétséget nem szenved, hogy Zsedényi neve e pillanatban a legismertebb nevek egyike az országban. Nem vizsgáljuk az okokat, elég legyen megemlítenünk az el nem vitázható tényt, mely egyúttal arra is ösztönzött, hogy e férfiú arczképét bemutassuk olvasóinknak. Nem lehet itt feladatunk, a közelmúlt idő eseményeinek rajzát adni , a protestánsok ügyében kiadott legfelsőbb septemberi pátens, a kézsmárki gyűlés, az első kiáltó szózat, mely ott Zsedényi ajkairól hangzott, az ő perbefogatása, elitéltetése, bezáratása, a gyorsan érkezett megkegyelmezés, a kassai nép lelkesedése, midőn a szabadságát visszanyert férfiút üdvözlé stb. stb. mind nem tartoznak mondandóink közé Ezen események lánczolata még friss emlékezetében van minden olvasónak. Régibb időkről akarunk s lehet is szólanunk. Zsedényi Magyarország közéletében már régen nevet vivott ki magának, még pedig az államférfiak azon sorában, melyet a népszerűség nimbusa vajmi ritkán szokott körülsugározni. Zsedényi, ki korán, mint szepesmegyei jegyző kezdte államszolgálatát s fokozatosan előléptetve, udvari tanácsos s a magyar királyi kanczelláriánál Bécsben előadó lett, 1832-től 1848-ig Szepesmegye nagyhírű követe volt négy fontos országgyűlésen. A conservativek táborába tartozott s következetes hive volt a kormánypártnak mindvégig. Alkotmányos országban pártok s politikai jellemek vannak, s a szégyen nem az egyik vagy másik párthoz tartozni, hanem férfiatlan : a következetlenség, a meggyőződés hiánya, a különböző pártokkal való kacérkodás. Ily vádakat Zsedényi ellen intézni nem lehetett soha; ő azok közé tartozott, kik egy ország boldogságának föltételei között első helyen látják azt, hogy erős kormány legyen, s az ország és törvényeire támaszkodva, ez utóbbit támogatta minden nyilvános szava és tette által teljes erejéből. Daczára politikai jelleme érintett tulajdonasnak, Zsedényi, a határozott kormánypárti férfiú, a magyar országgyűlések követi táblájának egyik legszívesebben hallgatott szónoka volt. — Egyazon időbeli jellemrajzban olvassuk róla többi között : „az alsó táblán minden szinü párt egyaránt büszke lehet arra, hogy ékes körét ily nagy talentumu és szép előadásu szónok disziti. — Ily férfiúval együtt víni, vagy bár vele szembeszállni, ellene harczra kelni, akárkinek is mindenkor dicsőség, mert valóban nem könnyű dolog. S igazán megtörténik néha, miként az alsótábla legjelesebb szónokai harczolnak ellene, s ő egyes egyedül védelmezi magát, egyes egyedül fogja fel a csapásokat, s bár e szellemi csatán gyakran kap sebeket de viszont ő is szokott osztani, kivált ha a második sorbeliekkel van baja." Zsedényi ritkán indult ki sikert igérő, csalogató uj theoriák elveiből, hanem többnyire ragaszkodott az ősi alkotmány szelleméhez, mindenfélekép magyarázható törvényeihez s néha ezek leggyengébb oldalait használta — különösen védelmi állapotában — legerősebb védpajzsául, de azért a haladásnak, javításnak koránsem volt makacs ellensége. Mások az ő pártja közöl szintén sokat szólottak, de beszédeik többnyire hatás nélküli üres hangok valának, melyeket a szabadelvű párt jeles szónokai ritkán méltattak még csak ZSEDÉNYI EDUÁRD.