Vasárnapi Ujság – 1861
1861-10-20 / 42. szám - Máté István néptanitó 42. szám / Arczképek, Hazaiak - Máté István néptanitó (arczkép) 493. oldal / Élet- s jellemrajzok - Pestről a középponti Kárpátok felé és vissza: 6. Lőcsei főtemplom 42. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - Pestről a középponti Kárpátok felé és vissza: 7. Szepesi káptalan 42. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak
42-ik szám Nyolcadik évi folyam Pest, október 20-án 1861 Stláté István, néptanító. Lapunk mai számának ezen első oldalát, melyen rendesen érdemdús és nevezetes honfitársaink emlékének szoktuk meghozni az elismerés adóját, ma oly igénytelen férfiú bemutatására használjuk fel, ki nem a nyilvános közélet zajos piaczán lett nevezetessé, de ki a maga szerény körében épen oly tiszteletreméltóvá tette magát, mint a ki bármely ragyogó közpályán vivta ki polgártársainak becsülését. Egy becsülettel megőszült néptanitót mutatunk be neked ismét, szives olvasó, — amint ezt már más izben is tettük. Illő, hogy teljes méltánylattal viseltessünk e kevés rózsával dicsekvő, tövises pálya hivei iránt; illő, hogy midőn a földi szerencsét ugy is oly szűk marokkal mérte ki számukra a sors, az e részbeli jobb idők bekövetkeztéig legalább teljes erkölcsi elismeréssel legyünk azok iránt, kik egy egész hosszú emberi életen keresztül a nép szellemi okulásának voltak közvetlen indítói, vezérei, s az alacsony kunyhók lakóinak leghívebb barátai, legelső jótevői. Mert nem lesz mindaddig kellő foganatja a mi munkálódásunknak e szép és nagy hazában, mig a miveltség és felvilágosodás szeretete vérünkké nem vált; — de ezzel ismét karöltve jár az, hogy akik az emberben lakozó isteni szikra, a lélek világának meggyújtásán munkálódnak, azokat, ha arra érdemesitik magukat, illő tiszteletben tartsuk, sőt anyagi, szellemi jobblétükről is mindinkább gondoskodjunk. Azon élte alkonyán álló agg férfiú, kinek fejére tesszük ma a nyilvános elismerés koszorúját, Máté István, jelenleg nagy beregi leánytanító. Még Mária Terézia uralkodása alatt 1764-ben születvén, most 97 éves, melyből 61 évet töltött a falusi iskolák padjai között. Hatvan évnél tovább működik e férfiú a polgári foglalkozások egyik legfontosb körében, melyről, tudjuk, mennyi küzdéssel, fáradozással és gyakran nélkülözéssel jár. Igen, hatvan évnél többet töltött a falusi iskolák falai között, s mégis a helyett, hogy most jogos követeléssel, vagy nem alaptalan zugolódással elkivánkozott volna a pihenésnek, ha nem is ruganyos pamlagára, legalább csendes egyszerű karszékébe; — jelenleg is fáradhatlan szorgalommal s vérévé vált türelemmel tanítgatja azon apró leányok seregét, kik közöl sokaknak nemcsak tanította, de ki is énekelte már nagyapját, nagyanyját. S a ki maga előtt látja a fáradni nem tudó 97 éves embert, ki több mint hatvan évet töltött ebből a — mai világhoz mérve — Matuzsálemi-korból a népiskolák poros légkörében, annak valóban komoly gondolatok támadhatnak képzeletében az emberi természet szívósságáról, az erős jellemek kitartásáról, következetességéről, — népiskoláink, néptanítóink állapotáról, — a népnevelés nagy horderejéről, a nemzet és állam roppant felelősségéről ezen szent ügy elhanyagolása esetében, és ezen elhanyagolásnak harmad és negyediziglen kiható siralmas következményeiről, — de kiváltképen azon egyénileg kötelező szent tartozásról, melyet minden becsületes embernek éreznie kell, midőn elerőtlenedett, talán ínséggel küzdő volt tanítóját látja, avagy csak eszébe is jut az, aki annyit fáradott az ő tudatlanságának, hibáinak, rosz szokásainak irtogatásában, elméjének felvilágosításában s szívének nemesítésében. Mindezek fejtegetésébe itt ez alkalommal nem bocsátkozhatván, álljanak itt azon tiszteletreméltó öreg tanító életének rövid adatai, melyek után elhisszük, hogy is bőségesen volt szó élte folytán Máté István, néptanító.