Vasárnapi Ujság – 1862
1862-01-26 / 4. szám - Rónay Jáczint 4. szám / Arczképek, Hazaiak - Rónay Jáczint (arczkép) 37. oldal / Élet- és jellemrajzok - Huszt vár és város 4. szám / Táj- és utiképek; népisme, Hazaiak - Vezúv legujabb kitörése 4. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság; művészet
A Vasárnapi Ujság hetenkint egyszer nagy negyedrétben l'i iven jelenik meg. Előfizetési dij Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton külön a Vasárnapi Újságra félévre 3 ft., a Politikai Újdonságokkal együtt 5 ft. nj pénzben. — Az előfizetési dij a Vasárnapi Újság kiadó hivatalához (Pest, egyetem-utcza 4. szám) bérmentve utasitandó. (Szerkesztőségi szállás : magyar-utcza 1. szám.) R tinay Jácz Int. Több izben közölték lapjaink egész jegyzékét azon külföldön élő hazánkfiainak, kik a katonai pályán tüntették ki magukat, vagy az élet más terén vivtak ki maguknak becsületet és biztos létet. Vannak többen, kiknek neve ama jegyzékben nem olvasható, s köztök olyanok, kik a magyar névnek a tudományos pályán szereznek érvényt és elismerést. Ilyen a többi között 10 év óta Angliában élő tudós honfitársunk, kinek arczvonásaival itt találkoznak olvasóink, kik igen természetesnek fogják találni, hogy végre e jeles férfiú tudományos érdemeinek méltatására is találtunk egy lapot, Rónay Jáczint, született Székesfehérvárott 1814., május 13-án, jómódú polgári szülőktől. Az elemi tanodákat és gymnásiumi tanfolyamot születése helyén és Esztergomban kitűnő szorgalommal végezte. 1831. okt. 30 án a pannonhegyi benedekiek rendébe lépett. 1839. júl. 20-án pappá szenteltetett. Mind elmetehetségeinek, mind tudomány-szeretetének már növendékpap korában kitűnő jeleit adta. Ámbár gyakori szembajban szenvedett, külön magánlakba vonulva, kedvencz tanulmányaiban búvárkodni meg nem szűnt. A pusztán álló kisded czella falain még talán ma is olvashatók trónnal följegyzett szellemdús versei, melyekben részint honfiúi forró érzelmeit ömledezteté, részint bús panaszra fakadó, hogy szemfájásai miatt minden idejét és erejét olvasásnak nem szentelheti. Mindazáltal a pesti kir. egyetemnél bölcsészettudori koszorút érdemlett ki, s mint olyan a győri főapáti lyceumban a szerzet növendékeit a bölcsészeti tudományokban 1848 dik évig folytonosan oktatta. Tanári előadása igen kellemes, világos, s mondhatni gyönyörködtető vala. — Atalán vidám, nyájas kedélye és finom műveltsége által minden társaságnak kedvencze jön. — Mint ügyes rajzoló szintén több izben tüntette ki magát. Nagy hajlama s képessége volt a zenére is. Csekély jövedelméből válogatott könyvgyűjteményt tuda összeszerezni. Aki szerény szerzetesszobájába lépett, első tekintetre észre kellett vennie a csinos rendet és finom ízlést, bútorzatain, képein, könyvtárán stb. Irodalmi hivatásának már ez idő alatt is szép jeleit adá. Ez időben jelentek meg : „Jellemisme" és „Mutatvány a tapasztalati lélektan köréből" czimü munkái , később a győri „Hazánk" czimü lapban a „Koponya-isme" czimü müvét adta ki, mely azonban az „Élet történetei" czimü müvével együtt, a közbejött nagy eseményeknél fogva, akkor külön meg nem jelenhetett, s most is kiadóra vár. Nagyobbszerü munkássága azonban az 1848. év eseményei után kezdődött, melyek számos hazánkfiaival együtt Rónayt arra kényszeriték, hogy a külföld polgára legyen. Az 1849 -i világosi nagy napok után a hortobágyi tanyákon éldegélt 1850. május végéig, mely idő alatt egy, a m. Akadémia által kitűzött jutalomkérdésre egy „lélektani rendszert”1 dolgozott ki, mely most is meg van kéziratai között. A nevezett időben Hortobágy vidékétől elbúcsúzván, a Kárpát vidékén keresztül Poroszországba, innen Hamburgba, majd Brüsszelbe s innen 1850. julius végén Londonba ment, hol azóta állandóan tartózkodik, s hol írói munkássága teljes erejében fejlett ki, bár élelmét a magántanítás fáradságos munkája által kelle keresnie. Londonban léte első éveiben „Mér , sáncz, ut- és hidtan" czimü munkákat irt hónapon keresztül RÓNAY JÁCZINT.