Vasárnapi Ujság – 1862
1862-04-20 / 16. szám - Fóthi templom 1) belseje; 2) sirbolt 16. szám / Épitészet; emlékművek; régiségek, Hazaiak - Vezuv; Pompéji és Herculanum: id. Plinius halála 16. szám / Épitészet; emlékművek; régiségek, Külföldiek - Vezuv; Pompéji és Herculanum: Vezuv környéke 16. szám / Épitészet; emlékművek; régiségek, Külföldiek - Vezuv; Pompéji és Herculanum: Vezuv Plinius idejében 16. szám / Épitészet; emlékművek; régiségek, Külföldiek - Vezuv; Pompéji és Herculanum: Vezuv Strabo idejében 16. szám / Épitészet; emlékművek; régiségek, Külföldiek - Kolibri fészke 16. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság; művészet - Vastermelés: c) szénégető mile 16. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság; művészet - A Vezuv; Pompeji és Herculanum (képekkel). Dr. Bardocz Lajos 181. oldal / Természettudományok; ipar; gazdaság
A Vasárnapi Ujság hetenkint egyszer nagy negyedrétben 1'/1 íven jelenik meg. EIőfizetési dij Buda-Pesten házhoz küildve vagy postai uton külön a Vasárnapi Újságra félévre 3 ft., a Politikai Újdonságokkal együtt. 5 ft. uj pénzben. — Az előfizetési dij a Vasárnapi Újság kiadó hivatalához (Pest, egyetem-utcza •1.szám) bérmentve utasítandó(Szerkesztőségi szállás : magyar-utcza 1. szám.") A Vezúv, Pompeji és ilert ilauiui. Dr. Bardocz Lajostól Az ó-kor maradványai közt egy sincs, mely a szemlélő ember részvétét olyannyira felélesztené, mint Pompeji és Herculanum városok, melyek Krisztus születése után 79-dik évben, a Vezúv borzasztó kitörése által a föld alá temettettek. A kiásatások 1748. óta megindítva, az első években és főleg Murát uralkodása alatt nagy buzgalommal űzettek, de mondhatjuk, hogy átalában véve igazán nápolyi lassúsággal folytattatnak. Ha a kiásott maradványokat szemléljük, a majdnem kétezer év előtt eltűnt családi és nyilvános életnek egy gazdag és változatos képe tárul fel lelki szemeink előtt, mely e városokat, a természet és művészet gazdagságai közepett, egykori szépségeivel és ritkaságaival, erényével és romlottságával tünteti elénk. A szépen kövezett utczák és terek, a csinosan épített lakházak, az oszlopsoros templomok és a tágas szinházak hideg bámulattal töltik el a kíváncsi szemlélőt; életet vél látni a képzelem a rideg műmaradványok között s egy bűvös erő által önkénytelenül ragadtatik vissza egy távol levő klasszikus korba, mely művészetével együtt évezredek előtt eltűnt. Mielőtt e városokat jobban megtekintenék, vessünk néhány pillanatot a halált és enyészetet szóró tűzhegyre, mely e hajdani ritkaságokat a világ szemei elől eltemette. — A Vezúv az ó-világ tevékeny tűzhegyeinek egyik leghatalmasbika és nem elkülönitve áll, hanem egy a phlegraei mezőkön és a nápolyi tengeröbölben elterjedő vulkán-telepreinek középpontját, vagy főtölcsérét képezi. — Krisztus születése előtt, amennyire a mondák tudósítanak, nyugalomban volt. Isia (Pithecusa) és Procida (Prochyta) szigetét azonban heves földrengések rázták meg ekkor, mert a monda azt tartja, hogy e két sziget valaha egy volt, s hogy ilyen nagy katasztrófa által szakasztatott ketté. Mily iszonyatosak lehettek a földrengések és vulkánkitörések, melyek e szigeteket meglátogatták, gyanítatja a monda, mely szerint a szemein szikrákat szóró és száján tüzet okádó Typhon óriás Isia szigete alatt van eltemetve. E szerint tehát a Vezúv Alsó-Olaszországnak a görögök által történt első megtelepitésétől fogva egész Plinius koráig, tevékenységének látható jelét nem adta. Strabo, a hires földiró, ki Olaszországban gyakran megfordult, s ki maga tüzhegyet ismert fel benne, kup nélkül rajzolja le azt. Plinius természettudós idejében már rendes kupalakot nyert, minővel a tüzhegyek rendszerint birnak. A hegy alja termékeny földekkel, diszes nyári lakokkal és kertekkel, s gondosan müvelt szőlőkkel volt körülövezve; körülötte pedig, a tengerpart mentében, Herculanum, Pompeji és Stabiae virágzó népes városok feküdtek. (Lásd a túlsó lapon levő ábrákat.) A Vezúv kitörését, mint ez átalában minden tűzhegynél történni szokott, a tölcsérből (crater) kigőzölgő füstnek szokatlan megszaporodása jelenti. Nincs festő, mely ama fényes színjátékot, melyet a természet égő hegyei által a maga pompájában és nagyszerűségében előállít, lefesteni bírná. A következő rajz is tehát csak egyes gyenge vonásai ama nagyszerű természeti festménynek, melynek látásánál valóban térdre kell omolnunk. — Mielőtt a föld belsejében tomboló vihar a feszültség legmagasb fokát elérné, s korlátot nem ismerő erejével az előtte levő gázokon keresztültörne, gyenge rendülések és a tölcsérből gyakrabban felemelkedő füst- és gőzgomolyok (melyeket az olaszok fumarola-nak neveznek), hirdetik a borzadással töltő nagyszerű színjátékot, egy nehéz zivataros felhő, mint sötét függöny, leplezi el szemeink elöl a természeti erők színpadát. Egy hűvös csapás leszállítja előttünk a függönyt. Mennydörgő robaj és a föld irtóztató rázkódtatása közt emelkedik a szunyadozó tölcsérből egy óriási gőzoszlop, köröskörül örvényző fehér gőzfelhők által beövezve, középen pedig zivatarfelhők gyanánt hömpölygő vastag hamutömegek által elsötétítve. Egyszerre lángok törnek elő a tátongó torkolatból, és a sötét oszlopot pompás színben világítják meg. Mennydörgő recsegések közt tüzes koszorúkként repi" izzó kőtömegek felfelé, számtalan sugarakra pattognak könnyű ivalakokban, ropogva és szikrákra töredezve tölcsér széleire alá. Dörgés dörgésre következik; a til Idősb Plinius halála