Vasárnapi Ujság – 1863
1863-11-22 / 47. szám - Egy lengyel történet. Jókai Mór 413. oldal / Elbeszélések - Halászleány a tiszaparton (képpel) 413. oldal / Hazai tájleirások; intézetek; népviseletek; épitészeti müvek - Halászleány a tiszaparton 47. szám / Népviseletek - A nagy-geresdi templom iskola és paplak 47. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - Napoleon a chalonsi táborban 47. szám / Történelmi képek
Előfizetési föltételek 1863-dik évre : a Vasarnapi Ujság és Politikai Újdonságok együtt : Egész évre 16 ft. Fél évre 5 ft. Csupán Vasarnapi Ujsaft : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — tsupán Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. _ Hirdetési dijak: a Vasárnapi lisit és Politikai ljdonságokat illetőleg, 1863. november 1-től kezdve : Egy, négyszer halálozott petit sor ára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában : Kaasenstein és Vogler. — M. Frankfurtban : Otto Morlien és Jacqrt könyvkereskedése; Bécsben : Oppelik Alajos. — és Pesten : a kertész-gazdászati ügynökség is, József tér, 14. sz. a. Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. liste van. A kunyhó fölött meg-megremeg az akáczfa lombja. Ott a hol legsűrűbb, a rigó ül el s andalitó füttyével álomba ringatja magát. A sás éles levele zizegve, susogva hajlong az alkonyat szellőjében, mely finom fodrokat lehel a Tisza sima tükrére. Zsongva rebbennek ide-oda a vadméhek a leáldozó sugarakban, s ezek épen szeme közé sütnek az öreg halász piros arczu eladójának, ki ott a révben hálót javítgat — azaz javítgatna, ha gondolatai másutt nem csaponganának. ilyen Csak ez alyánféle mindenütt, ha szerelmes. Ölben van a munkája, az esze meg, a jó isten tudja, merre tétovázik. És Örzsi szerelmes, szerelmes mint az a cserebogár, mely döngve megy ott neki a fának. Az őszive is ide-oda repkedett egy darabig, aztán csak egyszerre beleütközött abba a jegenye-karcsu, sötét szemü halászlegénybe, az meg megfogta, ki sem eresztette többet hálójából a szép aranyhalat. — Maga sem tudta, hogyan történt, csakhogy azon vette észre magát, hogy belekerült az édes veszedelembe s most ki sem kivánkozik belőle többé. Szeme fölé emeli kezét s ama kis pontban, mely a fűzfa irányában úszik, rég fölismerte szeretőjét. XXXV. Halászleány a Tiszaparton. Arra nézek, feléd nézek, Mig a vizből ki nem nézlek, Ki nem nézlek ide hozzám Hogy csókoljad piros orczám. A dal elmosódik a csendben. Nemsokára a fűzfa felől érczes hangon kél a válasz. A ladikom iparkodik Tisza vize kanyarodik, De akárhogy kanyarodik Mégis feléd visz a ladik. Szőké vize a Tiszának Sugd meg annak a kis lánynak Hogy az egész Tisza mentén Nincsen olyan boldog mint én. A ladik s a benne álló legény körvonalai mind élesebben válnak ki a rózsaszín párázatban égő háttérből. Mig egy hatalmas evező-csapás, s a csolnak orra mélyen fúródik a part iszapába. Bandi könnyed szökéssel a parton terem , s a csapkodó folyam álomhozó morajába, a sás susogásába s a vadméhek döngésébe két szerelmes sziv dobbanása vegyül. Egy lengyel történet. Novella. — JÓKAI MÓRTÓL. (Folytatás.) Ilyen pénzpazarlás nem maradhat feltűnés nélkül. A vasúti kalauz azt hihette felőlem, valami élelmezési biztos vagyok, ki a korrmány pénzét kezeli „jöttünk-mentünk" számadásra. Alázatosan közelite hozzám. — Nagyméltóságú ur. Nem méltóztatnék kupét olyan elfogadni, amiben éjszaka aludni lehet; egy éjszakára csak öt rubel kell érte. — Hát van olyan ? — Tessék csak rám bízni. Mindig tartunk ilyesmit rezerváltan nagy uraságok számára, Ő ott egészen magára lehet nagyméltóságod. Ez az én tervembe egészen beleillett — Nyissa fel hát azt a kupét. A vasúti kocsik ujabb minta szerint voltak készítve ; egy-egy szakasz nyolcz ember számára négy karszékkel. Két ilyen karszéken végig heveredve, lehetett aludni. Én elhelyeztem a felnyitott osztályban magamat. A dinnyés kosarat betakartam Halászleány a Tiszapajor.