Vasárnapi Ujság – 1864

1864-09-11 / 37. szám - Volny József 37. szám / Arczképek, Hazaiak - Volny József (arczkép) 377. oldal / Élet- és jellemrajzok - Borsodmegyei vasgyárak: 1. Az ozdi vasgyárak 37. szám / Természettudomány; ipar; művészet; gazdaság; népisme - Borsodmegyei vasgyárak: 2. A nádasdi vashengergyár 37. szám / Természettudomány; ipar; művészet; gazdaság; népisme

Előfizetési föltételek 1864-dik évre : a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt : Egész évre 10 ft. Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Ujság : Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. — Csupán Politikai Ujdonságok : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. IjB."" Hirdetési dijak, a Vasarnapi U­jság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1863. novem­ber 1-től kezdve : Egy, négyszer halálozott petit sor ára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor­ vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk szá­mára hirdetmények elfogad, Hamburg és Altonában : Haasenstein és Vogler. — M. Frankfurt­ban : Otto Moll­en és Jaeger könyvkereskedése; Bécsben : Oppelik Alajos, — és Pesten : a ker­tész-gazdászati ügynökség is. József tér, 14. sz. a. Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. Hazai iparviszonyaink fejletlensége okozza, hogy lapunk ezen rovatában aránylag ritkábban emlékezhetünk oly fér­ii fiakról, kik nálunk az ipar, különösen a gyáripar terén vívtak ki maguknak tiszte­letre méltó nevet és közbecsülést. Azonban mégis volt már több ízben alkalmunk e részben is örvendetes jelenségek, kitűnő szakférfiak ismertetését közölhetni. Az utób­biak között az első helyek egyikét foglalja el azon férfiú, kit mai képünkben mutatunk be, mint a hazai vasiparnak egyik legértel­mesebb s legerélyesebb előmozdítóját. Elismert tény, hogy csi­nos kis városokkal s iparkodó lakosokkal bővelkedő legésza­kibb megyénk, a Szepesség, régi időktől fogva máig igen sok jeles egyént adott a ha­zának mind a tudomány,mind az ipar száz meg százféle ága­zatában. Volny József, a ki­tűnő vasiparos is, kiről jelen­leg szólunk, Szepes-Olasziban 1819-ben született. Miután a jogi tudományokat Kassán bevégezte volna, ellenállhat­lan ösztöntől vezetve, a bá­nyászati szakot választá élet­pályául és Selmeczre ment át, melynek akadémiáján a bányászati tanfolyamot elvé­gezte, honnan mint bánya­gyakornok a kir. kincstár szolgálatába lépett. Itt töl­tött több évet s talán még most is ott végezné észrevét­lenül, szerény hatáskörében hivatali teendőit, ha az 1848-ki mozgalmak őt is ki nem szólítják földalatti csendes működéséből a magyar föld akkori élénk felszínére, a­hol a zászlók lobogtak s harsog­tak a trombiták. Rövid tábori szolgálat után Volny Gömör­megyébe vonult vissza, várva ismét egy, tehetségeinek megfelelő hatáskör megnyílására. 1850-ben a felföld ismeretes széplelkü és tekintélyes gyártulajdonosa, Trangous Lajos nyug. kapitány, ki kezdettől fogva a fiatal tehetségek bátoritója s gyámolitója volt, a többi között az elhagyott s tétlen állapot­­ban élő Volny Józsefet is régen figyelem­mel kiséré, s csakhamar a Bártfa melletti máriavölgyi vasgyárának vezetésével bizta meg. S e munkás szellem egyszer folyamba jővén, nem soká maradhatott kivívott sike­rével együtt észrevétlen. Már 1852-ben Gömörbe, a betléri vasolvaszdák igazgatá­sára hivatott meg, hol gr. Nádasdy hanyat­lásnak indult s hitelvesztett vasgyárát 4 év alatt a virágzásnak rég nem tapasztalt fo­kára emelte. A gyár sok czéltalan épületét hasznosokká alakitotta, a vastermékek szá­mára kereskedési biztos összeköttetéseket szerzett, a vaskő­bányászatot szabályozó, a szenelést rendező, s átalában mindent, különösen a könyvvezetést is egy rendezett gyári üzlet kellő szinvonalára emelé. Eredményteljes betléri munkásságában kitűnve, 1856-ban a rimamurányi vasmű­egyesület választá meg főfelügyelőjéül, hol mai napig működve, e nagy egyesület vas­iparának magasra emelése által országos hatásúvá vált. A rimamurányi vasmű-egye­sület a Gömör-, Borsod- és Nógrádmegyében birtokos három testületből — az Unio-, Coalitio- s ózdi hengergyári vasmű-egylet összeolvadásából alakult. Most 160 részvé­nyes birtokosa, mintegy 60, az özvegy s gyermekekre nézve egyaránt érvényes nyug­díjjal ellátott tisztje van. Birtokához tarto­zik négy olvaszda, hámorok, két kőszénnel dolgozó hengergyár, — 30,000 hold erdő, sok helységben jelentékeny földesúri birtok s gazdag vaskő telepek. —Évi termelése mintegy 200,000 mázsa nyers, 100,000 mázsa kovácsolt s hengerelt vas. E nagy egyesület sehogy sem ment előre s igen nehéz­kes mozgásban volt nyolcz évvel ezelőtt. Volny József fáradhatlan munkássága sokoldalú képzettsége emelte­­ ki a pangásból. — A bánya­mivelés és vasgyártás, — czélszerű építkezések, rend­szeresített erdészet, szilárd pénzügyi kezelés, javított közlekedési utak és kereske­dési terjedt összeköttetések által — oly szilárddá tevé az egyesület ügyeit, hogy azok valóban az európai vasipar mai színvonaláig emelkedtek s az egyesület terjedt birto­kában ma mindenhol s min­den nemben haladás, szépítés, és hasznosság tűnik fel. Volny József itt egészen uj s nagyobbszerü vasgyára­kat alkotott, kő­ s gyári vas­utakat varázsolt elő; a ter­jedelmes tiszti személyzetet szeretetre, hűségre, szorga­lomra, ügyességre nevelé, a vastermelést mennyiségben megkettőző, minőségben lehető tökélyig vitte; — az egyesület szel­­­lemét magasb nemzetgazdasági szempon­tokhoz vezérlé s minden óráját feladata megoldásának szentelé. — Nyolcz év óta egészségét, éltét koczkáztatva, kiválólag a hazai vasiparnak él, s nemcsak a rimamu­rányi egyesület — e hon minden részeiben V­O­L­N­T JÓZSEF.

Next