Vasárnapi Ujság – 1865
1865-09-17 / 38. szám - Forgách Zsigmond 38. szám / Arczképek, Hazaiak - Forgách Zsigmond 1621 (arczkép) Z. 469. oldal / Élet és jellemrajzok - A Matterhorn hegység és Zermatt helység Sveiczban 38. szám / Táj és utiképek, Külföldiek - Egy angol utazó társaság veszedelme a Matterhorn csucsán 38. szám / Táj és utiképek, Külföldiek
Előfizetési föltételek 1865-dik évre: a Vasárnapi Ujdik és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Ujság : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csapati Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. SV" Hirdetési dijak, a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1863. november 1-től kezdve: Egy, négyszer halálozott petit sor ára, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 10 krba háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában: Haasenstein és Vogler. — M.Frankfurtban: Otto Hollen és Jaeger könyvkereskedése; Bécsben: Oppelik Alajos, — és Pesten: a kertész-gazdászati ügynökség is. József-tér, 14 sz. a. Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 nykr. Forgách Zsigmond országbírói nádor. Olvasóink emlékezni fognak, hogy lapjaink nemrégiben egy „országbírói arczképcsarnok" keletkezését említették. Arról volt szó, hogy a magyar királyi Kúria nagy terme a magyar országbirák életnagyságú arczképeivel diszittessék. E czél eddig már legnagyobb részben el van érve s az országbirák képei Klimkovics Ferencz pesti festész műtermében elkészülvén, a Kúria nagy termét diszitik. Azt is emlitettük annak idejében, hogy e nagy olajfestmények fényképi kiadását Schäffer és Réthy pesti fényképészek rendezik s e históriai és művészeti érdekű arczkép-gyüjteményt egy díszes fényképi albumban szándékoznak a közönség elé bocsátani. Úgy hallottuk azóta, hogy ezen album iránt az érdekeltség különösen azon családok körében, melyeknek egyes ősei az országbírák sorában foglalnak helyet, elég élénken nyilatkozott. Egy mutatványt közlünk ezúttal ez arczképcsarnok művei közül, Forgách Zsigmond egykori országbíró és nádor arczképét. A kép némi magyarázatául szolgáljanak a következő adatok. A Forgách név hazánk történetének lapjain igen gyakran előfordul, és ha a Forgách család ősi képein végig tekintünk, ugy találjuk, hogy azok valódi kalauzul szolgálhatnak a magyar történelem mezején. Elkezdve a honalapitástól, folyton szerepelnek minden időszakban és pedig épen ugy a véres csatatereken, mint az országtanács zöld asztalánál, s az egyházi főméltóságokban. Különösen kitűnni látjuk őket Jeruzsálemi András király hadjáratában, ki az örökké nevezetes „arany bullát" adta a nemzetnek. Továbbá a IV-dik Béla király alatti tatárpusztitáskor, valamint az Árpád házi királyok kihaltával az Anjouk és Przemysliták közt kiütött örökösödési háborúkor, — ugy a hatalmas Trencsényi Csák Máté (+ 1621.) által előidézett mozgalmakban, és Durazzói Kis Károly király meggyilkoltatásánál, a husszita háborúban, az utószülött László, és a lengyel Ulászló közötti trónviszályban, a hosszú török háborúk alatt, az erdélyi mozgalmakban, és a régibb s ujabb Rákóczyféle fölkelésben. A magyarországi nemességre nézve különösen két nagyobbszerü csata szolgáltatott be alkalmat arra, hogy törvényes királyai iránti hűségét személyes feláldozások által bebizonyitsa és viszont ezeknek bő forrást nyújtott, hogy vitéz hiveiket, kegyelmükkel elhalmozzák. Az egyik ama szerencsétlen sajói ütközet volt a mongolok ellen, hol IV-ik Béla kénytelen volt az országot a legiszonyatosabb pusztításoknak odaengedni, miután ő is csak a legnagyobb veszéllyel birta életét és szabadságát megmenteni; — a másik pedig ama hosszadalmas küzdés, az elhatalmasodott Trencsényi Csák Máté ellen, melyben végre a rozgonyi nagy csata által (1312. június 15-én) Róbert Károly lett a győztes, s ez által magának és utódainak, az Antounápolyi királyi ágnak, biztosította a magyar koronát. IV. Béla, ki bujdosásaiban a Forgáchok vendégszeretetét bő mértékben tapasztalá, alapitá meg hatalmát és fényét a Forgách nemzetségnek. Ennek egyik legkitűnőbb tagja volt azon férfiú, kiről itt szólunk, Forgách Zsigmond. Ifjú korát ama fényes udvarnál töltötte, melyet Báthory István, a lengyel nemzet bizalma által a királyi trónra hivatva, Krakóban tartott, s mely számos hazai jeles és előkelő család ifjainak gazdag iskolául szolgált, hogy itt e nagy ember vezetése alatt hadi- és államszolgálatokra képezzék magukat. Forgách Zsigmond a lengyel király kedvenczei közé tartozott, mert már korán észre lehetett venni, hogy a jeles ifjúban, a minden szépre és nagyra törekvés csírája csak érettebb korra vár, hogy azt gyümölcsözővé tegye. Hazájába visszatérése után hadi szolgálatra szentelte magát az ifjú, és nemsokára ugy az ország, mint az udvar figyelmét is magára vonta. 1599-ben kinevezte őt a király valóságos belső titkos tanácsosául a magyar ügyekben, 1604-ben főpohárnokká és 1606-ban az ország birájává történt kineveztetése által roppant tágas hatáskör nyilott F. Zsigmond tevékenységének, mely minden erejét és idejét igénybe vette, főkép miután még Sáros, Nógrád, és Szabolcs megyék vezetésével is megbízatott, és utóbb egész felső Magyarország átalános főkapitányává lett és ezenfelül az Erdélyország elleni hadjárattal is megbízatott. FORGÁCH ZSIGMOND.