Vasárnapi Ujság – 1865

1865-12-03 / 49. szám - Szentiványi Károly 49. szám / Arczképek, Hazaiak - Szentiványi Károly (arczkép) 617. oldal / Élet és jellemrajzok - Képek a hazai népéletből: 12. Mikulás 49. szám / Népviseletek - A fiumei hajógyár 49. szám / Természettudomány; ipar; müvészet; gazdaság; népisme - Egy épület összeomlása Berlinben 49. szám / Vegyes képek

9.­ Előfizetési föltételek 1835-dik évre: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Ujság : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. Hirdetési dijak, a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1863. november 1-től kezdve: Egy, négyszer halálozott petit sor ára, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor­ vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában : Haasenstein és Vogler. — M..Frankfurtban: Otto Molllrn­is Jacger könyvkereskedése; Bécsben: Oppelik Alajos, — és Pesten: a kertész-gazdásatati ügynökség is. József-tár, 14 sz. a. Bélyeg-dij, külön minden igtatis után 30 ujkr. Egy régi jó hangzású név a magyar politikai élet kü­zdterén, egy harczedzett bajnok a magyar alkotmánynak sokszor el­nyomott, megfogyott, de soha meg nem tört testőrseregéből! Egyike azon tiszta vérű­, szilárd alkatú hazafiaknak, kiknek bizalom­gerjesztő alakját ha látjuk, az elfajulás félelme messze száll tőlünk s a jellem és kitartás diadalába vetett hitünk uj támaszt nyer. Szentiváni Szent-Iványi Károly az or­szág egyik előkelő és régi családjának iva­déka. A család, mely Liptómegye Szent-Iván községétől vette nevezetét, leginkább Liptó és Nógrádmegyékben terjedett el s számos tekintélyes és va­gyonos tagokkal bir. Szent-Iványi Károly Besz­terczebányán született ugyan, 1802. évi januárban, de mint alább látni fogjuk, élete na­gyobb részét Gömörmegyében tölté, s itt volt nyilvános szerep­lésének hosszú ideig önként vá­lasztott színpadra.­­ Gymnáziá­lis tanulmányait nagyobb részt magán nevelés utján, de egy részt a pesti piaristák gymná­ziumában is végezte. A jogi tu­dományokat Sárospatakon Kö­vytől, a híres jogtanártól hall­gatta. Ezek bevégezte után csakhamar Gömör megyébe köl­tözött, hol családja a Sajó re­gényes völgyében fekvő Sajó-Gömör mezővárosát megvette. Itt telepedett le az alig 22 éves ifjú s csakhamar fölkereste a vágyainak s készültségének megfelelő foglalkozást a közélet terén. 1824-ben az akkori gö­mörmegyei főispáni helyettes gróf Zichy Ferencz tiszteletbeli aljegyzőnek nevezte ki s ezen első föllépés után évről évre tovább haladt a megyei szolgá­lat hivatalkörében. 1827-ben másod aljegyző, 1832-ben első aljegyző fő­jegyzői czimmel, 1836 ban pedig a nagy­számú nemességtől lakott, tekintélyes put­noki járásban főszolgabíró lett. A megyei élet körében érdemeket és elismerést szerzett férfiút később a köz­bizalom azon legkitüntetőbb foka is érte, S­z­e­n­­t-I­v­á­n­y­i Károly, hogy Gömörmegye részéről két izben, 1839-és 1847-ben a pozsonyi országgyűlésre kö­vetül küldetett el. Az 1848-i boldog napok­ban Szent-Iványi Károly Gömörmegye főis­pánjának neveztetett ki. S 1849-ben, midőn már borultak a fellegek hazánk felett, Csányi László után, ki a minisztériumba lépett, mint erdélyországi kormánybiztos a testvérhazában működött. A bekövetkezett idők súlyát ő is érezte, s a forradalom elmú­lása után állandóan Pesten telepedett meg s a közügyektől visszavonulva, meg nem tört reményekkel várta a nehéz idők lefolyását. A jobb napok egy időre ismét felvirrad­tak s az 1861-i pesti országgyűlésen ott láttuk és hallottuk ismét Szent-Iványi Károlyt, ez­úttal már mint a gömörme­gyei jolsvai választó­kerület képviselőjét. S épen a legközelebbi napokban tör­tént, hogy ezen értelmes népből álló válasz­tókerület (melybe öt mezőváros­i nagyszámú tekintélyes vasgyári telep esik) ismét egy­hangúlag és minden vetélytárs nélkül őt választá meg képviselőjének a küszöbön álló, nagy fontosságú országgyűlésre. Ezek Szent-Iványi Károly nyilvános pá­lyájának eddigi sarkpontjai, melyeket poli­tikai működésének átalános jellemrajzával egészítünk ki. Valamint Gömör vármegye helyhatósági életében, eleitől fogva végig, mindig a sza­badelvű pártnak volt tántoríthatatlan hive, s szép és erőteljes szónoklatával vezér­sze­replője , ugy az országos pályán is mindenkor a szabadelvű el­lenzék soraiban foglalt helyet, s mint az országos tiszteletben álló Deák Ferencz egyik leghí­vebb barátja s elvtársa, szeplő­telen hazafisággal részt vett mind azon eredmények fokon­kénti kivívásában, melyek végre a közszellem által támogatott 1848 i törvényekben találtak méltó kifejezést. Azonban az akkori idők népszerű férfiai épen oly bátor­sággal birtak fölfelé, mint le­felé! Mert valamint a kormány­nak a törvén­nyel ellenkező szándékai ellenében Gömör me­gye zöld asztalánál elhatározott, független állást foglalt el és semmi áldozattól vissza nem ri­adva a szabadelvű ellenzéket bátor lélekkel győzelemre se­gíté: épen ugy kész volt a vár­megyét képező alsóbb rendű ne­mességnél népszerűségét is kocz­kára vetni, ha e tömeg megrögzött balitéletei a haza jóllétére irány­zott elvekkel összeütközésbe jöttek. Az 1843. évi márcziusi megyei közgyűlésen egyedül fé­nyes szónoklatának és megdönt­hetlen okainak sikerült a még akkor „szűzvállu" köznemesség között a köz­teherviselés eszméjét keresztülvinni. Azon­ban a bekövetkezett követválasztáskor részakaratú izgatók által felbőszített tömeg, a a megyének a kor igényeivel megegyező korábbi nemes határozatát — az értelmiség minden ellentörekvései daczára — nyers SZENT-IVÁNYI KÁROLY. (Simonyi fényképe után.)

Next