Vasárnapi Ujság – 1866
1866-07-22 / 29. szám - Életképek háborus országokból 349. oldal / Elbeszélések; genreképek - Gömörmegyei vázlatok: 2. Ráhói várkastély (képpel) 349. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak - Békés-Csaba főpiacza 29. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - Gömörmegyei vázlatok: 2. Ráhói várkastély 29. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak
349 akadálytalanul tovább folyhatott s útjába nem állott volna török, német és saját keblünkbeli ezer meg ezer viszontagság! Kp. (Gömörmegyei láziatok. II. A rahói régi várkastély. Ha Rimaszombatból a Rima folyón átvezető hidon észak felé ama fejérlő mészhegyek felé fordulunk, melyeknek sötét fenyvesei között pisztrángokban dús csermelyek csörgedeznek:jobbra északkelet felé a felső-garamvölgyi kopárhegyek között a Mátyás király vadászatairól ismeretes fölséges Királyhegy (Králová hola), innen rajta az elragadó kilátású Kakashegy (Kohut) s még közelebb hozzánk a gömörmegyei iparnak már századok óta nyersanyagot nyújtó Vashegy (Zseleznik) s végre balra északnyugot felé a hegyi jegeczeket (Berg-Kristalle) és aranynak nyomait tartalmazó, szép bükkfa erdőkkel benőtt Szinecz-hegy kötik le szemeinket. Az előttünk elnyúló széles völgyön s ellapuló magaslatain pedig, alig egy mfdnyi területen, gyümölcsösökbe borult tíz kisebb nagyobb falu tornyai emelkednek ki, környezve buja rétek és kaszálók, s jó termőföld határaitól. Észak felé haladva, legelőször Cserencs nevü falut érjük, hol magas diós almafák sűrűjéből, tiszta kis házikók soraiból emelkedik a falu temploma. Jobbra egy magaslaton Pokorágy, fekszik Felsőa viszontagságos életű s néhány évvel ezelőtt Londonban meghalt magyar tábornok, Kmety György születési helye, hol atyja ev. lelkész volt. Balra esik Orlai-Törék, az Orlay-család törzshelye, melynek egyik ivadéka e század első negyedében Odesszában mint orosz polgári kormányzó működött. Tovább menve érjük Alsó-Szkálnok helységet, melynek egyik emeletes házában már e század elején egy hires könyvtár s olvasó egyesület létezett, s mely utóbbinak tagjai (különösen Sehramko Pál, Kubinyi Péter, Holko Mátyás stb.) valóságos kis tudós társaságot képeztek s innen küldtek ki számos jeles tudományos munkálatot, különösen az iskolai rendszer tökéletesítésére s átalában a szellemi munkásság felébresztésére. E férfiak emléke még most is kegyelettel ápoltatik e vidék lakossága között. Szkálnok közelében Maginhrad romjai alatt a trachyt-rétegek omladékaiban a pálmatörzsek alakjában előforduló közönséges vagy viasz opál vonja magára a természetbúvárok figyelmét. A lakosok ez opált hollótérnek (havranovo mlieko) nevezik. Átalában ezen hegyoldal vulkáni alakzatában igen sok kövület találtatik, s az innen mintegy 31 órányira a hegy oldalán fekvő Kraszkó falu temploma nagyobbára megkövült fából építtetett. Szkálnoktól mintegy félórányira északnyugat felé, a Rima folyó jobb partján emelkedő magaslaton, három kis dombról nyájasan üdvözli az utazót Ráhó helység három nagyobbszerű épülete. Az egyik a falu északi végén a Kende-család csinos falusi laka, a másik a mellékelt rajzunkon látható régi várkastély, a harmadik az ev. templom, karcsú tornyával. A szorgalmas és iparos lakosságnak elszórt kis házai itt is terjedelmes gyümölcsfák csoportozatai közül kandikálnak ki. A régi várkastély egykor a Jákóffy család birtoka volt s a köznép közt elterjedt rege szerint Mátyás király itt szokott megszállani, valahányszor az uralkodói gondok felejtése végett e vidékre jött vadászni. A földmivelő nép között az igazságos és leereszkedő király emléke még ma is él. A ráhói, várgedei s ajnácskői lakosok között élő szóhagyomány szerint itt történt volna azon emlékezetes esemény, hogy a jobbágyaikkal embertelenül bánt földesurakat a király szántásversenyre szólította fel, mely alkalommal az urakkal együtt ő maga is tartotta az eke szarvát s tanulságos leczkét adott a földmivelés nehéz munkájáról a földesuraknak, kik lelkendezve dűltek ki mellette a szokatlan nagy fáradságtól. (Hasonló tényre vonatkozik Garay János balladája: „Mátyás király Gömörben.") A várkastély története különben homályba van burkolva. Ugy látszik, hogy a XIV.—XV-dik században a szelíd múzsák is tanyát ütöttek benne, a mit szintén Mátyás király buzgalmának lehetett nagy részben köszönni, a ki a tudományoknak s tudósoknak nagy barátja volt. Az udvarában megfordult urak ott megízlelvén a tudományos szellemet, később otthoni birtokaikon szintén iskolákat alapítottak. A földesurak példáját azután a felsővidéki városok is követték, ugy hogy lassanként a tudomány és műveltség iránti szeretet, a mivelt emberek iránti kegyelet a nép minden rétegeiben elterjedett. A történelemből tudjuk, hogy Felső-Magyarország számos kisebb helységében is hajdan szépen virágzó iskolák léteztek, melyeknek a későbbi mostoha idők még nyomait is eltörölték. Ily jelesebb iskolák voltak régenten Bánóczon, Berzeviczén, Biczén, Csepregen Füleken, Galgóczon, Görgőn, Illaván, Kis-őrön (Nehre, Szepesm.) Osgyánban, Radványban, Vág Bezterczén stb. atb. Mivé fejlődhetett volna ez a szép Magyarország, ha a szépen megindult kulturai fejlődés Életképek háborús országokból?. i. Az embert nemcsak az ágyuk dörrenése , a csatazajba vegyülő sebesültek halálhörgése, nemcsak százezrek kétségbeesett küzdelme érdekli. A golyózápor nem feledteti az anyák hulló könyeit, s vannak dolgok, melyeket a történet komoly múzsája fáklyájával meg nem világít. Feledjük egy kissé Klió tollának megdöbbentő rajzait; forduljunk az országok belső életéhez, tekintsük meg a zűrzavart, mely a háború előtt szilaj rendetlenséggel jelentkezett mindenfelé; távirati tudósítások izgalmas rövid szavai helyett merüljünk csöndes szemlélődésekbe. Ausztria a háború előtt való napokban, Ausztria a háború alatt: — ez életképeknek gazdag anyagot szolgáltat, s talán a közönség érdekeltségét is lekötheti egy kissé. Nem csöndes pásztori élet, nem idilli költemény ez; az illatos mezők ma már csak ábrándos ifjú lányokat foglalkoztatnak; a mostani időnek a bomlott emberi kedély rohonos játéka, a mozgalmak ezer változatos sá <ra kell. Meg ne ijedjen az olvasó, hogy e sorok igénytelen írója ily nagy igényeket költ. Szellemdús emberek társaságából jövök, s legtöbbször arról beszélek, amit tőlük hallottam, illetőleg olvastam Különösen egy híres német újságnak sikít kiszönhetek, a többek közt ennek levelezőjével is utazzuk keresztül Csehországot. Csehország a háború előtt , a háború alatt még inkább, egy roppant táborhoz hasonlított; hegyen-völgyön a messze riadó harczi trombita szilaj harsogása zendült, és zendül vissza. Vaspályák, országutak és gyalog ösvények bevonuló szabadságos katonáktól voltak ellepve. A különböző hadtestek emberei rendkivüli gyorsasággal vonultak egybe. Kik meg sem álmodták, hogy valaha még a császári lobogók alatt fognak szolgálni, fel lőnek riasztva a családi fől, hogy polgári tűzhelyruháikat katonai kabáttal cseréljék föl. Hány nyugodt család élete lőn örökre feldúlva a nagy birodalomban; meszsze völgyek rejtett kunyhóiban hány forró könyet hullat az anya, a feleség, a testvér vagy a szerelmes szivvel epedő kedves. Mért festeném le a bucsu nehéz pillanatát; mert rajzolnám azok keservét, kiknek övéik a halál harczába távoztak. Nincs talán ember, ki a közelmúlt napokban hasonlónak tanuja ne lett volna. De vannak, kik könnyű szivvel, nevetve , énekelve távoznak, sőt többször hall az ember szilaj katonadalt, mint fájdalmas aohajt. Csehország nemzetgazdászati állapota jelenleg oly kedvezőtlen lábon áll, hogy csaknem mindenütt pihen a kereskedés és forgalom; sok gép Békés Csaba főpiaca. (•öinormotivci vázlatuk: II. Rifkói vir. — (iytkovszki/ rajia.) •) A „Háborúkönyv" legközelebb megjelent L füzetéből.