Vasárnapi Ujság – 1866
1866-07-22 / 29. szám - A Tiszavidéke és csatornáztatása. K. L. 350. oldal / Természettudomány; ipar; gazdaság és rokon
tulajdonos megszüntette, vagy csekélyebb mértben folytatja működését, mint k következtében az erőteljes munkás nép ezrenkint kénytelen tétlenül heverni. Ez emberek örömmel távoztak mont a harc terére. SÄ szabadságolok, kik otthon már élelmüket sem tudták megszerezni, valamint mások, kik az éhséghez állván közel, önkéntesek gyanánt siettek a zászlók alá, hálátak, hogy étkezést és ruhát kaphatnak. Mily különböző alkatrészekből áll az osztrák hadsereg, erről az ember mindenütt meggyőződhetett, ahol csak a számtalan szabadságossal összejöhetett. Magyar, cseh és olasz nyelvet hallunk mindenfelé; ellenben német szót minél kevesebbet. A porosz háborúban kétségkívül magyar, és cseh és olasz katonákat állítanak a legelső csatasorba; legalább a poroszokat nem vádolhatja a lelkiismeret, hogy „német testvéreikre" lövöldöznek. Ausztria sváb és szász barátjainak, kik sírva panaszkodtak a ,,német testvérek" egymás ellen folytatott véres összeütközéseiről, mindenekelőtt azon jóakaratú tanácsot lehet adni, ha az osztrák hadtesthez akarnak csatlakozni, lássák el magukat magyar, olasz, cseh, szlovák és horvát szótárakkal, mert különben abba a szomorú helyzetbe jutnak, hogy meg nem értik ,,német testvéreik" üdvözletét. Aki alapos tanulmányt akar szerezni arról a themáról, hogy az asztriai birodalom átalában, mennyi különböző elemből áll, s ez elemek egymással néha mennyire nem rokonszenveznek, annak egy-egy élénk vaspályaudvarnál bőséges alkalma nyílik a tapasztalásra. Sohasem lát az ember különböző népfajból álló osztrák katonákat egymással beszélgetni; külön csoportokban, egymástól lehető távol állanak. Különösen az olaszok, amennyire csak a körülmények engedik, minden közlekedést távol tartanak maguk s az előttük annyira antipathikus csehek között. Feltűnő azonfelül az a szántszándékos tájékozatlanság, kivált az altisztek egy részénél, az egyes hadcsapatok nevét illetőleg. Pedig néha hetekig állomásoznak egy helyen, ugyanazon brigade-dal és divisióval. E tekintetben nagy a különbség kivált a franczia hadsereggel szemközt, kik mindnyájan egy népből vannak alkotva, s ugyanazon nemzeti érzület által lelkesittetnek. ír. Nézzünk meg egyes helyeket, melyek közelében, vagy épen falai közt e peremben is katonai mozgalmak történhetnek. Közel találjuk Teplicz et. E hires fürdőt a természet minden babájával fölékesítette; a viz áldásos gyógyító hatalmán kívül, minden föltalálható itt, a mit csak várhat az ember valamely kedves tájtól. Mint egy hatalmas sziklafal emelkedik mögötte észak felől az Érczhegység, ledönthetlen határfalat vonva Ausztria, Szászország s Németország agyobb részei közé. Kevés természetes határ van szilárdabb, mint ez itt, Csehország és Szászország közt. Szászország felől oly csöndesen emelkedik, hogy az ember alig veszi észre; Csehország felől ellenben oly hirtelen esik lefelé, hogy aránylag nem nagy magassága daczára, nagyszerű kilátással kínálkozik. Tepliczben, mint minden más cseh fürdőben, természetesen nagyon nyomott volt a hangulat. Legtöbb vendége északi Németországból s a poroszokból telik ki; ezek közül azonban csak olyanok jöttek el, kiknek a fürdő nélkülözhetlen szükségesség volt Tepliczben — irta egy levelező, épen át elsem választó fejedelem £ magyar huszárezredének katonai zenekara játszott. E magyar ezred egyike azon derék, könnyű lovascsapatnak, melynek látására öröm tölti el a katona szivét. A zenekar azon művészettel játszott, ami az osztrák zenekarokat Európaszerte leghíresebbekké tevé, de a női közönség, bár más időben a sétányon tolongani szokott, most már nem igen jelent meg ott. Az elegáns női közönség helyett a nagyrészt gazdag tepliczi zsidóság lepte el a tért. A zsidó nők azon privilégiuma, mely öszhangtalan tarka ruhák hordásában áll, itt is láthatólag érvényesült. Vannak csodaszép zsidó leányok, de elegánst látni közöttük, bár ruhájuk gazdag szövete a legelső divatkereskedésből kerül ki, és ékszereik értéke ezreket haladjon meg, a teljes lehetetlen. Teplicz főként a sebesült katonák fürdőhelye; a harczosok itt keresnek gyógyulást vagy enyhületet. Itt alkalom van emlékezni a sok, fájdalmas sebre, melyet a háború okoz. Ha a Rákóczy-induló fölébreszti a huszárok szivében a harczvágy lángját, elég egy tekintetet vetnie azon halvány, szenvedő emberekre, kik többnyire tavaszkorukban, mankóra támaszkodva, akaratlanul is békés hangulatot keltenek a kedélyben. Sajátságos dolog az a háború; egyfelől elragadó jeleneteket, másfelől nagyon szomorú vonásokat nyújt. A porosz és osztrák sebesült tisztek, kik ez időben a tepliczi fürdőben kerestek gyógyulást, külön csoportokban állanak és egymáshoz soha sem közelegnek. Vannak, kik e sebeket az 1864- ki csatamezőn, midőn a közös ellenség ellen, látszólag közös czélért egymás mellett harczolva kaptak, s most mégsem csatolja őket egymáshoz semminemű pajtás érzelem. A mély szakadás, mely Ausztria és Poroszország között keletkezett, kicsiben itt is észrevehető. Teresienstadt is élénk képét adja a háborús világnak; néhány héttel ezelőtt a széles árkolaton, tisztek felügyelete alatt ezer még ezer rész cseh napszámos dolgozott. Kevéssel ezelőtt Teresienstadt még csak oly erősség volt, mely a hadi műszerek haladásával szemközt igen gyöngének mutatkozott, mert semmi külső erődítménnyel nem dicsekedhetett. Az uj munkálatok következtében jelentékeny erősség lett belőle. Teresienstadt a vaspályától negyedórányira fekszik és pedig nagy síkság közepén. A vár, mely Csehországban Josephstadttal együtt legerősebb, József császár által a poroszok ellenében építtetett. Anyjának Mária Theréziának nevére nevezték el. Eddigelő még soha sem volt ostrom alá vetve. Ha az ember felé közeledik, soha sem hinné, hogy e várnak oly nagy jelentősége van, mert erődítményei oly mélyen feküsznek, hogy alig láthatók. Ereje mindazáltal tagadhatlanul nagy, legalább osztrák tisztek állítása szerint. Azonban a leitmericzi hegyek nem feküsznek tőle nagyobb távolságra, mint Alsensund Sonderburgtól, honnan 1864-ben a porosz vontcsövű ágyukkal nagy biztonsággal és sikerrel lövöldöztek. A város maga egészen úton és szabályszerűen van építve; kicsiny terjedelmű, jelentéktelen s többnyire katonai épületekből áll. Csak néhány polgárház van benne, azok is általában a helyőrség pénzéből élnek. Ki nem kényszerül reá, egy óráig sem tud e sivár, unalmas városban időzni. Egy várra nézve egyébiránt ostrom idején nagy előny, ha minél kevesebb benne a polgárság, s a kormányzónak katonai szempontoknál egyébre nem kell ügyelnie. Nagy, népes kereskedelmi városok többé nem alkalmasak váraknak, mert ezeket lehetetlen sokáig oltalmazni. Először is népességük nagyobb, semhogy kellő időre elláthassák magukat élelmiszerrel; másodszor a bombázás által sok millió érték van kitéve végveszélynek, és harmadszor minden kormányzó félhet, hogy az éhező, nagyszámú alsó osztály föllázad, s a külső mellett belső ellenséggel is kell küzdenie. Ily kellemetlenségnek Teresienstadt nincs kitéve. Ezenfelül a vár helyzeténél fogva is nagyon fontos, mert egyrészről az Elbére támaszkodik, másrészről a Szászországból támadható betörés ellen Prágát fedezi. Meglátszik rajta, hogy 50 év óta nyugodott. Több sétány széles lombozatú, vén fáját a kapuk elől a főtérre vitték, s néhány száz lépésnyire az utolsó külmunkálattól, magas kőfallal körülvett csöndes temető feküdt. Most már nem fogják kímérni a halottak nyugalmát! A hadgyakorlat folyt éjjel nappal. A lakosok egy része pedig künn a szabadban szakadozott nyergek és tüzérszerszámok igazgatásával volt elfoglalva. Az egyetlen tűrhető s meglehetős kicsiny szállodában nagy élénkség vala; minden nemű és rangú tisztek jártak benne le és föl. Természetesen nagy az izgatottság, a várakozás. Harczias hangulat töltött el minden embert. Maga Leitmericz, mely tőle egy negyedórányira fekszik, s mely oly barátságosan nyúlik el az Elbe partjain, — most már e vár védelmi körébe vonatott. E város nagyobb, élénkebb is, mint Teresienstadt, magas dombon fekszik, mögötte az Elbe szokatlan szélességben zuhog el. Régente élénk forgalom, kiváltképen nagy hajózás központja volt e hely. Most azonban miden kereskedés szünetel. Benn a városban, valamint környékén is meglehetős tiszta német nép lakik, csak itt ott akad egy-egy cseh közöttük. Leitmericz környékén több halmot árkoltak el, és az Elbe egyik kis szigetét egy nemévé a hídfőnek alakították. Valóságos kár azokért a szép vén fákért, melyek e miatt a fejszék csapásai alatt hullottak le. Beláthatóan hosszú sorba nyomultak ide a liszttel, pálinkával, kenyérrel és borral, s minden egyéb élelmiszerrel terhelt szekerek. A vár főterén a magyar pusztákról hajtott nagy, hosszúszarvú ökrök százával keresgélték az itt-ott mutatkozó gyepet; a kis terjedelmű hely nagy részt kaszárnyákból, s más katonai épületekből álló utczáin folyvást sürgött-forgott a tarka- vegyületü katonaság. A negyedik hadcsapatból, hét ujoncz cseh zászlóalj képezi Teresienstadt helyőrségét, míg a többiek a nagy működő hadtesttel egyesültek. A cseh vaspályákon éjjel-nappal robogtak és robognak az emberek végtelen hosszú csapatban a gőz repülő szárnyain. Alig foghatja fel az ember, hogy tudtak régen, mikor még a gőzkocsik s a telegráfok hatalmas segédeszköze hiányzott, egy-egy nagy hadcsapatot concentrálni! Akkor lassan haladtak, s beszállásolással terhelték a lakosokat, amellett maguk a katonák roppant fáradalmat állottak ki. Milánóból Bécsen keresztül Pestre jönni, hajdan több hónap telt belé; most a behívott cseh vadászok három nap alatt Veronában vannak. Vajon rövidebb időt igényel-e most a háború? Valószínűleg se valószínűség mellett szól az 1859-ki háború, midőn néhány hét alatt négy nagy csatát vívtak. Igaz azonban, hogy az északamerikai polgárháború, bár ott a vaspálya s a gőzerő sokkal fejlettebb, mint nálunk, négy hosszú évig tartott. A lefolyt első csehországi hadjárat gyorsasága azonban minden várakozást felülmúlt. (Vége követk.) A Tisza vidéke és csatornáztatása. A Tisza vidéke Zahara jellemeit kezdi felölteni. Kopasz föld, sivatag homok, hetek óta égő rétek, toronymagasságra emelkedő porörvények, forgószelek, aztán egy zivatar, mely a nap fényét elveszi, tányérját elvörösíti, de esőt nem hoz, csak száraz homokot. Most ez fővonása a „délibábos" Tisza mellékének. (Egy ily zivatar részletesen leíratott a .,Hon" 160. számában, Biharból, hol jul. 5-kén esőt is hozott, de Szabolcsban nem.) Ugy csalogatja a délibáb füstje a szemet, hogy azt hinnők: a Tisza kiáradt, kiöntött, hogy a falvak, városok, erdők és üres keresztek vízben úsznak. De hiányzanak a folyó s réti vizek milliárdnyi lakosai, a tollas szárnyasok, a vadkacsák, ludak, szárcsák, bibiczek, gólyák stb. stb., és tollatlan szárnyasok, t. i. a halak, melyekben a Tisza és melléke tavai Európában, az öreg Euróában a magyar sikföld uj területén, leginkább ővelkedtek ezelőtt. Hiányzanak a jég és viz népei itt, mig mindinkább bővelkednek Nyugat Európa folyamaiban, mert: Magyarország az idők viharos járása alatt megöregedett, míg Európa nyugati része egy jobb sors közrehatása következtében mindinkább megifjodott. És mégsem panaszkodik a magyar ember. Ki tudna ennyi bajon segíteni? mondja — s igaza van: ha a béci kincstár összes értéke nem több, mint egy-egy tavaszi esőé, és — az eső egész tavaszon át elmaradt, sőt elmaradt már évek óta, annyira, hogy az egykor népes tavak fenekén ásóval, 2—3 ölnyi mélyben sem lelünk vizet . . . ki Birja felszámitni a haza veszteségét? ki bírná fedezni a nép szükségeit." kivált épen azon kincstárból, mely hasonló szárazságban s létveszélyben sinlődik! Pedig mind ez egész máskép állana, ha a kis ember az ő gyarlóságának érzetében és a viharos idők előérzetében felfogta s szétvezette volna a Tisza mellékfolyóit s vidéke tavait: Naménytól Gyomáig (mint az a „Hon" hasábjain több izben előadatott), melynek már terve is elfogadtatott, csak a terv kivitele hiányzik. Ki Szabolcs-, Bihar-, Szatmármegyét csak Görög térképéből ismerné s fel akarná keresni p. o. Szabolcsmegyét hasztalan járná be ennek síkjait, nem ismerne reá. Pedig Görög térképe jó