Vasárnapi Ujság – 1866
1866-07-01 / 26. szám - Székely Bertalan 26. szám / Arczképek, Hazaiak - Székely Bertalan (arczkép) 309. oldal / Élet- és jellemrajzok - Ágnes asszony. Székely B. 26. szám / Népviseletek; genreképek - Livingstone afrikai utazásából: III. Hopo-vadászat 26. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak
Előfizetési föltételek 1866-dik évre: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — tsapán Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. äj."" Hirdetési dijak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1866. január 1-től kezdve: Egy, négyszer halálozott petit sor ára, vagy annak helye egyszeri igtatásnál lokrba, háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában : Haasenstein és Vogler. — M.Frankfurtban: Jaeger könyvkereskedése; Bécsben: Oppelik Alajos. — Bélyek-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. Most, midőn egy részről a politikai viták szünete beállott, más részről a harcztér ágyúi dörögnek hazánk határai közelében, talán épen alkalmas időpontot választottunk, hogy olvasóinknak a nagy események által igénybe vett figyelmét a legszelídebb, legkevésbbé zajos művészet érdekeire irányozzuk. A magyar festőművészet egyik legtehetségesebb s legnagyobb reményekre jogosító, hivatott fiával kell olvasóinkat közelebbről megismertetnünk. Egy régi óhajtásunk teljesül s a hazai művészet irányában egy régi tartozásunkat rójuk le ez által. Székely Bertalan született 1835-ben Kolozsvárit, hol atyja azon időben kormányzósági tisztviselő volt. Első képeztetését ugyanott nyerte a református kollégiumban, melyet gyakori betegeskedés miatt többszöri megszakítással 1848-ig látogatott. Gyermekéveinek nagy részét a szobában volt kénytelen tölteni s a házon kivüli zajosabb mulatságokat nála már 5 éves korában pótolni kezdé a fehér papír és rajzon. Feltűnő rajzolási ügyessége tovább fejlesztésében Simó kolozsvári rajztanító buzgólkodott. E gyakorlatok egyelőre komolyabb czél nélkül folytak. Atyja kenyértudományra, a technikus szakok valamelyikére szánta fiát, s ez okból 1850-nek vége felé Bécsbe küldte a polytechnikumra. Itt a mathematikai tudományokra fektettetvén a fösuly, a serdülő ifjú veleszületett erélylyel és alaposságra törekvő buzgalommal látott annak tanulmányozásához, azonban a kedélye mélyében szendergő művész lassankint háborogni kezdett a merev formulák ellen. Számot vetett magával s eltökélé, letérni az irányról, melylyel kibékülni nem tud, s becserélni azt a művészi pályával, melynek töviseivel bátrabban szembeszállt, mert biztató erővel ide vonzotta őt a mind élénkebben nyilvánuló hajlam s a hivatottság érzete. Székely otthagyta a polytechnikum ter- Székely Bertalan, meit, és látogatni kezdé a bécsi művészakadémiát, mely lépését azonban jó darab ideig titokban tartaná vele az apai tekintély iránti tisztelet. Az ifjúra nézve kedvezőtlen időben történt e változás, mert közvetlenül a forradalom után a bécsi művészakadémia is csakúgy, mint sok más közintézet, jelentékenyen érezte a megzilált közviszonyok súlyát. Szervezetlenül tengő életét és működését a sok rendetlen szünidő, s a tanrend bizonytalansága jellemezték. Bécsnek különben sem volt, valamint most sincs az a művészi légköre, melyben a kezdő művész, igazi czéljai, és az eszközök megválasztásában magát gyorsan tájékozni képes volna. Három csoportozatra, azt lehetne mondani pártra oszlott akkor a bécsi művészkör, melyek kölcsönösen megvetve és gyűlölve egymást, a fiatal kezdőt is, ahelyett, hogy a magasztos hivatás tudalmát megerősítették volna lelkében, a pártküzdelem kíméletlen súrlódásaiba ragadták. Führich, Rahl és Waldmüller álltak e csoportozatok élén. A vita hevében, az elfogultság rendes hibáiban osztozkodott valamennyi, egymás érdemeinek vak tagadásában egyetértett mindhárma, s ez okból a velük való érintkezés nem kedvezhetett a fiatal kezdő haladásának. Székely kezdetben Führich, utóbb Rahl tanácsaival élt. Ily benső mozgalmak, de folytonos munkálkodás és a művészet technikai szakának fáradhatlan szorgalommal űzött gyakorlása közben két évet töltött Bécsben, s 1852. betegen tért haza Erdélybe, hol az egész évet sürü lázrohamoktól gyötörtetve, tétlenül és haszon nélkül szenvedte át. Kigyógyulván, a legközelebbi két esztendő alatt ismét Bécsben folytatá megszakadt tanulmányait. Oldatlan tanulási szomj, s kifejlett önálló gondolkodásmódja most már azon ösvényre tereli munkásságát, melyen az öntudatos haladás biztos sikerrel találkozott. Az akadémiai tanmódszer időt fecsérlő lassúságától eltérőleg, a régi nagy mesterek kézi rajzait másolgató nagy kitartással Albrecht főherczeg jeles metszvény- és kézrajz-gyüjteményében. E mellett szorgalmasan látogatta az akadémia gazdag könyvtárát, honnan szakmája elméleti tanait merítette, s alapját vetette meg azon átalános miveltségnek, mely nála fényes tehetséggel párosulva, az eddig kivivott és még ezentúl kivivandó siker lényeges kutforrásának tekintendő. Családjának megváltozott külső helyzete 1855-ben visszaszokta Erdélybe, s itt Enyeden ismét forrólázba esett, mely utólag egy évet rabolt el életéből. Felüdülése után Brassóba ment egyik nagybátyjához, hol mintegy elzárva a világ befolyásától, erős lelkének saját segélyforrásaira volt egyedül utalva, mindamellett lelki erélye itt is SZÉKELY BERTALAN.