Vasárnapi Ujság – 1867
1867-08-04 / 31. szám - Landerer János Mihály 31. szám / Arczképek, Hazaiak - A Landerer nyomdász-család (2 arczképpel) Szabó József 381. oldal / Élet- és jellemrajzok - Kis-ázsiai török ház 31. szám / Épitészet; emlékművek; régiségek, Külföldiek - Hadzsi Bilal tatár zarándok 31. szám / Népviseletek; genreképek, Külföldiek - Likava vára (Liptó). Keleti G. 31. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - Rózsahegy város (Liptó). Keleti G. 31. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - Egy csepp jó és kövér tej 31. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság - Egy csepp rosz és vizes tej 31. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság - Ürüvelőből készitett mesterséges tej 31. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság
31-ik szám Pest, augusztus 4-én 1867 Előfizetési föltételek: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. I T Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. BÍT* Hirdetési dijak: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy, négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 10 krba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Opprick Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Haasenstein és Vogler, Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-dij külön minden igtatás után 30 ujkr. Az első, Corvin Mátyás által 1473-ban alapitott, budai könyvnyomda elenyészte után 225 év, és Buda várának visszavétele óta, mely 145 évig nyögött török járom alatt, 39 év telt el, mig e hasznos, a tudományt, szépművészetet, irodalmat, népnevelést, gazdaságot, ipart és kereskedést egyaránt emelő művészet-ágat 1724-ben Landerer János Budán ismét meghonosította. Pesten csak 34 évvel később állíttatott föl az első nyomda. Ez időben összesen tizenegy nyomda működött Magyar- és Erdélyországban, úgymint: Brassóban, Kolozsvári, Debreczenben, Szebenben, Nagyszombatban, Kassán, Pozsonyban, Lőcsén, Sopronban, a csiki zárdában, és Zágrábban; mi azonban nem lesz oly meglepő, ha a történet könyvébe csak egy pillantást vetünk is, hol látni fogjuk a haladás, művelődés és szaporodásunk roppant kárára, az akkor folytonosan dúlóromboló török háborút, mely Ázsia vad csordáival a magyar nemzetet majdnem a sír széléig vitte ; látni fogjuk a számos vallási villongásokat, midőn magyar magyar ellen fogott fegyvert, nem elégelvén meg az előbbi század vérzivatarait, midőn a nemzet a kérlelhetlen sors által ugy is már megtizedeltetett! Különösen Budát illetőleg Safferner, jézus-társasági pap, Lessle gróf kisérője, kit I. Leopold a budai vár állapotának megvizsgálására küldött, 1666-dik évi márcziusban szomorúan írja le : „az utczák rondaságát, a házak elhanyagolt állapotát, hogy a betörött ablakok sehol sem pótoltattak uj üveggel, hanem vagy papirral beragasztvák, vagy szalmával betömték. Mert a törökök semmit sem törődve a külső csinnal, beérik, ha a ló és ember födél alá jut, azért a házak fölső osztályait örömest átengedik görényes patkányoknak, ők pedig meghúzzák magukat az alsó szobákban, vagyis inkább a füstvermekben. Sok ház fedele hiányzott, soknak felső emelete is düledék volt, egyet sem lehetett látni kijavított vagy megújított állapotban." A Landerer nyomdász-család. (Adalékok a nyomdászat történetéhez Magyarországon.) Sőt még 1717-ben is csak romhalom volt Buda, mint ezt Lady Wortley, Countess of Mar, a követ neje, úti jegyzékeiben körülményesen leirja: „Buda egykoron székhelye volt a magyar királyoknak, — mondja többi közt— kiknek palotája a kor leggyönyörűbb épületei közé tartozott, de most egészen le van rombolva, a város egy része sem lévén az utolsó ostrom óta helyreállítva, kivéve a bástyákat s a kastélyt, melyben Ragul a hadi kormányzó lakott stb." A mondottakból látható, mily elhanyagolt állapotban lehetett még akkor Buda városa, midőn Landerer János e nyomda működését megkezdette; a város lakosság nélkül, Pest néhány házikóit és viskóit alig lehete számba venni. Landerer három évnél tovább nem is birta nyomdáját föntartani, és 1727-ben kénytelen volt a vagyonosabb Nottenstein Györgynek átengedni, ki azt 1739-ig kezelte, mely évben meghalálozván, özvegye Nottenstein Veronika 1750-ig folytatta az üzletet. Halála után az alapító egyik utódának Landerer Lipót Ferencznek sikerült, e nyomdát ismét visszaszerezni, egyszersmind maga és családja részére Mária Terézia királynétól a szabadalmat reá kinyerni. 1764-ben azonban tizennégy évi működés után meghatálozván, 1765-ben örökösei folytatták az üzletet és csak 1766-ban vette át hasonnevű fia Landerer Lipót Ferencz és 1771-dik évig kezelte. Halála után ismét ennek örökösei vették át és 1779-ig egy ügyvivő által igazgatták. Ez évben azonban az akkor már nagykorúságot elért Landerer Katalin birtokába jutott, ki 1782. és 1783-ban a pesti Royer-féle nyomdát is kibérelte, hol részint „Royer betűivel," részint „Landerer Katalin" impressumot használt. Mind e nyomdáknál, a megrendelt munkákon kivül, legjövedelmezőbb forrás volt a naptár-nyomtatás, miután azon csíziókkal, jóslatokkal, csillagászati babonaságokkal telve voltak, melyek azonkívül különnyomatban is árultattak, valamint német népdalok, rabló és gyilkossági történetek, rendkívüli rosz fametszvényekkel diszitett álmoskönyvek , melyeket még az olvasni nem tudók is szívesen vettek, ezen kivül különféle litániák, imádságok stb. és nem volt vásár, nem volt búcsú, hol legalább 12 —15, a fönntebbeket legnagyobb mérvben terjesztő ponyvairodalmi könyvkereskedő meg ne jelent volna. Hogy pedig a közönség azt vélje, hogy ujat vesz (ámbár ezek számtalanszor utánnyomattak) oda tették a már bevett szokás szerint: „Gedruckt in diesem Jahre" (nyomtatódott ebben az esztendőben) impressumot. Landerer Katalin nyomdáját huzamosb idő óta, unokaöccse, Landerer Mihály, mint ügyvivő kezelte. E fiatal férfiú azonban a Martinovics-féle összeesküvés némely tagjaival, különösen Laczkovics Jánossal megismerkedvén, ki a „polgár és ember" Czimü franczia kátét leforditá és némely bővítések. LANDERER JÁNOS MIHÁLY. (1725-1795.)