Vasárnapi Ujság – 1867
1867-10-20 / 42. szám - Gr. Eszterházy Kálmán 42. szám / Arczképek, Hazaiak - Gr. Eszterházy Kálmán (arczkép) 513. oldal / Élet- és jellemrajzok - Kukoricza-csősz. Greguss J. 42. szám / Népviseletek; genreképek, Hazaiak - Spanyolországi képek: 5. Tánczoló czigány leány 42. szám / Népviseletek; genreképek, Külföldiek - Vándor lemmingek 42. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság
Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre ft ft. Csupán Vasárnapi Újság : Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. ft." Hirdetési díjak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy, négyszer hasálozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 10 krba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Hausenstein és Voeler, Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-dij külön minden igtatás után 30 ujkr. Kolozsmegye fiatal uj főispánja, kinek arczvonásait mutatjuk be olvasóinknak, egyik kitűnő tagja a fiatalabb nemzedéknek közéletünk terén. S ha szivesen tekintünk azoknak tiszteletgerjesztő arczára, kik érdemekből fontak egy hosszú életen át koszorút halántékaikra, jól esik néha azokon is szemlét tartanunk, kik pályájok első szaka által feljogositottak, hogy még sokkal többet várjunk jövőjöktöl s kik biztos zálogául szolgálnak azon alapos reménynek, hogy hazánk ezután sem lesz hűt és jeles fiak hijjában. Gr. Eszterházy Kálmán Dobokamegyében Nagy-Iklódon született, 1830. junius 7-kén. Atyja Eszterházy Dénes, anyja gr. Haller Czeczilia. Az Eszterházy-család cserneki törzsének egyik ága a mult században származott be Erdélybe, házasság által; s ez ág, melynek több tagja viselt közszolgálatokat időnkint, melynek öt tagja vett az 1848-ki eseményekben is részt, ez ág az, melyhez Kálmán is tartozik. Iskolai tanulmányait 1839-ben kezdette a kolozsvári kath. gymnasiumban s végezte az ottani lyceumban, 1848-ban. Tanulói pályája két utolsó évében élén állt az ifjúság ama szabadelvű s nemzeties mozgalmainak , melyek főczélja volt a magyar nyelv rendes tannyelvvé eszközlését vivni ki az ott még akkor is uralkodó latin helyett; a mellett a lyceum könyvtárát megnyitni az ifjúságnak, s ifjúsági olvasó- és önképző-kör alapitása által emelni az iskolai művelődést, nem tartván erre elegendőnek a tanórákon nyert oktatást. De mind e nemes törekvések csak 1848-ban jutottak teljes sikerre, midőn a márcziusi napok elragadó árja az előbbi mozgalmak által már organizálva találta a lyceumi fiatalságot, s igy, testületi részvéte, vezetőivel, az akkori tüntetésekben minden rakonczátlanságtól is megóvta. Az országgyűlés megnyíltával királyi táblai gyakornoknak esküdt föl. A tanév, Gróf Eszterházy Kálmán, a közbejött események miatt a szokottnál korábban záratván be, midőn egyszersmind tanulói pályáját is befejezte, az események Pestre vonzották a lelkes és tettvágytól sarkalt ifjút. Csakhamar megkezdettek a toborzások az alakuló honvéd-zászlóaljakba. Kétségkívül az első beállók közt lett volna, ha meg nem hallja, hogy Erdélyben is fognak hadsereget szervezni. Mihelyt erre vonatkozólag gr. Mikes Kelemen és gr. Bethlen Gergely fölhivását olvasta, azonnal haza sietett, s Kolozsvártt, a toborzás főhelyén, mint saját költségén fölszerelt önkéntes, beállott közvitéznek, a szervezni kezdett lovasosztály első századába. Az őszi hadjáratban mint szakaszparancsnok altiszt vett részt, s midőn Bem átvette a vezérletet, általa tisztté neveztetett ki. A gálfalvi csatát követő napiparancsban dicsérettel lőt kiemelve, „a csata előtti éjjel a jobb szárnyon az ellenség előtt és közelében eszélyes vezényleteért." Január 21-kén, a szebeni csatában, ágyufedezeten volt a balszárnyon, s itt egy ellenséges kirohanás alkalmával, midőn azt föltartóztatni személye hősies koczkáztatásával igyekezett, jobb karját egy ágyúgolyó elsodorta. De oly kevéssé veszté el lélekjelenlétét, hogy csapata vezényletét átadván káplárjának, súlyos sebe daczára maga lovagolt a vezérlő őrnagyhoz, gr. Bethlen Gergelyhez s jelenté neki, hogy sebesülése miatt másnak volt kénytelen átadni a vezényletet. A vitéz őrnagy (később ezredes) nem ok nélkül emlegette ez epizódot külföldön is több izben, mint a hadosztályát átlengő katonás kötelességérzet szép példáját. Mint sebesült, Maros-Vásárhelyt feküdt, hol átalános részvétben részesült, míg karja amputáltatott. Innen, mint a hadi szolgálatra képtelen, beküldé lemondását, de az nem fogadtatott el, sőt előléptetést harmadosztályú érdemjelt nyert. A magyar hadjárat bevégezte után ő is sorozás alá esett mint honvédtiszt; de csonka karja megmentette, s mint képtelent a szolgálatra, nem sorozták be. A forradalmat követett szomorú korszak alatt visszavonulva, gazdaságával foglalkozott, a társadalmi anyagi téren megragadva minden alkalmat, szolgálhatni hazája és nemzete ügyének. Tudományok iránti szeretete, különösen a természettudományok s kivált a geologia tanulmányozása felé vonta, előmozdítani óhajtván hazájának, Erdélynek, e tekintetben is megismertetését. E szakba vágó s egyéb irodalmi dolgozatai többnyire neve nélkül jelentek meg; az erdélyi muzeumegylet körében a mondott czélra évenkénti kirándulások rendezése által is hatott ez irányban. 1861-ben, az újraébredés korszakában, részt vett a károlyfehérvári értekezlet^^*^ GRÓF ESZTERHÁZY KÁLMÁN. fí •: ;>