Vasárnapi Ujság – 1868
1868-10-18 / 42. szám - Házasodhatnám. Édes Vincze 498. oldal / Elbeszélések; genreképek - Darmay Viktor: Köd borult 498. oldal / Költemények - Fejes István: A patak mellett 498. oldal / Költemények
azon év tavaszán visszatért Spanyolországba. Eljárását a senatusban három napon át folytatott beszéddel igazolta, s tettét a cortes (törvényhozó testület) és kormány jóváhagyák. A Rómából sugalmazott kamarilla eközben hatalmasabban üté fel fejét az udvarnál és az országban veszélyes elégedetlenséget szült. A katonaság is nyíltan zúgolódott s Prim is részt vévén 1864-ben a pártütésben, Oviedóba száműzetett. Ő azonban nem maradt meg belebbezési helyén, hanem külföldre távozott, honnan 1865.június 10 -én, a királynő különös meghagyásából, újból visszatért Madridba. Ugyanez év október 29-én a progressisták gyűlésén elnökölt, kik nyíltan a minisztérium ellenségeiül vallák magukat és buzdításukra Prim jelt adott a forradalom kitörésére. Több ezred melléje állt és Barcellona is fölkelt mellette, de Zabala kormánypárti tábornok megverte és futni kényszerítette. Prim ekkor ötven egynehány tiszt és vagy 700 közkatona kíséretében Portugalliába, s innen kiutasittatván, Angliába menekült. E számkivetésében veté meg alapját ama rendkívüli népszerűségnek, melyre őt nemzete méltatja. A vele menekült katonák ugyanis országról országra üldöztetve, éhen vesztek volna, ha Prim őket nem segíti saját jövedelmeiből, melyeket a nejével kapott ezüstbányákból húzott. Nyájassága s megnyerő bánásmódja még inkább, mint jótékonysága, megszerzék neki katonái s átalában honfitársai ragaszkodását. S midőn 1867 ben rövid időre hazájába visszatért, bár az általa kezdett forradalom sikerre akkor nem vezetett, s ismét bujdosnia kelle, már sokkal népszerűbb volt a spanyolok közt, mint a katonai forradalmak vezérei a népnél rendesen lenni szoktak. Bármennyiszer változtatta is politikai pártállását, de az ultramontán és jezsuita udvari párttal soha sem szövetkezett s e körülmény fő szerepet biztosított neki a mostani forradalomban, melyben minden párt épen ez egy ellen egyesült. Legújabb szereplését a közelebbi hetek hírlapi tudósításaiból ismerik olvasóink. Tehetsége s rendkívüli erélye, katonai, politikai és szónoki képessége, a spanyol átalakulás további küzdelmeiben nagy szerepet és befolyást biztosítanak számára. Hogy tetteit nem egyedül önzés vezeti, arra látszik mutatni az is, hogy az ő személyes vágyainak talán nagyobb tért nyitó köztársasági intézmény helyett, az alkotmányos monarchiát igyekszik nemzetével megkedveltetni. Komáromi Iván: A patak mellett. Cseregj, cseregj te kis patak, Cseregj, cseregj a völgyön át; Fodros habod hűs partjain Zöldell a fű, nyit a virág. Cseregj, cseregj! — s ki itt ülök Fölötted, tépve, véresen . Taníts meg engem, oh! taníts könyezni, sírni csöndesen. Izzó napok, forró napok Fölégeték reményimet, S szívem mélységes mélybe Fojták le minden könyemet . . . A mélyből jösz te is, talán — Mint szivem — érez sziklák alól? Tanits meg oh! hogy törted át, Mi nem törik s meg nem hajol? Fölöttem a lég mily üde! Mi zöld e pázsit idelenn! Most érzem csak, itt érzem ah! Mi zord a lét — reménytelen. •Igo Cseregj, cseregj te kis patak, S tanits egy könyet ejteni, Egy könyet, mert ki sírni tud, Csak az tud od! reményleni! Fejes István: Köd borult, Köd borult az őszi tájra, Búsan hallgat a madárka, S mely ott virul messze, távol, Álmodik egy szebb hazáról. Almaiban már amott száll, Tengeren túl, délpartoknál; Hol új tavasz lombja várja, Uj pataknak csörge árja. Új szerelem, új boldogság, Fiajnal keltén üde rózsák ; Uj reménynek édes álma, Édes álom dallá válva. S annyi más, meg annyi szebb még Mult tavaszról boldog emlék . . . Mi tartja, hogy még se szálljon ? Hervadó lomb — hideg tájon .... Lám a madár még se repül — Száraz ágon hallgatva ül! Azt a kicsiny fészket — vagy mi — Nem tudja csak úgy elhagyni. Darmay Viktor. Házasodhatnám. Tizennyolcztól húsz éves koromig minden pillanatban kész lettem volna nősülni. Az a pár égő szem, az a kedves mosoly, az a nyájas tekintet s gyöngéd kézszorítás elhitette szivemmel, hogy nincs több angyal a földön, csak Ida, ki ha enyém nem lesz, vége boldogságomnak, s megölöm magamat. Azonban Ida férjhez ment egy ifjúhoz, kit négy pompás, de hitelben vett lováról gazdagabbnak nézett, mint engem két lovammal, miket leendő menyasszonyom alá magam neveltem, s ki viszont Idát gazdagabbnak hitte, mint én tudtam. Fél év múlva a négyes fogatot, hintót elvitték a hitelezők, s a belviszály állandó lakást vett a háznál. Nem öltem meg magamat , de Ida azóta elsírta a szép szemek gyöngyeit. Sajnálom szegényt, öt évvel lettem korosabbá, mialatt még egy pár csalódáson estem át, s tíz évvel lettem okosabbá. Most 29 éves vagyok. Most már nem csupán szemem és szívem , hanem eszem is követeli a maga jogát. Meghallgatom az én jó öreg urambátyám tanácsát, ki szüntelen arra int, hogy ötöt ne kövessem a rideg nőtlenségben. Nagy megelégedésére kedves nagynénémnek, áhítattal hallgatom, mikor újra mondja, mit már számtalanszor ismételt, s mit még nagyatyjától tanult, hogy: hadverés, házasság Isten dolga. Mely örök igazság mellett mégis azt akarja velem elhitetni, hogy csak azzal a leánnyal leszek boldog, kit ő tanácsol, azaz: komendál. Ez a Lotti mennyire mivelt, mily olvasott, mily finom ízlésű, öltözékben, magatartásban, mily gyöngéd szívű, mily szépen beszél németül, francziául, mily pompásan zongoráz! Hát még a táncra?! Közelebb is ő volt a bál királynéja, A szép termethez s arczhoz az a mesterkéletlen leereszkedő szivélyesség hány ifjúnak nem zavarta már meg fejét. Ugyan hogy lehetsz te mégis irányában olyan fajankó ? Aztán vagyonos. Édes jó anyja, szegény barátném, mindig figyelemmel kisért téged, örült mikor hallotta, hogy iskoláidat jól végezted, s mikor látta, hogy ügyes gazda vagy. Hányszor súgta nekem, igyekszem Lottimat öcséd számára jól nevelni. Mind jó, mind szép, kedves néném , de mindazon előszámlált kitűnő tulajdonoknak mostani eszemmel nem sok hasznát látom. Ott van Nelli húgom, ő is tündöklött szépséggel, csinossággal, most felöltözni is rest; ha férje erre serkenti, kész a felelet: van is kiért? Ő is volt bál királyné, most csak töviskoronája a háznak. A hajdani nyájas, szelid angyalt, mint asszonyt egy cseléd sem állhatja örökös zsémleje miatt. Zongorája fedelén tejes fazekak állanak, s a rajta ülepült poron azoknak helyei láthatók sürü karikákban. Olvasni nem olvas, de annál többször idéz a német és franczia írókból, mit szegény férje keservesen fütyörészve hallgat. El van az is kedvetlenülve mindentől, s vagyona annyira elpusztult, hogy maholnap nem lesz fejeket hol lehajtani, hanem ha kedves nagynéném hajlékában. Azt mondja kedves nagynéném, hogy fejemet csak a regények szédítették el, ott valahol olvashattam valami ideált leírva s most azzal a mértékkel mérem a leányokat. Nem mondhatnám! Ott van Tószeginé, kell-e annál kedvesebb, okosabb nő. Tekintsen be annak házába, ott mindenütt rend és csal lakozik. Soha sem láttam oly csendes udvart, mégis a cselédek, mintha egy láthatlan erő által vezettetnének, kimért pontossággal teljesítik kötelességeiket. Bezzeg nem sarkalja a férjét szüntelen: most menjünk a bálba, majd fürdőbe, van költség reá vagy nincs, mert a kiadást a bevételhez tudja arányosítani. Nem vonja ugyan vissza magát a vidám társasköröktől, de nem is hajhássza annak örömeit. Azt mondja, kedves néném, hogy nincs ám olyan szép mint Lotti, aztán a már asszony; de hiszen leány korában is olyan volt az, mint most asszonynak. Azonban az meglehet, hogy nincs oly szép, de egészséges, ép, vidám, eleven, egy kissé pajzán is, ami igen jól áll neki. A kitűnő szépség különben is könnyen és hamar hervadó virág. Nem lenne tán a bálokban bálkirályné, de koronája ám házának s erényei, szép tulajdonai széppé teszik mindenek felett. Avagy hol kell háziasabb nőt keresnünk? S midőn jól s gondosan rendezett kertjébe bemegyen, hol a kedves illatú virágok mellett a hasznos konyhai növények sincsenek elfeledve, a királyné ő, virágai s a kert királynéja. Kedves nagynéném, az ilyen nőt nagyobb szerencsének tartom én annál , mint a kinek szép vagyona van ugyan, de annak becsét nem imeri, s azt gyarapítani sem ügyessége, sem kedve nincsen. Hanem annál több szabadságot követel épen vagyoni állásánál fogva arra, hogy kedve szerint költsön, s férjét örökös aggodalomban tartsa oly kiadások miatt, melyek vég-elszegényedésre juttatnak sok családot. Az ily beszédek után persze haragba jő az én jó nagynéném s azt mondja, vegyem el fiát Tószeginének a lányát, — pedig jól tudja, hogy csak egy fia van, s az is csak két éves Házasodnám; de ha elgondolom, hogy a leendő asszony, két szobalánnyal, szikácscsal, inassal s így ötöd magával, több terhet mint kényelmet hozhat házamhoz, — meghűl bennem az érzelem. Házasodnám, de megvallom, hogy mily nagy volt eddig ahoz a kedv, épen olya nagy most a tartózkodó félelem. Gondolkozom és gyötröm magamat, mitévő legyek? Oh háladatos pipám, jer velem, menjünk az én jó nagybátyámhoz. Űzzük el a gondot, mely homokomra ült... Bizony nagy róka az én kedves nagybátyám, mintha arczomra volna irva, miről gondolkozom, — pajkos kedvvel elömbe áll i s azt mondja : Bár megházasodjál vagy maradj nőtelen, Megbánod idővel mindkettőt szertelen. Oh bár csak Ida többre nézte volna az én lovaimat. Vagy én lettem volna akkor