Vasárnapi Ujság – 1868
1868-02-23 / 8. szám - Egy nap egy instructor életéből. Pákh Albert 86. oldal / Elbeszélések; genreképek - Benedek Aladár: Feltámadásról szól az irás 86. oldal / Költemények
részint a külföldön 1847-ben megjelent ,,Magyar szózatok"-ban vannak lenyomtatva. Batthyány Kázmér a védegyletnek s minden ezzel összekötött nemzeti iparvállalatnak, mint a gyáralapító társaság, iparműtár stb., nemcsak névszerinti elnöke, hanem mindenkor tettre s áldozatra kész legelső előmozdítója is volt; a fiumei vasútra, gyáralapitó egyletnél, az iparműtár megalapítására, egyes gyárok s gyárosok és iparosok fölsegéllésére mindenek közt legtöbbet tett; e fölött kisdedóvodát s iskolákat építtetett jószágain, könyvtárt ajándékozott a magy. akadémiának stb. Egyszóval ő hazafi lett, természeti hajlamból és kötelesség-érzetből; a mellett aristokrata maradt, a szó legjobb értelmében. A másik mező, melyen gr. Batthyány Kázmér nevét elismeréssel kell említeni, az örökváltsági ügy. Senki sem tett annyit a magyar földesurak közül ezen ügyben, mint gr. B. Kázmér saját, és bátyjának gr. Batthyány Gusztávnak birtokaiban. Gróf Apponyi Györgynek az 1844-diki országgyűlésre következett kanczellársága alatt mindinkább tágult a politikai pártok közötti szakadás az administrátori rendszer behozatala,s egyéb az ellenzék által kárhoztatott rendszabályok által. A pártok teljes ingerültségben állottak egymással szemközt, s mindegyiknek megszületett saját klubbja és programmja; az ellenzéké Pesten gr .Batthyány Lajos, a konzervativoké Budán gr. Keglevich Gábor tárnokmester elnöklete alatt : itt Kossuth , ott gróf Dessewffy Emil voltak a legmozgékonyabb s tehetségesb izgatók. Gróf B. Kázmér munkás részt vett az ellenzéki párt minden működésében, s tagja volt a párt kormányzó bizottmányának. Az 1847/8-iki országgyűlés bekövetkezvén, nagy részt vett Kossuthnak pesti követté választásában.A márcziusi napok után Batthyány Kázmér baranyai főispán s baranyamegyei és pécsi kormánybiztos lett, s ezért a parlamentben kevés részt is vett; megyéje határait őrizte a déli szlávok ellen, oly sikerrel s buzgósággal, hogy e miatt az országgyűléstől is megdicsértetett. Mint önkénytes átment Bácsba, a ráczok ellen harczolni, s jelen volt Szent-Tamás első, s keretlen ostrománál, hol Fack tábornok oldala mellett, mint nyargoncz, a fütyülve repdeső golyók között, legnagyobb hidegvérüséggel szivarozott. Midőn szept. végén a határőrvidékiek, a baranyai roszul fegyverzett önkénytesek ellent nem állhatván, csakugyan benyomultak Baranyába, B. K. a hirtelenében rögtönzött kis erővel Mohácsra vonult. Itt népfelkelést rendezvén, miután a horvát hadtestnek 6 zászlóaljból álló része 12 ágyúval Róth tábornok alatt Pécset szept. 26-án elhagyta, s Tolna felé elindult, annak utána vonuló minden hadi szerét elfogatta Perczel Antal nemzetőrs őrnagy által. Az elfogott horvátokat azonban, miután az alkotmányra feleskető, haza bocsátotta. Eszéken Jovics várparancsnok által a várban a magyar zászlót kitűzette. Ott a várőrség kivévén a Zanini ezredbeli tiszteket, magyar részre nyilatkozott Október 20-ikán maga Batthyány Kázmér kiindulván Pécsről egy felszerelt ágyuteleppel nemzetőri ruhában, a baranyai önkénytesek zászlóaljával az eszéki várba vonult, hol már magyar lobogó intett elébe. Itt mindent elkövetett a katonaság megnyerésére s a vár védelmére, és roppant nehézségekkel küzdött. Megtisztította a Dunas Dráva-partot, s lehetségessé tette a Fridrich gőzös elmenetelét becses szállítmányaival. Nemcsak a Drávapartot őrizte, hanem támadólag is lépett fel , nagyobbszerű kirohanást tett Diakovár felé. Csepinnél decz. 19-dikén jelentékeny ütközete volt, november 13-ikán pedig, Vukovár felé tett kirándulásában, Szarvasnál nyert győzelmet, elfoglalt egy ágyút s egy zászlót. Az országgyűlés nov. 20-ikán, Ágoston indítványára, B. K. érdemének, ki az ütközetben maga is részt vett, méltányló elismerése mellett, az elfoglalt zászlót s ágyút neki ajándékozá. Nov. végén Kossuth által a külügyi tárczával kináltatott meg, de ezt ekkor el nem fogadá. Eszék vára megadása után, mely időben gr. B. K. Debreczenben volt, Bács, Csongrád megyék, Pestmegye alsó része, a Kiskun-kerület, Szeged, Szabadka és Zombor városok teljhatalmú kormánybiztosává s fő katonai parancsnokává neveztetett 1849. febr. 12-én a honvédelmi bizottmány által, csaknem dictátori hatalommal. Ily minőségében Szegeden székelt, rendezte a reá bízott törvényhatóságokat, igen erélyes rendeleteket adott ki, s miután még Perczel Mór tábornok is oda rendeltetett, vele kezet fogva részt vett a szőreg-szentiványi csatában márcz. 22-én, hol saját maga vezérlett egy huszár szakaszt, megrohaná a ráczokat s egy szertár-szekeret elfogott. Következett most Bácsmegye kitisztítása, Sz.Tamás véres bevétele, Pétervárad felszabadítása, s a ráczok elleni szigorú rendszabályok, visszatorlásai az általuk elkövetett kegyetlenségeknek. Ápr. 14-ike után, midőn a függetlenség kikiáltása után Kossuth kormányzóvá lett, minisztériumába vette ár Batthyány Kázmért, és pedig ennek ellenzése daczára. Gróf B. K. jól érezte, hogy főleg a haza dúlt viszonyaiban, teljességgel nem lesz képes a fontos külügyi tárcza gondjainak megfelelni, azonban Kossuth, kinek fényes névre volt Európa ellenében szüksége, hazafiságára hivatkozott, áldozatot követelt, s Batthyány engedett. Debreczenben május elejétől kezdve, s Pesten junius folytán, és ismét Szegeden júliusban, e tárczát kezelte, mely az akkori körülmények közt, alig hozhatott tényleges eredményeket. Ideiglenesen Debreczenben a hadügyi tárcza aláírásait is ő vitte egy darabig. Az orosz beavatkozás elleni óvástételt ő írta alá, mint külügyminiszter, úgyszintén a felszólítást, hogy „a haza veszélyben van" s a keresztes háború iránti rendeletet is együtt aláírta, mint miniszter. A dolgok végbomlása idején ő ment Szegedről, Szemere Bertalannal, Görgei táborába, a muszkákkal, ha lehetséges lett volna, egyezkedni. Kossuth leköszönése után, ezzel és nejével együtt,Widdinbe menekült, s azok közt volt,kik Schumlába menet Kossuth oldala mellett lovagoltak. Kossuthtal ment Kiutahiába is, osztozva mindenütt a száműzetés bajai és keserveiben. Midőn végre sok ide-oda parlamentirozás után megszabadulhattak a belebbezéstől, Batthyány be sem várta az amerikai hajót, melynek megérkezte előtt Kossuth indulni nem akart, hanem megelőzve barátját Párisba sietett. Itt élt aztán, politikával kevésbbé foglalkozva, egész haláláig, mely kinos betegség következtében már 1854-ben elérte. Szivében halálaig keseregte azon ügyet, mely mellett annyi önfeláldozással s kitartással küzdött. Ö ezen ügynek, melyet igazságosnak s becsületesnek érzett, félmilliónyi évi jövedelmet s boldog és kényelmes életet áldozott föl, panasz nélkül. Vörösmarty, ki akkor, megtörve bár, még élt , kit Batthyány Kázmérhoz a hazafi tiszteleten kivül személyes hálaérzet is csatolta, „Az ember élete" czimü szép költeményt irta emlékére, s a mellett három szép sírverset, melyek egyike ma ez: A sírból ne nagyot, ha szerénységére lesz emlék. Egyszerű, önzetlen hazafi hamva van itt. Ám ha erénye becséhez akarjuk mérni a házat: Templomot építsünk jelleme képe körül. Feltámadásról szól az írás . .. Feltámadásról szól az írás. S az írás nem mond hazugságot! •Közéig a perez, midőn a holtak Elhagyják sötét, nehéz ágyok. Közéig a perez, már nincsen messze, Midőn a sok zár mind felpattan, S föltámadnak az élő holtak, Osztozva üdvben, kárhozatban ! Feltámadásról szól az írás! Már sűrűdnek a nehéz felhők: A villámokat ezek szülik, Melyeknek lángja mindent eltölt! — Ébred már titkon a jogérzet, Mi annyi időn feküdt halva; Ránehezült a kába vakság, De melynek immár vész hatalma! Feltámadásról szól az írás: Már látni itt-ott egy villámot, Miket elnyel a messze tenger, S mik ledöntnek majd egy világot! — Fel-felszól már a tettvágy hangja , De szétoszlik a rejtett csendbe; Ám jaj! ha majd e csend határán E hang viszhangját mind föllelte! Feltámadásról szól az írás: A dörgések is hallhatók már . . . Gyűl, gyűl a vész, mely ünnepet hoz, Midőn nem lesz több hamis oltár . . . Halk moraj . . . zúgó nyüzsgés támad . Küzdelmet sejt a népek ezre; Érzi, hogy minden porba omlik, Csak egy marad: a szabad eszme! Feltámadásról szól az írás: Borult az ég ... a jég oly tikkadt! . . . Közéig a nagy perez, — legyünk készen ! — Mely eget ráz, és földet ingat. Most teljesül, mit Krisztus jósolt! Ezért halt ő, és annyi mások. Ez lesz, ez lesz a végítélet! — Az írás nem mond hazugságot! — Benedek Aladár. Egy nap egy instructor életéből. PÁKH ALBERT-töl. (Vége.) Ötödik fejezet. Az instructor az előbbi fejezetekben említett szándékánál továbbá is állhatatosan megmarad. — Sul ur türelme kiállja a tűzpróbát. Igen! Ő rá nem ért, — mert midőn ismét szobájába lépett, akkor csörömpölt be utána három tanítványa a délutáni leczkére. Sulcur nevelési systemáit nem akarván kutatni, (minthogy azokat talán ő maga is hiában kereste volna magában,) ezen délutáni leczkéről is csak annyit említünk, hogy az idősb fiú históriát mekegett, a kisebbik szépírást mázolt, a kisleány míg ismét a vesztegülést tanulta szünet nélküli mozgások közt, s mindezeken kívül az instructor a béketűrés tanának feküdt neki. Sul urnak időszakonként előtörő mérgelődését szintén hallgatással mellőzzük, minthogy azok már mindennapiakká váltak nála, a mindennapinak elősorolása pedig csak unalmas. Tartott pedig ezen délutáni tanítás három órától kezdve ötig. Ezen ötödik óra azonban nem múlt el egészen, s a nevelő és növendékek még együtt ülének kellemes orgonasíp-csoportozatban, midőn Sul ur szobájának ajtaja egyszerre megnyílik. Az instructor történetesen épen akkor talált akkorát ásítani, hogy a belépő tensasszony a testestől-lelkestőli elpyeletés világos veszedelmének vala kitéve. És talán baj is történhetett volna, ha Sul ur hamar észre nem veszi magát, s tátongó állkapcsáit rögtön természetes állásukba vissza nem helyezi.Hogy ülsz, Idácska? — egyenesen! — melledet ne szorítsd az asztalhoz! — Gusz-