Vasárnapi Ujság – 1868
1868-01-26 / 4. szám - Szontagh Pál 4. szám / Arczképek, Hazaiak - Szontagh Pál (arczkép) 37. oldal / Élet- és jellemrajzok - Képek a hazai népéletből: 1. Disznóperzselés. Greguss J. 4. szám / Népviseletek; genreképek, Hazaiak - Egyiptomi nők sétája Kairóban 4. szám / Vegyes tárgyuak
4-ik szám Pest, január 26-án 1868 Előfizetési föltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Ujdnnások együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Ujság: Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. SV Hirdetési dijak, a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer halálozott pettt sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 10 krba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Birsben: Uppelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és lnnsenstein én Vogler. Wollzeile Nro. 9. Bélyeg-díj külön minden igtatás után 30 uj krajczár. Szontagh Pál, a képviselőházi balközép egyik kiváló tagja, Balassagyarmat kerületi képviselő, Nógrád megye Szécsény mezővárosában született 1820-ban szeptember 12-kén Atyja a gróf Forgács és herczeg Koburg-Koháry családok jogügyi igazgatója volt s élete utolsó szakában azon kitüntetésben részesült, hogy az uralkodó Koburg herczeg által tanácsosi czim s ranggal ruháztatott fel. A kis Pál otthon az atyai háznál korán kezdte tanulmányait s az első tanéveket magánnevelő vezetése mellett végezte. Nyilvános iskolába először 1832-ben ment Eperjesre, hol már a rhetorikába lépett. A következő évben Losonczra adta atyja, a poézisba, Homokay Pál vezérlete alá s itt végezte a gymnáziumot, 1834-től 39-ig már Pesten az egyetemi tanfolyamok hallgatója volt, és pedig két évig a bölcsészeti, háromig a jogi tanfolyamon. Kitűnő sikerrel végezte tanulmányait, miben ép annyi része volt szorgalmának, mint természettől nyert éles és gyors esze kitűnő tehetségeinek. Iskolai éveiben kezdődött már ismeretsége a szintén nógrádmegyei Madách Imrével, ki azonban három évvel fiatalabb, annyival utóbb is tanult s későbbi barátságuk, mely csak Madách utolsó lehelletével szakadt meg, az utóbbi megyei élet éveiben gyökerezett. Végezve a jogot, az épen összeült 1839/40-diki országgyűlésre joggyakorlatra, mint patvarista, Szabolcs érdemes követe, Bónis Sámuel mellé jött, kivel némi rokonsági kapcsolatban is állt s kinek oldala mellett a szabadelvű reform-eszmékben folytonosan erősbült. Tanulni szerető, lelkes ifjú volt s társai és az öregebbek szeretetét nagy mértékben birta. 1840 februárjában már jurátusnak esküdt föl, és pedig kiváltságos engedély mellett a kiszabott időnél korábban és ott Pozsonyban. Az országgyűlés véget érvén, további joggyakorlatra Pestre jött vissza s itt Lisovényi Lászlónál, az osztatlan Földvárynemzetség ügyvédénél jurátuskodott, hová az is vonta, mert ama messze elágazott nemzetség birtokához családja is részjoggal birt. Ez időközben, mint Nógrádmegye tiszteletbeli aljegyzője már a megyei életet is megszelitette, melyben utóbb oly tevékeny részt vett. Sréter János nógrádi alispán mellett s tőle nyerte első beavatását a megyei ügyekbe. A gyakorlat mellett azonban eddigi elméleti tanulmányaival sem elégedett meg. 1841-ben, a szent-istváni határnapkor már letette ügyvédi vizsgáját a köz-, s 1842. januárjában a váltójogból, mindkettőt kitűnő sikerrel. S most már, mint kettősen okleveles ügyvéd a megyei élet gyakorlati terére teljes készültséggel léphetett. Csakugyan még azon év májusában szolgabiróvá választatott Nógrádban, s a következő három éves restauratio is helyén hagyván, e minőségben szolgált egész 1847-ig. Műveltsége, emelkedett kézpontjai, világos feje s tiszta jelleme, a megye fiatal erői közt neki a legszebb jövők egyikét biztosították. A haladási eszmék hive lévén, megyéjével együtt, azok terjesztésén is buzgón dolgozott. Kossuth „Pesti Hirlap"-jának, mely a megyékből átalában oly kitűnő közleményeket hozott s melynek vidéki dolgozótársai sorában az ország legjobb publicistái erőit találjuk, ő volt tudósítója Nógrádból. A „Pesti Hirlap"-ot Szalay és Csengery révén át, folytatta levelezéseit, együtt szerkesztvén azokat barátjával s megyei tiszttársával Madách Imrével, ki e lap hasábjain lépett föl először, akkor már figyelmet ébresztőleg, az irodalom terére, melynek egy más ágában később annyi dicsőséggel futott. Az 1847-diki követválasztások alkalmával, egyik követre nézve, a nógrádi szabadelvűek megoszlottak. Egyik rész Kubinyi Ferenczet, másik Dessewffy Jóbot akarta. Szontagh ez utóbbi pártján volt s keresztül is vitték, de viszonyát több megyei barátjával s elvtársaival e körülmény némileg feszültté tevén, kivágyott a megyei életből s örömmel fogadta Libetbánya kis város megbízását, melyet küldő követül az országgyűlésre. Ismerjük a városi követek helyzetét, a kollektiv szavazattal, a pozsonyi országgyűléseken. A városi követ, a megyeihez képest, csak igen másodrendű szerepet viselhetett, de a tehetség e helyzetben is érvényesíthette magát. Szalay László is csak Korpona város követe volt, midőn többek közt épen a városi ügyben mondott beszéde által oly mély benyomást tön. Szontagh Pál sem maradt figyelem nélkül, s városi követ és ujoncz létére, az adóügyben megválasztott országos küldöttségnek, melynek elnöke gr. Széchenyi István SZONTAGH PÁL.