Vasárnapi Ujság – 1868
1868-11-08 / 45. szám - Izsó Miklós 45. szám / Arczképek, Hazaiak - Izsó Miklós (arczkép) 533. oldal / Élet- és jellemrajzok - Szegszárdi uj templom. Haske 45. szám / Hazai épitészet; emlékmüvek; régiségek - A spanyol forradalomból: Jelenet a közmunkaügyi miniszterium palotája előtt Madridban 45. szám / Történelmi képek - Politikus öszvérhajtsár 45. szám / Történelmi képek
Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Ujság és Politikai Ujdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. g<F~ Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. Hirdetési dijak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer hasálozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 10 krba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bresben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Hausenstein «s Vogler, Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-dij külön minden igtatás után 30 uj krajezár. A hazai képzőművészet terén a legismertebb és legnépszerűbb nevek egyike. Sűrűn találkozunk nevével a napi irodalomban, midőn egy-egy ujabb szoborművét osztatlan dicséret hangján emlegetik; még sűrűbben azonban panasz és sérelemként hangoztatva, az uralkodó közönynyel szemben, mely kiváló tehetségét kelleténél hoszszabb időközökön át parlagon heverteti. Mennyiben igazságos a dicséret s mennyiben jogosult a panasz, mely Izsó nevével már-már megszokott kapcsolatban nyilatkozik, e kérdés földerítésére szolgáljon némi adalékul a művésznek, habár csak főbb vonásaiban vázolt rövid életrajza. Izsó Miklós 1830-ban született, Borsod megye D.-Horváti nevü kis helységében. Iskoláit a sárospataki kollégiumban végzés 18 éves koráig a benne szunnyadó művészi tehetségnek csak apróbb kísérletekben adá jeleit, melyeknek híre az ifjú közelebbi ismerői szűk körén túl nem szivárgott. A pályaválasztás kételyei alól a közbejött forradalom menté föl, s mihelyt alkalma nyilt, egy önkénytes vadászzászlóalj soraiba lépett. E percztől fogva előőrsi szolgálatban és folytonos csaták alatt folyt élete. A hadjárat változó esélyeiben bő része volt; magára vette a sebek vérkeresztségét is, s a világosi gyásznap után bujdosott, mint annyi más, az ország felsőbb részeiben. Darab ideig mint uradalmi erdész-seeréd kerülte a besoroztatás keserűségét, de miután e sors uj környezetében is fenyegető, ismét menekült s ezúttal gyermekkori hajlamát követve, betért a rimaszombati magányába visszavonult Ferenczyhez, ki akkoriban egyedüli, s mint ilyen is foglalkozás nélkül tengődő szobrásza volt Magyarországnak. — Izsó itt barátságos menhelyre talált, s már most életpályául kitűzött művészeti törekvéseiben rendszeres utasítást nyert, mire leginkább volt szüksége, miután addigi kísérleteiben egyedül természeti ösztönére támaszkodhatott. Ferenczy megtanitá a mire tanithatá: a szobrászat külső közegeinek helyes alkalmazására; megtanitá a mintázás mesterségére. Tápot nyújtott az ifjú lelkének, habár maga is szárnyaszegett művész lévén, a tanítvány szellemét magasabb repülésre nem sarkalható. 1856-ban, a megkedvelt mester halála után, Izsó Pestre költözött, hol fejlettebb tehetségéhez mért megbízások hiányában egy álló esztendeig napi bérért dolgozott egy kőfaragó műhelyben. Ez alárendelt helyzetben legfájóbb érzése volt, hogy nem haladhat. Érezte, hogy művészeti látkörét tágítnia kellene, s néhány barátja áldozatkészsége módot is nyújtott neki hogy legalább Bécsig eljusson. Itt Gasser jóhírü műhelyében majd negyedfél esztendeig sikeresen működött, mivel többek között Széchenyi Istvánnak márványból faragott két mellszobra tesz tanúságot. Egyik a Széchenyi család, másik a m. akadémia tulajdona. Bécsből Münchenbe kívánkozott; az újkori Athens virágzó akadémiája kiképződés után sóvárgó lelkére hatalmas vonzerőt gyakorolt. E vágya teljesedését Izsó az akkor Bécsben tanuló magyar technikus ifjúság lelkes pártfogásának köszöni. A derék ifjak egymás között csinos összeget gyűjtöttek számára, mellyel a fiatal művész, szerény igényei mellett egy évet tölthetett Münchenben. Itt készült egyik legszebb márványszobra a „Búsuló impósz," melyet"tulajdonosa a nemzeti muzeumnak ajándékozott. pez E szobor fordulópontot kőművészi fejlődésében, mennyiben a népies tárgyaknak a plastikai megalakítását ő kisérlette meg legelőször, még pedig oly szerencsével, hogy széptani jogosultsága ez iránynak többé kérdés alá nem jöhet. E sikeresen elfoglalt új téren Izsó mindeddig vetélytárs nélkül áll. „Fonóházi jelenete," a „Részeg pór" s a magyar népéletből merített egyéb ilynemű mintázatai oly ép és üde kedély szülöttei, oly annyira magukon viselik a tősgyökeres magyarság bélyegét, hogy habozás nélkül üdvözölhetjük bennök a magyar nemzeti művészetnek e nembeli első zsengéit. Mindazáltal a kivívott siker ezúttal nem szolgálhatott ösztönül arra, hogy a művész tovább mivelje azt az irányt, melyben eredetisége s önálló tehetsége leginkább kitűnt. Nem akadt megrendelő. Márpedig anyagi segély nélkül, az élet gondjaival való folytonos küzdelem alatt a teremtő képzelet tüze is lelohad, a tehetség leggazdagabb ere is bedugul. Egy más, még lehangolóbb csalódás a Széchenyi-szoboremlék ismert ügyében érte művészünket. Pályázatra hivatván fel a hazai szobrászok, ő is egész lélekkel hozzálátott egy emlékminta készítéséhez, mely bár nem felelt teljesen meg a kívánalmaknak, de annyit bátran állíthatunk, hogy az összes ;