Vasárnapi Ujság – 1869
1869-02-14 / 7. szám - Martinovics Ignácz 7. szám / Arczképek, Hazaiak - Szentmarjay Ferencz 7. szám / Arczképek, Hazaiak - Martinovics és Szentmarjay (2 arczkép) 85. oldal / Élet- és jellemrajzok - Zborói kastély Sárosm. Greguss J. 7. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - Melbourni óriási távcső Ausztráliában 7. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság - Tervrajzok Kazinczy Ferencz fogsági naplójához (7 darab) 7. szám / Vegyes tárgyuak
Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságok ezryíitt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi l'jsatf: Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. Hirdetési dijak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer halálozott petit sor vagy annak helye egyszeri igtatásnál 10 krba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Opprick Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Slausenstein és Vogler Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-dij külön minden igtatás után 30 krajczár. Lapunkban a Martinovics-pörrel közlött történeti czikkhez illustrátióul adjuk e két arczképet. Azt hisszük, érdekes lesz olvasóink előtt ama véres dráma áldozatai közül két legfőbbnek arczvonásaival is megismerkedniük. Martinovics apát arczképe, a magyar jakobinusok vezéregyéniségének, az 1795. május 20-ai vérnap legfőbb áldozatának levágott s vértől csepegő fejét ábrázolja, egykorú rajz után. Az eredeti metszeten a kép alatt a következő aláírás áll: „Ignaz Joseph, Martinovics, gewester k. k. Rath und infulirter Abtzu Szá rvár, wurde den 20-ten May. 1195. zu Ofen, auf der General-Wiesen als das Haupt der Staatsverbrecher Enthauptet." (Martinovics Ignácz József, volt cs. k. tanácsos és szászvári infulás apát, 1795. május 20-dikán, Budán a tábor-téren, mint a felségsértők feje lefejeztetett.) Az Ítéletben, mely ellene a kir. táblán hozatott s a hétszemélyes táblán megerősittetett, következőleg van ellene a vádak tényálladéka megállapítva: „Mind a vádlott saját vallomásából, mind egyéb, a pörbe fölvett s előterjesztett okmányokból kiviláglik, hogy a vádlott, elkészítvén a lázadás támasztására czélzó iratait, 1794-diki május havában, a királyi méltóság s az ország törvényes alkotmányának felforgatására, két titkos társulatot alkotott; azok szabályait s a jeleket, melyekről a társak kölcsönösen egymásra ismernének, meghatározta; maga iránt hittel kötelezett igazgatókat nevezett, kik által veszélyes szándékait tényleg terjesztette; nekik két kátét, melyek egyike „A reformátorok," másika „A polgár és ember" czimét viseli, adott által. Azonkívül pedig, hogy az ugyanazon időben alkotott, egymással ugyan ellenkező,de a demokrat elvű forradalom biztosabb létesítésére czélzó, s belső mozgalmakat támasztani törekvő két társulatnak az országlakosok életére s javaira nézve veszélyes és Martinovics és Szentmarjay, az egész ország elpusztítására irányzó terve nyilván elárulja polgártársai ellen kegyetlenkedni törekvő szándékait: egyszersmind a gonosz czélzatok alapjává tett két istentelen káté által a felséges uralkodó házra szórt alaptalan rágalmak és sérelmes gyalázások mellett, a jelenleg szerencsésen országló fejedelmet, kitől különféle kegyelmekkel s jótéteményekkel halmoztatott, királyi trónjáról megbuktatni, a kormányzás törvényes hatalmától megfosztani, az ország rendeinek tekintélyét s magát az alkotmányt felforgatni vakmerő merénylettel igyekezett, s az országlakosokat nem kevesbbé a királyi felség, mint az ország rendei ellen felkelésre izgatta. Az előrebocsátott, s a keresetbe igtatott más sulyosbitó körülményekből kiviláglik tehát, hogy a vádlott, megvetvén az isteni s emberi törvények szentségét, a királyi felség élete s méltósága és az ország közjava ellen összeesküdött; sőt magát ezen undok összeesküvés fejévé s kolomposává tette." Azokhoz, miket másik czikkünkben Martinovicsról elmondottunk, az ugyanott említett „Majestaets-Process in Ungarn" czimü egykorú német röpirat következő jellemzését adhatjuk: „Martinovics apát nagy lelkitehetségü férfiú, a tudós nyelveken, görögön, latinon kivül, minden mivelt nemzet nyelvét kitűnő készséggel irás beszélé, olaszul, francziául, angolul, németül; sikerrel mivelte a tudományok legtöbb ágát s minden tehetséggel birt arra, hogy nagy államférfi lehessen. József és Lipót császárokkal bizodalmasan társalgott. Az utóbbi 3000 frt fizetést rendelt számára a császári pénztárból. Mindvégig megmaradt azon állítása mellett, hogy őt maga Lipót császár bízta meg ezen társaság szervezésére Magyarországon , hogy a kedélyeket a czélszerü reformokra előkészítse , a szabadabb elvek előtt az utat egyengesse, hogy a dúsgazdag és dölyfös papság az illő határok közé szoríttassák, a parasztság és polgárság terhei, melyeket egyedül visel, enyhittessenek, a politikai közigazgatás és igazságszolgáltatás javíttassanak, a förendüek aristokratiája korlátoltassék és pedig mindez: országgyűlés s ennek nyilvános tanácskozásai törvényszerű utján. S e részben Lipót császár sajátkezű leveleire és fogalmazványaira utalt, melyek — mint mondá — papírjai közt vannak, s melyeket azoknak kelle megtalálni, kik elfogatásakor Bécsben irományait lefoglalták. Társaságának czélja nem más volt, s annak eredménye egyéb nem is leendett, mint a jövős országgyűlésre a kedélyeket és elveket előkészíteni." „Midőn a halálos ítéletet kihirdették előtte, így szólt: „Ismerem a hazai törvényeket és alkotmányt; tudom, hogy felségsértő nem vagyok, szándékomért halált nem is érdemeltem. De ha azok, kik most Ferencz MARTINOVICS.