Vasárnapi Ujság – 1869

1869-02-14 / 7. szám - Martinovics Ignácz 7. szám / Arczképek, Hazaiak - Szentmarjay Ferencz 7. szám / Arczképek, Hazaiak - Martinovics és Szentmarjay (2 arczkép) 85. oldal / Élet- és jellemrajzok - Zborói kastély Sárosm. Greguss J. 7. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - Melbourni óriási távcső Ausztráliában 7. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság - Tervrajzok Kazinczy Ferencz fogsági naplójához (7 darab) 7. szám / Vegyes tárgyuak

Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságok ezryíitt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi l'jsatf: Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. Hirdetési dijak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer halálozott petit sor vagy annak helye egyszeri igtatásnál 10 krba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Kiadó­hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Opprick Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Slausenstein­ és Vogler Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-dij külön minden igtatás után 30 krajczár. Lapunkban a Martinovics-pörrel közlött történeti czikkhez illustrátióul adjuk e két arczképet. Azt his­szük, érdekes lesz olvasó­ink előtt ama véres dráma áldozatai közül két legfőbbnek arczvonásaival is megismer­kedniük. Martinovics apát arczképe, a magyar jakobinusok vezéregyéniségének, az 1795. május 20-ai vérnap legfőbb áldozatának le­vágott s vértől csepegő fejét ábrázolja, egy­korú rajz után. Az eredeti metszeten a kép alatt a következő aláírás áll: „Ignaz Joseph, Martinovics, gewester k. k. Rath und infulirter Abtzu Szá r­vár, wurde den 20-ten May. 1195. zu Ofen, auf der General-Wiesen als das Haupt der Staatsverbrecher Enthauptet." (Martinovics Ignácz József, volt cs. k. tanácsos és szászvári infu­lás apát, 1795. május 20-dikán, Budán a tábor-téren, mint a felségsértők feje lefejeztetett.) Az Ítéletben, mely ellene a kir. táblán hozatott s a hétsze­mélyes táblán megerősittetett, következőleg van ellene a vádak tényálladéka megállapítva: „Mind a vádlott saját vallo­másából, mind egyéb, a pörbe fölvett s előterjesztett okmá­nyokból kiviláglik, hogy a vád­lott, elkészítvén a lázadás tá­masztására czélzó iratait, 1794-diki május havában, a királyi méltóság s az ország törvényes alkotmányának felforgatására, két titkos társulatot alkotott; azok szabályait s a jeleket, me­lyekről a társak kölcsönösen egymásra ismernének, megha­tározta; maga iránt hittel köte­lezett igazgatókat nevezett, kik által veszélyes szándékait tény­leg terjesztette; nekik két kátét, melyek egyike „A reformáto­rok," másika „A polgár és ember" czimét viseli, adott által. Azonkívül pedig, hogy az ugyan­azon időben alkotott, egymással ugyan ellen­kező,de a demokrat elvű forradalom biztosabb létesítésére czélzó, s belső mozgalmakat tá­masztani törekvő két társulatnak az ország­lakosok életére s javaira nézve veszélyes és Martinovics és Szentmarjay, az egész ország elpusztítására irányzó terve nyilván elárulja polgártársai ellen kegyet­lenkedni törekvő szándékait: egyszersmind a gonosz czélzatok alapjává tett két istente­len káté által a felséges uralkodó házra szórt alaptalan rágalmak és sérelmes gyalázások mellett, a jelenleg szerencsésen országló fejedelmet, kitől különféle kegyelmekkel s jótéteményekkel halmoztatott, királyi trón­járól megbuktatni, a kormányzás törvényes hatalmától megfosztani, az ország rendeinek tekintélyét s magát az alkotmányt felfor­gatni vakmerő merénylettel igyekezett, s az országlakosokat nem kevesbbé a királyi fel­ség, mint az ország rendei ellen felkelésre izgatta. Az előrebocsátott, s a keresetbe igta­tott más sulyosbitó körülményekből kivilág­lik tehát, hogy a vádlott, megvetvén az isteni s emberi törvények szentségét, a királyi fel­ség élete s méltósága és az ország közjava ellen összeesküdött; sőt magát ezen undok összeesküvés fejévé s kolomposává tette." Azokhoz, miket másik czikkünkben Mar­tinovicsról elmondottunk, az ugyanott emlí­tett „Majestaets-Process in Ungarn" czimü egykorú német röpirat következő jellemzését adhatjuk: „Martinovics apát nagy lelkitehetségü férfiú, a tudós nyelveken, görögön, latinon kivül, minden mivelt nemzet nyelvét kitűnő készséggel irá­s beszélé, olaszul, francziául, angolul, németül; sikerrel mivelte a tudo­mányok legtöbb ágát s minden tehetséggel birt arra, hogy nagy államférfi lehessen. József és Lipót csá­szárokkal bizodalmasan társal­gott. Az utóbbi 3000 frt fizetést rendelt számára a császári pénz­tárból. Mindvégig megmaradt azon állítása mellett, hogy őt maga Lipót császár bízta meg ezen társaság szervezésére Ma­gyarországon , hogy a kedélye­ket a czélszerü reformokra elő­készítse , a szabadabb elvek előtt az utat egyengesse, hogy a dúsgazdag és dölyfös papság az illő határok közé szoríttas­sák, a parasztság és polgárság terhei, melyeket egyedül visel, enyhittessenek, a politikai köz­igazgatás és igazságszolgálta­tás javíttassanak, a förendüek aristokratiája korlátoltassék és pedig mindez: országgyűlés s ennek nyilvános tanácskozásai törvényszerű utján. S e részben Lipót császár sajátkezű leveleire és fogalmazványaira utalt, me­lyek — mint mondá — papírjai közt vannak, s melyeket azok­nak kelle megtalálni, kik elfo­gatásakor Bécsben irományait lefoglalták. Társaságának czélja nem más volt, s annak ered­ménye egyéb nem is leendett, mint a jövős országgyűlésre a kedélyeket és elveket előkészíteni." „Midőn a halálos ítéletet kihirdették előtte, így szólt: „Ismerem a hazai törvénye­ket és alkotmányt; tudom, hogy felségsértő nem vagyok, szándékomért halált nem is ér­demeltem. De ha azok, kik most Ferencz MARTINOVICS.

Next