Vasárnapi Ujság – 1869
1869-09-12 / 37. szám - B. Vécsey József 37. szám / Arczképek, Hazaiak - Báró Vécsey József (arczkép). –á–r 501. oldal / Élet- és jellemrajzok - Fiumei képek: A város látképe 37. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - Fiumei képek: Tersaktói vár 37. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - A köztársaság kikiáltása Cuba szigetén 37. szám / Történelmi képek
Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. gy Hirdetési dijak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer halábzott petit sor vagy annak helye egyszeri igtatásnál 10 krba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Hattgenstein és Vogler Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-dij külön minden igtatás után 30 krajczár. A magyar orvosok és természetvizsgálók fiumei nagygyűlésének szereplő egyéniségei közt, mindenekelőtt a nagygyűlés elnökét, báró Vécsey Józsefet találjuk. Ötepen a fiumei nagygyűlés elnöki székébe, a közügyek iránti ismeretes buzgóságán kivül valószinüleg azon körülmény ültelé, mert élete szebb részét tengeri utazásokban s tapasztalatok közt töltvén, legalkalmasbnak s legméltóbbnak látszék arra, hogy a magyar tengerpart kikötővárosában a természetvizsgálók gyűlésének vezetője legyen. Báró Vécsey József 1829-ben született Sárközön, Szathmár megyében. Gyermekkorában a gondos szülői szemek fölvigyázata alatt, l házi nevelésben részesült; sőt, mint főrendű családoknál még ma is, s néhány évtized előtt még nagyobb mértékben átalános szokás volt, gymnasiumi tanulmányait is egészen házilag végezte 1835-től 1842-ig,egyébiránt a legjobb sikerrel. Ez utóbbi év végén, tehát már 14 éves korában, a bécsi egyetem polgára lett, s ott két éven át a bölcsészeti tanfolyamot végezte, 1 évig pedig a jogi tanfolyamot járta; a nyilvános iskolai tanulás mellett magán uton is képezve magát, kivált a magyar jogban, melyből 1846 végén Pesten tette le nyilvános vizsgáját, s onnan egyenesen Verőcze megyébe ment, az első alispán oldala mellé, patvariára, azaz: joggyakorlatra. A közpálya előcsarnoka, melyen minden magyar ifjúnak át kelle haladnia, ha magát a nyilvános életre, a fórumra vagy a dikasztériumi szolgálatra képezte. Vécsey egyikre sem határozta még el magát a kettő közül, s utóbb is egy közbejött esemény egészen váratlan fordulatot adott életpályájának. De mig ez bekövetkezett volna, néhány lépést kelle tennie a rendes úton, melyen akkor ifjaink haladni szoktak. Megyei aljegyzővé neveztetvén ki csakhamar, e minőségben egy évet töltött Verőczemegyében, s Báró Vécsey József, annak végeztével, 1847 végén a kir. kúriánál esküdt föl juratusnak. Egészen benne volt már a polgári előmenetel rendes folyamatában, mely az ő tehetségei, szorgalma, ügyessége — s tegyük hozzá, mint akkoriban igen fontos mozzanatot, aristokratai származása s összeköttetései — mellett, neki mindenesetre szép jövendőt igért. Ekkor jött közbe azon esemény, melyre fölebb czéloztunk. Egy rokona épen keletre utazandó volt, s az ifjúban, ösztön-e vagy csak a természetes vágy: látni, tapasztalni, oly elevenen ébredt föl, hogy csakhamar elhatározá magát, itt hagyni a joggyakorlatot, s az épen megnyilt (utolsó) pozsonyi országgyűlés rendkivül érdekeseknek ígérkező élményeit, és rokonához csatlakozva, meglátni a tengert, s délt és keletet: Afrikát és Ázsiát. Utjok igen érdekes pontokat is érintett, melyek némelyikén hosszasb s annálfogva tapasztalatdúsabb is vala mulatozásuk. Ez utazás mély benyomást tett az élénk szellemű ifjú lelkére. A tenger, a távoli vidékek, a mindig új, mindig más látni és tudni méltó tárgyak emléke kitörülhetlenül tapadt lelkéhez, mindig újnak és újnak szomját költve föl benne. Haza jövet Triesztben állapodtak meg. S ő, ellenállhatlan vágyától vonatva, a tengerészi pályára határozva el magát, mint önkéntes hadapród állt be a hadi tengerészet soraiba. Azonnal tengerre kelle szállania, részt venni Velencze ostromában, mert 1848 tavasza volt. Otthon pompásan álltak a dolgok; az alkotmányos magyar kormány és a nemzet valódi mézeshetei zavartalan boldogságát élte a dynastiával. Hiszen még hónapok múlva is (augusztusban) az olaszok ellen folytatott háborújára a dynastiának, Kossuth inditványára 200,000 katonát s nem tudom hány milliót szavazott meg az országgyülés! Az ifjú tengerész tehát a legjobb hiszemmel s hazafias érzelmei minden sérelme nélkül vehetett s vett is részt Velencze ostromában, s az egész hadjáratban. Mikor pedig a haza veszélye szólitotta volna vissza, már késő volt. Nemsokára a tiszti vizsgát letevén Vécsey, tisztté neveztetett ki. A háború befejeztetvén, a szolgálat nagyobb tengeri utazások tételében állott. Vécsey valódi elemében találta magát. Első tengeri utja, mint sorhadnagyé, Lissabonba és Madeirába volt. Ezt, egész 1855-ig szakadatlan sorban követték tengeri utazásai, melyek mindenike öregbítette tapasztalásait, ugy a természeti tárgyak, mint a tengerészeti ismeretek körében, s kellemes emlékezések dús tárházát hagyta vissza lelkében. A szellem látkörét semmi sem szélesiti annyira, semmi sem emeli magasabbra, mint a nagy utazások. Tengeren a végtelenbe vesz a látkör, s az árbocz csúcsáról addig lehet látni, meddig csak a BÁRÓ VÉCSEY JÓZSEF.