Vasárnapi Ujság – 1870
1870-01-16 / 3. szám - Ollivier Emil 3. szám / Arczképek, Külföldiek - Ollivier Emil (arczkép) H. Á. 29. oldal / Élet- és jellemrajzok - A király a Cheops-gúlán 3. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek - Cheops-gúla. Fénykép után 3. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek - A Cheops-gúla átmetszete 3. szám / Vegyes tárgyuak. Térképek és tervrajzok
Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Félévre 6 ft. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. "TJH2 Hirdetési dijak: a Vasárnapi l'jsi'ig és l'olitikai Úidonságokat illetőleg: Egy négyszer hasálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszor vagy többszöri igtatásnál Csak 7 krajczárba számíttatik. — Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Haasenstein és Vogler, Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 uj krajczár. A meglepetések korát éljük minden tekintetben. Ma a tudomány lep meg valamely ujabb igazság felfedezésével, s dönt halomra egy csomó téveszmét, holnap meg a korszellem tesz meglepő hódításokat az államok és népek életében, és pedig gyakran minden erősebb rázkódások nélkül. A szabad eszmék kezdik bebizonyítani erejök ellenállhatlanságát s győzelmet aratnak fegyver nélkül is. Amit ma még lehetetlennek tartottak azok, kik a hályogot nem akarják szemeikről levenni, holnap már valósággá lesz. Az újév azzal lepett meg, hogy Francziaország ismét parlamentáris állam lett, mégpedig ez egyszer forradalom, s az uralkodó elűzése nélkül. III. Napóleon császár maradt, de a személyes uralom megbukott. Az ál-parlamentarismus hősei alatt már a múlt év tavaszán ingott a talaj, de csak részben akartak engedni, s azt hitték, hogy néhány odadobott morzsával megmentik állásukat. A szereplők ugyan változtak, de a súgók ugyanazok maradtak. Életük azonban rövid volt, s pusztulniok kellett egytől egyig. A múlt év vége felé Napoleon császár Ollivier Emil középpárti képviselőt bízta meg új minisztérium alakításával, ami neki néhány napi küzdelem után sikerült is. Még mindig szerettek volna ugyanis a régi emberek közül néhányan megmaradni, s így megmenteni a lehetőt, de utoljára is Ollivier győzött, s a had- és tengerészetügyi tárczák kivételével, mind pártjabeliekkel töltötte be a miniszteri állásokat. Ő maga az igazság- és kultuszminiszteri tárczákat választotta, s bár abban egyeztek meg, hogy tulajdonkép egyikük sem lesz a kabinet főnöke, hanem mindig a legidősebb elnököt — s ez most Rigault de Genouilly tengerészeti miniszter, — azért természetszerűleg mégis ő lesz annak lelke, miután ő alakította, s ezzel felelősséget vállalt az egész minisztériumért az uralkodóval és nemzettel szemben. Ollivier Emil 1825. július 2-án született Marseilleben. Még most is élő atyja Demosthenes kereskedő volt, de élénk részt vett a politikai mozgalmakban, s mint népszónok szerepelt a köztársasági eszmék érdekében. Egyszer meg is bukott vagyonában, de nem csüggedt el, hanem dolgozott újra s kielégítette minden hitelezőjét. Fiát Emilt a legjobb nevelésben részesítteté, s ez már 1847-ben Párisban ügyvédi oklevelet nyert. Atyját ez idő alatt Marseille a német gyülésre küldötte, s legkivált e körülménynek, s az atyja által nyert befolyásnak köszönhető, hogy a köztársasági kormány 1848-ban az alig 23 éves ifjút a Rhone-departementba vagy megyébe küldötte kormánybiztosul. Még ugyanazon évben Haute-Marne főnöke lett, de mindez állásaiban nem volt megelégedve, s már 1849. január havában visszatért Párisba s újból ügyvéd lett. A politikától tökéletesen visszavonult, mert a viszonyok változtak, s atyja, Napoleon Lajos által proscribáltatván, kivándorlott. Mint ügyvéd, csakhamar feltűnt szónoklati tehetsége s következtetéseinek szigorú logikája által. Első nagyobb szereplése volt, midőn valami Guerry asszonyt védett a pirpusi apáczák ellen, kik amannak vagyonát ragadták magukhoz. Az apáczákat a legitimista Berryer védte, de Ollivier megnyerte a pert. 1857-ben ismét a politikai térre lépett. A párisi ellenzék ez évben képviselőnek választotta a törvényhozó-testületbe. Francziaországban hat évre választják a képviselőket, s hat éven át 1863-ig, Jules Favre, Picard, Henon és Darimon képviselők, összesen öten, képezték az ellenzéket, s kezdtek rést lőni a személyes uralom bástyáin. Ez idő alatt többször szólalt fel, s különösen nagy hatást idézett elő a sajtó szabadságát korlátozó törvények ellen intézett támadásaival. A közvélemény — úgymond, — ha a lapok elnyomatnak is, utat fog törni magának, s azok, kik a közvéleményt sajtótörvények által vélik elnyomhatónak, hasonlítanak azon esztelenhez, ki kertje kapuit bezárta, hogy a madarak ki ne repülhessenek. — 1863-ban Páris egyik választókerülete újból megválasztotta, s ekkor már az ellenzék tagjainak száma 17-re szaporodott fel. Ollivier azonban kezdett már akkor a kérlelhetlen ellen-