Vasárnapi Ujság – 1872
1872-01-14 / 2. szám - Zichy Mihály 2. szám / Arczképek, Hazaiak - Zichy Mihály (arczkép) 13. oldal / Élet- és jellemrajzok - „A titok”. Zichy Mihály 2. szám / Népviseletek; genreképek, Külföldiek - Az északi sarkvidékről: Az eszkimók megérkezése Port-Foulkba 2. szám / Táj- és uti-képek, Külföldiek - Az északi sarkvidékről: Harcz a fókákkal 2. szám / Táj- és uti-képek, Külföldiek
2-ik szám Pest, januárius 14-én 1872 Előfizetési föltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok egyik: Egész évre 10 frt. — Fél évre 5 frt. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 frt. Fél évre 3 frt. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 frt. — Fél évre 2 frt. 50 kr. Hirdetési dijak: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer hasálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajezárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajezárba számittatik. — Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Haasenstein és Vogler, Vollzeile Nr. 9. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 krajczár. Zichy Mihály kitűnő festész hazánkfia, kinek arczképével s egy kisebb rajza másolatával kedveskedünk olvasóinknak, született 1827-ben Zalán, Somogymegyében. Első iskoláztatását a veszprémi piaristáknál nyeré, kik élénk kedélye és elméssége miatt igen megkedvelek, mig házi gazdája, az öreg Sámson tanár, jó hirben állott nevelő-intézetében, a ,,kis Miskát" sokáig, mint felejthetetlen kedvenczét emlegette, s egy-két hozzá került festményét, mint ereklyéket őrizgette. A család Pestre költözvén, Mihályunk tanulmányait itt folytatta, s tanárai, ismét a kegyesrendiek, nem egyszer kobozták el előadás közben befirkált papirdarabkáit, melyeken aztán vagy saját vagy egy s más tanulótársak híven talált, olykor eltorzított arczvonásaikat ismerték fel. Nem volt akkor még köteles tantárgy a rajz, s e szakmában bármi remekelése nem pótolhatta a többi „eminentiák" hiányát. Nem is sokat törődött ezzel, mert gyors fölfogása és jó emlékező tehetsége lehetővé tették neki a zárvizsgákat megelőző néhány nap vagy hét alatt utolérhetni előrehaladottabb társait. világtörténelem, aztán Schiller és Vörösmarty valának kedves olvasmányai, ez utóbbi verseiből, hazájától huszonöt évi távollét után,most is egész szakaszokat képes elszavalni. Korán meglátszott rajta, hogy nem a gyakorlati élet, hanem a fantázia embere lesz, s hogy nem a politikai élet, hanem a művészet fog tehetségeinek megfelelő tért nyitni. S mi jellemének s kora érettségének egyaránt becsületére válik, mint gyenge ifjú feltéve magában, hogy nem támaszkodva ősi vagyonkájára, családjára, összeköttetéseire, önmaga fog magának existentiát teremteni, s független állást, sőt jóllétet is biztosítani. Az első pénz, mit csinálmányáért kapott, nagyobb örömöt szerze neki, mint százszor annyi, mit véletlen Zichy M1ihály. öröklött, vagy valami sorshúzásban nyert volna. Legkedvesebb embere csakhamar az öreg Marastoni lőn, ki méltán volt mindig büszke ezen leghíresebb tanítványára. Nemcsak üres óráit szentelé a lángoló ifjú e derék mester műhelyének, hanem az attól távol töltött időt elveszettnek tekinté. Bécsbe ment,hol az egyetemre „pro forma" még eljárt ugyan, de már egész szívvel-lélekkel választott hivatásának élt. Itteni mestere az öreg Waldmüller akad. tanár volt, ki akkor éles vitát folytatott a képzőművészetek akadémiája ellen, mint a mely szerinte minden haszon nélkül nyelte el a reá költött ezreket és semmit sem birt fölmutatni emlitésre méltót. Az egész akkor divatozott oktatási rendszert, mely a régi képek szolgai lemásolásában összpontosult, lélekölőnek, butitónak állította, s a természethez visszatérést, mint amely forrásból a nagy mesterek is merítettek, hirdette egyedül üdvözítő csalhatatlan dogmaként. Az akadémikusok azon mentegetődzésére, hogy az ő iskolájukon kívül még kevesbbé teremnek jeles művészek, Waldmüller csakhamar, több magyar tanítványán kívül, elsősorban Zichy Mihállyal felelt. Tény, hogy ez ifjú művész első művei nemcsak Bécsben, de a nagy Németországban is közfigyelem tárgyai lőnek, s a tekintélyes ,,Augsburger Allgemeine" melléklapjában nem egyszer tüzetes ismertetésben, magasztalásokban részesültek. Egy hatalmas Maecenas kell vala, egy nagy nemzet, mely lángra szitja ez isteni szikrát; de hol volt az akkor nálunk ? s van- e most ?... Oda vetődik az éjszak egy különcz és pazar delnője, Ilona orosz herczegnő, a kinek megtetszik a Waldmüller methodusa, s órákat adat leányának, Michailovna Katalin nagyherczegnőnek (azóta Meklenburg-Strelitz hg. neje), majd el akarja szerződtetni az öreg zsörtölődő anti-akadémikust, ajánlván neki, hogy állítson Szt.-Pétervártt egészen a saját felfogása és elvei szerint egy új művészeti iskolát. Az öreg nem hagyja Bécset, kérik, hogy beszélje rá tehát valamelyik tanítványát, így került a sor Zichy Mihályra. Az ifjúnak tetszett e kaland, épen boszántotta is valamely képének valami pályázat alkalmával történt méltatlan mellőzése, hazájának, az egy akkori pécsi püspököt Scitovszkyt kivéve,teljes részvétlensége stb., szóval: ő fölcsapott 1847-ben, s egy Nizzán és Gleichenbergben töltött zajos saison után elment a földsarki világvárosba. Azóta soha nem hallottunk róla, s a családja körén kivül állók tán ma sem hallanának, ha oda nem vetődik, mintegy 12 év előtt, a híres franczia műítész Gautier ZICHY MIHÁLY.