Vasárnapi Ujság – 1873
1873-04-20 / 16. szám - Thierry Amadé 16. szám / Arczképek, Külföldiek - Thierry Amadé (arczkép) 185. oldal / Élet- és jellemrajzok - Részlet az al-dunasorról. (Steinház s a tőzsde-épület) 16. szám / Hazai épitészet; emlékművek; régiségek - Dervisek Bokharában 16. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek - Kairói nászünnepély 16. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek - Lófuttatás a menyasszonynyal a tatároknál 16. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek
Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Félévre 5 ft. — Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. — Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Félévre 2 ft. 50 kr. ft."" Hirdetési díjak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számíttatik.— Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsi»»»: Oppelik Alajos. Wollzeile Nr. 22. és Haasenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9. Bélyegdij, külön minden igtatás után 30 kr. A mult hónap végén napilapjaink egy rövid táviratban jelentették, hogy Thierry Amadé, a franczia tudományos akadémia tagja, a becsületrend nagykeresztese, az ország szenátora márcz. 26-kan, életének hetvenötödik évében meghalt. Az ezután hozzánk érkezett franczia lapok nagyon hidegen és röviden emlékeztek meg az öreg é o tudósról, mert a megváltozott politikai viszonyok közt a köztársaság emberei kevés méltánylással szólhatnak egy olyan emberről, ki az alkotmányos monarchia idejében kezdett politikai pályáját Napóleon császári kormánya alatt is tovább folytatta, sőt az uj köztársaság alatt is egész lelkével hive maradt a császári pártnak. A mi magyar lapjainkat a franczia nemzet belügyi politikájának szempontjai nem tették elfogultakká s elég bőven és elég melegen emlékeztek meg a derék tudósról, ki nemzetünk történetének tekintélyes szolgálatot tett a magyar őstörténelem terén buvárlataival, sőt a magyar tudományos akadémia mint kültagjának nevét emlékbeszéddel is kivánja ünnepeltetni, melynek megtartására Szabó Károlyt kérte föl. Arczképének és rövid életrajzának közlésével lapunk szélesebb körben is meg akarja Thierryt ismertetni,mert méltó helyet foglal el ama kitűnő férfiak sorában, kik az ujabb évtizedek alatt alapos tanulmányokat tettek nemzetünk jelenének és múltjának megismertetése végett. Thierry Amadé, Ágostonnak, a jelen Thierry század egyik legnagyobb történetírójának testvére, született 1797-ben, aug. 2-án Bloisban. Kezdetben teljes erejéből a közoktatás-ügynek élt, s mint kitűnően képzett tanügyi erőt csakhamar alkalmazták is, mert a Vatimesnil-miniszterium alatt a besangoni akadémián tanári széket nyert. Az Thierry Amadé (1797—1873.) iskolát azonban csakhamar oda hagyta, hogy előbb az irodalom, majd még a közigazgatás terén is értékesíthesse tehetségeit, s már az 1830-diki júliusi forradalom után a Saonekerület prefektjévé nevezte ki a kormány, melynek tagjai közt nagy befolyású tudósok voltak, akikkel Thierry tudományos és magán baráti összeköttetésben állott. Ekkor már irodalmi érdemei is emelték értékét, s ezután tiz év alatt megjelent munkái oly tekintélyt szereztek nevének, hogy 184 l-ben már a franczia tudományos akadémia is tagjai közé választotta. A polgári pályán nem gyorsan, de folyvást emelkedett, mignem 1860-ban szenátorrá neveztetett ki s helyét a Luxemburg-palota üléstermében el is foglalta, s nyolcz évvel később, a kitüntetésekben is folyvást haladva, a becsületrend nagykeresztesévé emeltetett, 1868. augusztus közepén. De két év múlva, 1870. szept. 4-én, a császári kormány bukásakor neki is ki kellett lépni az állami szolgálatból s utolsó éveit visszavonulva töltötte. Hogy a tudomány szempontjait méltányolni tudók el nem ítélték politikai pályája miatt, annak bizonyítéka végtisztességtétele a szent Sulpicius templomában, melynél, mint a franczia lapok írják, nem túlságos nagyszámú barátjai közt ott voltak csaknem összes kitűnőségei a tudományos, irodalmi és politikai életnek. Mint tudós és mint író sokkal jelentékenyebb helyet foglal el Francziaország nevezetességei közt, mint a minőt politikai, legfeljebb is csak másodrangú, szereplése szerzett számára. Még 1830 előtt kiadta „A gallok története” czimü munkáját, mely később is egyik fő, talán legfőbb műve maradt, s sok kiadásban megjelent. Minthogy ez az első munka a gallok történetét csak a római uralomig foglalta magában, későbbi tanulmányait 1840—47 közt egy másik nagy munkában foglalta össze, melynek czíme: „Gallia története a római uralom alatt." E munkák igen természetszerűleg vezették buvárlatait arra a térre, amely már minket magyarokat épen annyira, vagy sokkal inkább érdekel, mint magát Thierry nemzetét. Galliának az első három-négyöt századbeli történetével foglalkozva, akaratja ellenére is találkoznia kellett volna Attila alakjával, kinek a Rajnán át 451-ben történt berontása és egész a catalauni mezőig vezetett hadjárata ez időknek csaknem legfontosabb, mindenesetre pedig egyik legérdekkeltebb eseménye. A hun király idegen és rettentő alakja előtt magasabbra fokozott érdeklődéssel és kutatási vággyal állott, mint sok könnyebben érthető és könnyebben megmagyarázható egyén