Vasárnapi Ujság – 1874

1874-04-05 / 14. szám - Petőfi: Csatadal 219. oldal / Költemények

220 VASÁRNAPI ÚJSÁG. XXI. ÉVFOLYAM. — 12. SZÁM. az esetet, hogy t. i. az ő jövendőbelije mily nyomorultan viselte magát, megvetéssel uta­sitja el. A közönség jól fogadta e darabot, mely nem valami nagy drámai belbec­csel bír, de szellemesen van irva. Hozzá az előadás is ki­tűnő volt. Prielle Kornélia (Montaiglin neje), Paulayné (Guichardné), Feleki (Montaiglin), Náday (Alphons) és Gábos Irma (a 13 éves leány) játszották a darab hatásos szerepeit.­­ Magyar színészek kezdik meg előadásai­kat ápril 6-án Sopronban, hol rendesen német színészek tanyáznak, de megvan minden lehe­tőség, hogy a magyar szinügy is gyökeret ver­jen. Németh György jól is összeállította társu­latát, mely az előadásokat „Bánk bán"-nal kezdi meg, s ez alkalomra Szász Károly alkalmi költeményt is irt. Pozsonyban ugyanakkor Bokody színtársulata kezdi meg az előadásokat. Mig a magyar Thalia két ily német jellegű végvárosba vonul, addig több magyar városban szomorú sorsra jutott a szinészet, nevezetesen Szegeden és Aradon, hol a gyönge társulatok a legnagyobb anyagi zavarral végezték a téli idényt. Közintézetek, egyletek. — A tud. akadémia márcz. 30-iki ülésében az első fölolvasást Galgóczy Károly tartotta ily czim alatt: „A székely kérdésről." A fölol­vasó ellene nyilatkozott annak, hogy a szé­kelyek sorsán kitelepités által segítsenek. Ada­tai szerint a székely föld nincs túlnépesedve. Összesen 206 Q mfdnyi területen 95294 ház­ban 427,647 ember lakik; esik tehát egy házra 44/10 lakos, egy • mfdre 472 ház és 2074 lakos. Egész Erdély területe 954 • mfd, 438,139 házzal és 2.101,222 lakossal, melyből egy házra 47/10, egy Q mfdre 2201 esik, tehát átla­gosan, mint magán a székely földön. Szóló maga sem tagadja, hogy évenként mintegy 4—500 ember vándorol ki, de a székelyeket ott helyben kellene segélyezni. Azért történik e kivándor­lás, mert az ottani kisbirtokokon kevés munka akad, s a munkás nép kevés pénzt lát, az is papiros. Marhatenyésztésben is elmaradt. Az ipar egészen házi, s a bányák mivelése gyarló. A fölolvasó sok statisztikai adattal támogatta ismertetését. Utána Körösi József a fővárosi statisztikai hivatal főnöke mint vendég tartott fölolvasást „Az emberi élettartam átlagának megállapításáról." Á­ltalános vélemény, hogy az ember mai napság kevesebb ideig él, mind az ős­időben, s így Körösi József a föld kihű­lésével lehetőnek hiszi, hogy az ember a föld­színéről egészen kivesz. Az élettartam megha­tározása már sok módon megkísértetett, de egy átalában bajos a kérdés körül biztos, kéz­zelfogható adatokat megállapítani. Felolvasó a különféle rendszereket hosszasabban ismertette és c­áfolgatta: végül ő maga egy új rendszert javasol, mely több munkát kívánna ugyan az eddigieknél, de hasonlíthatatlanul fontosabb eredményeket is adna. Megemlítjük itt, hogy a tagválasztási és tagajánlási mozgalmak kez­denek megindulni az akadémiában. Tisztelet­beli tagokul az első osztály Hunfalvy Pált, a második osztály Rómer Flórist ajánlja. Meg­említjük azt is, hogy a közoktatási miniszter fölhívta az akadémiát, ajánlana tiszteletbeli tagokat a párisi földrajzi társulathoz. — A Kisfaludy-társaság márcz. 27-iki ülésé­ben Bérezik Árpád tartott székfoglaló érte­kezést s e czélra hosszabb tanulmányt irt Czakó Zsigmondról, drámairodalmunk e nagy tehet­ségű, de korán és szerencsétlenül letűnt bajno­káról. Bérezik ez egész tanulmányt nem, csak annak egy részét olvasta föl. Utána Zichy Antal olvasott föl három kis genre képet a taní­tói életből. Végül Szász Károly indítvá­nyozta, hogy pályaművek bírálatának fölolva­sásakor — ha a bírálók nézetei eltérnek — az ellene és mellette szavazók nevei is közöltesse­nek. Ez el is fogadtatott. A titkári jelentésből megemlítjük, hogy Kautz Gyula egyetemi rektor 200 forinttal a társulat alapítói közé lépett.­­ A történelmi társulat ápril­­-iki ülésében Szilágyi Sándor tartott fölolvasást ily czim alatt „II. Rákóczy György összeköttetése Nádasdy Ferenczczel," melyben sok értékes és uj adat van. A fölolvasó az összeköttetés külön­böző változásait élénken föltüntette, az egyes embereket gondosan jellemezte, különösen a Rákóczy és Nádasdy képét domboritotta ki. Az ország akkori állapotára vonatkozva is sok adatot közölt. — A földrajzi társulat márcz. 26-iki ülésében a fiatal B­ál­i­nth Gábor olvasta föl a mongo­lok közt tapasztalt élményeinek egy részét. A mongolok még mindig a kova és aczél mellett vannak, s tüzelőre marhahulladékot használnak, miután az erdőket a vadállatok miatt kiirt­ják. A thea legfőbb élelmiszerük s azt tégla alakba sajtolva mindig magukkal hordják a főző edényekkel együtt, még a templomba is, hol ha soká tart a pap imádsága, egész otthonosan theafőzéshez látnak. A thea pénz is náluk a khinai félgömb alakú ezüst és réz pénz mellett. Evésnél rendesen vagy a khinaiaknál csak ujjaikat használják, szokásos pálczácskákat. Város nem igen van, és sátrakban tanyáznak, egész nomád életet élvén. Rendes utaknak sincs semmi nyoma. Vallásra nézve budhaisták, s isteni tiszteletük imádkozásból áll, mit pap­növendékek olvasnak előre, kiket az öreg pa­pok nyomban ott meg is botoznak, ha az imá­ban hibát ejtenek. Halottaikat nem temetik el, hanem elviszik elhagyott helyekre, hol kóbor kutyák tépik szét. Csak nagytekintélyű embe­rek holttestét égetik el, s a hamvakat sírboltba teszik. A férfiak önállósága, mikor apjuk ren­delkezése alól megszabadulnak, a 25­ éves kor­ban kezdődik, különben már 17 éves korukban is házasodnak. Ha a nő magtalan, a férj vissza­küldheti a szülőkhöz, vagy második nőt vehet mellé.­­ A felolvasó több házi eszközt és öl­tönydarabot is mutatott be.­­ Az iparmuzeumi felolvasások utolsója mult vasárnap volt. Csepreghy János olvasott fel, a hazai ipar fejlesztésének föltételeiről, legfőbb föltételül állítván az iparosok tanultságát. Utána Greguss Ágost értekezett a stylről, átalánosan jellemezve ezt a művészetek és irodalom terén. Említi, hogy mily befolyással voltak egyes kiváló tehetségek a styl fejlődé­sére. Egy Michel Angelo a festészetben, egy Viktor Hugo a költészetben állapított meg stylust, és követőik az úgynevezett iskolákat képezik. Legtöbb ily iskola a festészetre nézve Olaszországban van, hol majdnem minden második városnak külön styl mutatkozik festé­szetében. Némely művész, eltérve a törvény­szerűségtől, idegen területre téved s ott styl­szerüt nem tud produkálni. Igy a zenét egész történeti események leírására szeretik már föl­használni, mi szintén nem lehet stílszerű, mert az ily leírásokra nem a zeneművészet tárgya: a hang, hanem az írás művészete: a szó vállal­kozhatik csupán. Újabbkori regényíróink között pedig sok oly minutiositással írja le hősei­nek ruházatát stb., hogy ezáltal a festészet birodalmába csapván át, tárgyszerűtlenség folytán elvesztik a stylt. Igy tett néha Jósi­kánk is regényeiben. Végre nem lehet tagadni, hogy korunk egyik morális nagyhatalmassága, a divat is lényegesen befoly a styl változására s uralkodó alakjaira az egyes művészeti ágak­ban, bár e­ befolyást csak nagy ritkán lehet üdvösnek mondani magára azon művészetre nézve. Mindezek után Greguss azon végkövet­keztetéshez jut, hogy a styl nem is eszköz, hanem maga a czél, nem is a művészet lénye­ges kelléke, hanem maga a művészet. — Az első hazai takarékpénztár közgyűlése a múlt év üzleti eredményéből 24,250 frtot szavazott meg jótékony czélokra. Fennállása óta ez intézet összesen 308,574 frtot fordított közczélokra. Az ez évben megszavazott összeg­e­k­ből esik. Az év folyama alatt már kifizetett jótékony adakozásokra 503 frt, a nyugdijalapra 10,000 frt, a magyarországi k­olera-árvák javára 2000, Budapesten fölállítandó vízműre 1000, az 1848—49-iki honvédeknek saját tűz­helyeiken ellátására az 1870. évi közgyűlés megállapodása szerint 1500; ezeken kivül szá­mos közintézet, jótékony egylet és iskola részesült 400, 300, 200, 100 frtos adomá­nyokban.­­ Az első magyar átalános biztosító társaság márcz. 31-én tarta folyó évi közgyűlését Hajós József elnöklete alatt. A fölolvasott jelentés azon kellemes meglepetésben részesité a részvénye­seket, hogy daczára a mult évi válságos pénz­viszonyoknak, a zárszámadás oly kedvező ered­ményt mutat föl, melyhez hasonló az intézet fennállása óta még egy évben sem tűnt elő. A bevétel főösszege 5.264,177 frt 65 krra megy, a kiadások főösszege 5.193,447 frt 54 kr., a nyeremény tehát 70,730 frt 11 kr, melyből az igazgatóságnak 6,365 frt 71 kr, a tisztviselők­nek 2829 frt 20 kr jut, a tisztviselők nyugdij­alapjára 707 frt 30 kr fordittatik, nyeremény­tartalékul marad 15,206 frt 98 kr, a biztosítottak nyereménye tehát 22,810 frt 46 kr, a részvé­nyeseké ugyan annyi, mely összegből egy rész­vényre 133 forint esik. — A müncheni magyar­ egylet október — már­cziusi első félévi működéséről következő ada­tokat közlik: A tagok száma 20—45 közt vál­takozott. A bevétel volt 298 frt 12 kr, a kiadás 279 frt 5 kr, és segélyezésekre 94 frt fordíttatott; a könyvtár 79 kötettel gyarapodott s most van 179 mű 272 kötetben. Az egyletnek dalárdája is van, jelenleg pedig az Augustenstrasse Nr. 59. lakik. Közlekedés. — A budai hegyvidék egyik legkiesebb része a Széchenyi-hegy, de a közlekedési nehézségek, az ivóvíz hiánya tartózkodóvá tette a nagy közönséget, s az ottani nyári lakokat rendesen csak azok használták, kiknek nyáron át ritkán kellett bejönni a városba. Most az a svájczi társaság, mely a kapaszkodó hegyi vasutat építi oda, e vasút forgalma érdekében a Széche­nyi-hegy számára igen fényes programmot készített. Nevezetesen összevásárolt ott minden eladó helyet, többi közt árnyas szép erdőt is és nyári lakásokkal épiti be. Eddig 182 nyá­rilak számára van hely s ezeket maga akarja felépiteni. A hegyen lesz diszes vendéglő is, melyet a fogadós ingyen kap egyéb kedvezmé­nyekkel , de a társulat fog rá felügyelni, hogy a közönség igényeit kielégítse. A hegyen eddig már három kutat fúrtak és pedig az óhajtott sikerrel. Jó ivóvízre akadtak mindhárom helyen. Most a vasúton naponként 200 munkás dolgo­zik, hogy májusban átadhassák a forgalomnak. Balesetek, elemi csapások. — Nagy tűzvész pusztított az esztergom­megyei Köbölkút vasúti állomás mellett levő Kisujfalu községben, márcz. 27-én. Elhamvadt ugy szólva az egész község, melynek 200 házá­ból alig maradt meg 20. Az iskola és paplak is oda égett, s a templomot alig sikerült meg­menteni. Sok házi állat is oda veszett, s a lakosság a legnagyobb nyomorba van taszítva. A község egyetlen fecskendője szintén meg­gyúlt s elégett. — Az erdő­égések Horvátországban, főleg Zágráb megyében föltűnő mérvben szaporod­nak, igy a legközelebbi napokban a Zdenciná­tól I­árolyvárosig vezető vasútvonal egész hosszában jobbról és balról borzalmas nagy­szerűségben lehetett szemlélni az erdőégések hosszú sorát. Ezen égések leginkább a pászto­­­rok könnyelműsége által keletkeznek Az eddig ekkop okozott kár máris tetemes; még az ölbe rakott fa is porrá ég. Ideje volna, hogy e tekintetben a legszigorúbb rendszabályok foga­natosíttatnának. Mi újság?­ ­ A húsvéti ünnepek ez idén szépen össze­kerültek a kikelettel. A tél márczius havában jóformán keményebb volt, mint a megelőző néhány tél derekán s visszatarta a tenyészetet, s igy áprilisban kaptuk meg a márcziusi ibo­lyát, melytől most szerte kékül minden utcza­szöglet s illatozik minden szoba, s a fakadó rügy és első zöld levél szépen párosul a húsvéti piros tojással. Ez a piros tojás most az igazi divatczikk. Egész garmadák feküsznek belőle a dunaparti „zöldségbazár árusnői" előtt. Igy nevezik mivel több nyelven a bennszülött, meg­települt vagy csak belátogató kofákat. De mik azok az igazi tojások a tojásmintára készült mindenféle ajándéknak valókhoz képest, me­lyekkel ilyenkor tele van minden kirakat. Mi­kulás napja körül szilvából, vagy szilvaízből készült fekete krampusz szarvval, lólábakkal, hosszan, egész térdéig lenyúló kioltott vörös nyelvvel, — karácsontáj­t­a mindenfélével kö­rülakgatott karácsonyfa, húsvétkor a tojá­sok képezik a kirakatok legvonzóbb­­ ékítését. Czukorból, fából, márványkőből, kókusdió­héjból, papirgyurmából, elefántcsontból, bőr­ből, aczélból, porczellánból s isten a meg­mondhatója, mi mindenből nem készülnek az efféle drága tojások, melyeknek némelyike fól-

Next